Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)

1991. július / Próbaszám

FRANKÓ GÁBOR alpolgármester 1951-ben születtem, nős vagyok. Technikum után 1976-ban szereztem gépészmérnöki diplo­mát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szakosí­tásomnál fogva rendszeresen nagyvállalatoknál és tervezőintézeteknél vállaltam munkát. Ha­mar megtapasztaltam a szakma igényes műve­lésének korlátáit. Valószínűleg ez az erő vitt EMÖDY ZSOLT alpolgármester Dr. KIGYÓSSY LÁSZLÓ jegyző leginkább az ellenzék felé. Tinédzser koromtól autodidakta módon is képeztem magam. Szak­mám mellett mindig érdekeltek a társada­lomtudományok. A múlttal kapcsolatban sérel­meim sem nekem, sem családomnak nem vol­tak, így érzelmektől különösen nem érintve ju­tottam el a rendszer bírálatán át az ellenzékisé­gig. A „hősi” korszakban a Rakpart Klub tagja voltam. Az SZDSZ megalakulása után magam­ra vállaltam a Ferencvárosi Szervezet létreho­zását, megszervezését, az önkormányzati vá­lasztások befejeztéig vezetőségi tag voltam benne. Megalakulástól a szervezet és a magam számára elsőrendű feladatként a helyi politika alakítását tekintettem. Hozzá kell tennem, hogy ez igen nehéz feladat, ahhoz hasonlítható, mikor egy kezdő futballcsapatnál el kell érni, hogy a jobb-szélső a jobb-szélső poszton ma­radjon, és ne a labdát kergesse. Megválasztásunk után jó időt elvitt a köz- igazgatásnak, mint szakmának a megismerése, s ez ma sem tekinthető befejezett folyamatnak. A fantasztikus ütemben változó törvény és ren- delcthalmaz figyelemmel kísérése nagy munkát ró ránk és a hivatal dolgozóira is. Mint alpolgármester legfontosabb feladatom­nak tekintem, hogy a lakásgazdálkodást na­gyobb szervezettség jellemezze, hogy kevesebb legyen Ferencvárosban az üres lakás, s hogy aminek lennie kell, az se álljon üresen évekig, hogy a használt lakásállomány jobban feleljen meg a ferencvárosi igényeknek, hogy az épüle­tállományunkban jelentős javulás legyen, hogy a lakók ha igénylik bérlakásaikat megvehessék. Fontosnak, kikényszerítendőnek tartom a köztisztaság kiemelt kezelését, koromnál fogva még emlékszem azokra az időkre, mikor ez nem volt ennyire elhanyagolt terület. E szemlélet­nek természetes része a parkok, zöldfelületek iránti fokozott figyelem. Hangsúlyt helyezek arra, hogy a hivatali te­vékenység hatékonysága javuljon, mert más út­ja nincs a lakosság jobb kiszolgálásának, s ter­mészetesen ennek technikai feltételeit is igyek­szünk biztosítani. Testületi szavazáskor erősen motivál, hogy Ferencváros lakói számára az élet a lehető leghosszabb távra kiszámítható legyen, s hogy az Önkormányzat se tulajdont, se jogot ne államosítson. 1964-ben születtem Budapesten. Gyer­mekéveimet Siófokon töltöttem, és ugyanott végeztem el a gimnáziumot. 1983-ban, egye­temi tanulmányaim kezdetekor költöztem a Ferencvárosba, édesanyám szülővárosába. 1988-ban szereztem meg a fizikusi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és egyben elnyertem egy hároméves akadémiai ösztöndíjat, aminek keretében ma is a Műsza­ki Egyetem Kvantumelméleti Kutatócsoport­jában dolgozom. 1988 azonban nemcsak emi­att volt fontos év számomra, hanem azért is, mert ebben az évben jelentek meg az első, viszonylag szabadon szerveződő ellenzéki szervezetek. ‘88 októberében alakult meg a FIDESZ Ferencvárosi Csoportja, aminek a mai napig tagja vagyok. Az Önkormányzati választásokon megválasztottak a 10. egyéni választókörzet képviselőjének, majd a Fe­rencvárosi FIDESZ jelöltjeként a Képviselő- testület: társadalmi megbízatású alpolgármes­terének választott. A következő évek talán legizgalmasabb kérdése számomra az, hogy mennyire lesz ké­pes kialakulni a polgári társadalom és annak szerveződései (egyesületek, társaskörök, mű­vészeti csoportosulások, vállalkozások...). Remélem, hogy ez a most megjelenő újság hozzá tud járulni ahhoz, hogy ez a folyamat a Ferencvárosban minél gyorsabban menjen végbe. 1951. szeptember 18-án születtem, Pásztón. Édesapán 1950-ig jegyző volt, később a köz- igazgatásban dolgozott jogtanácsosként. Édesanyám nyugdíjas könyvkötő. Nős vagyok, feleségem pedagógus, a XIII. kerület egyik ál­talános iskolájában tanít. A salgótarjáni Bólyai János Gimnáziumban érettségiztem 1970-ben és közvetlen utána ka­tonai szolgálatot teljesítettem. 1973-tól gyakor­nokként kezdtem pályafutásomat a Szentendrei Járási Hivatalnál. 1976-ban végeztem a buda­pesti Tanácsakadémia nappali tagozatán, 1976 őszétől a Budakalász Nagyközségi Tanácson dolgoztam előadóként, majd főelőadóként, il­letve csoportvezetőként. 1979-ben neveztek ki a Pilisszentlászló község vb. titkárának, és ettől az évtől kezdődően jártam az Államigazgatási Főiskolára. 1980-ban felvételt nyertem az EL­TE jogi karára, de akkori vezetőim nem java­solták továbbtanulásomat. így 1981-től, tanul­mányaim érdekében, megváltam a közigazga­tástól, de már akkor azzal a feltett szándékkal tettem ezt, hogy az egyetem elvégzése után visszatérek hivatásomhoz. Öt éven keresztül takarítóként és parketta­csiszolóként dolgoztam. 1986-tól tértem vissza a közigazgatásba, de mivel 13 éven keresztül albérletben laktam, mindenképpen olyan mun­kahelyet kerestem magamnak, ahol lakást tud­tak biztosítani. így vállaltam el a vb. titkári beosztást egy Fejér megyei nagyközségben, majd áthelyezéssel 1988-ban - pályázat útján - kerültem Pilisvörösvár nagyközség vb. titkári posztjára, újabb pályázat útján nyertem el a Ferencvárosi Önkormányzat jegyzői tisztségét. A közigazgatást élethivatásnak tekintem. Mind a múltban, mind a jelenben az a célom, hogy a polgármesteri hivatal apparátusában jól felkészült, az ügyfelekkel udvariasan bánó munkatársak dolgozzanak, akik szeretik hiva­tásukat, tevékenységüket szolgálatnak tekint­sék és lakossági szolgáltatást végezzenek. Meggyőződésem, hogy a közigazgatásnak mindenkor politikamentesnek kell lenni, és az itt dolgozókat csupán szakmai hozzáértésük alapján lehet megítélni. E cél érdekében fogom magam is szolgálni a ferencvárosi lakosságot és az önkormányzatot. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom