Ferencváros, 1991 (2. évfolyam, 1. szám, 1. évfolyam, 1-5. szám)
1991-01-02 / 1. szám
Mélyrepülés... (?) Vízi-vergődés Vajon lehet-e így minősíteni egy labdarúgó csapat szereplését, ha sz őszi idény végén a 8 helyen végzett? Egy esetben biztosan: ha az a csapat a Ferencváros. Kérem, ezúttal ne tekintsük szentírásnak a tabellát, hiszen nem tükrözi híven a valóságot. Nem szerepel benne ugyanis a veszprémiek által megóvott mérkőzés. Jómagam hajlamos vagyok arra, hogy a pályán elért eredményt tekintsem mérvadónak, az l:0-ás győzelemmel pedig két hellyel előrébb állna a Fradi - csupán rosszabb gólkülönbséggel az UTE mögött Apropó, gólok! Ezzel el is érkeztünk a szereplés egyik kritikus pontjához. Tizenöt mérkőzésen 18 adott gól - nagyon kevés. Nyilasi Tibor vezető edző is utalt rá, hogy tavasszal feltételenül javítani kell a csatárjátékon. Nem menjünk el szó nélkül a pozitívumok mellett sem. Az együttes kilenc fordulón keresztül veretlen maradt igaz, azt követően csak ötven százalékot teljesített A határvonal a kupából való kieséssel rajzolódik. A gárda nemzetközi szerepléséről álljon itt egy edzői vélemény: „Többek között azért érzem pozitívnak az eltelt fél évet mert ez a rutintalan Fradi olyan kupameccseket játszott melyekre Európa-szerte felfigyeltek.” Más kérdés, hogy csapatunkból épp az átütő erő hiányzott mellyel akár meglepetést is okozhatott volna - mert a lehetőség megvolt rá. A hiba nem feltételenül az új játékosokban keresendő, de tény: annál, amit nyújtottak, mindenki többet várt tőlük. Mint ahogy többet is tudnak. Nem marad más, mint bízni abban, hogy az új idényben meghálálják a bizalmat. Ha már szó esett az egyéni teljesítményekről, ne feledkezzünk meg az idény legjobbjáról, aki nem más, mint Lipcsei Péter. „Ez a fiú fantasztikus dolgokra volt képes ezen az őszön” - értékelt Nyilasi. „Szinte a hátán vitte a csapatot a bajnoki és a kupamérkőzéseken. Ugyanakkor a válogatottban is helytállt. Hogy az emberek többségében mégis felemás érzéseket keltett az őszi szereplés, annak okai nyilvánvalóan azok az ügyek, melyek kevésbé szóltak a fociról. Gondolok itt Nyilasi túlzott hevességére az MTK elleni találkozón, vagy a már említettt óvási históriára. Kívülállóként is azt mondom, a játékosok helyzete nagyságrendekkel könnyebb lett volna, ha ezek nincsenek. S akkor tán az eredmények is másképp alakulnak. Csüggedésre még sincs ok. Mert lássuk csak az edzői prognózist: „Csupán három pont választ el bennünket az első helytől, szó nincs tehát arról, hogy módosítani kellene céljainkon. A bajnokság előtt a dobogós helyezést terveztük be, s úgy gondolom, ez nem elérhetetlen a csapat számára. Egy esetleges remek tavaszi rajttal máris ott lehetünk az élmezőnyben. Persze addig kemény alapozás vár a fiúkra.” Mi meg alig várjuk a rajtot, amikor a fiúk újra kifutnak a pályára. Hogy focizhassanak legjobb tudásuk szerint, balhék és bboirányok nélkül. Érsek Tibor A labdajátékok közül a vízilabda még mindig előkelő helyet foglal el a népszerűségi listán. Szándékosan használtam a fenti időhatározót, ugyanis az eredményesség már korántsem olyan, mint a régi szép időkben. Mind a válogatott, mind a klubok adósak a jó produkciókkal. Példának okáért az FTC sikeres nemzetközi szerepléséhez sem kell sokat visszamenni az időben. A Szívós-csapat kupák sorozatát nyerte és alappillére volt a nemzeti együttesnek. Ezzel szemben a mai gárda elbukott a KEK selejtezőiben, hazai környezetben, úgy, hogy két legfőbb vetélytársától egyaránt kikapott Hiába verték gólzáporral a mieink a sehol sem jegyzett skót kupagyőztest a spanyolokkal szemben - minden tekintetben - alulmaradtak. A döntő jelentőségű Dinamo Moszkva elleni meccsre pedig nem tudták kellőképpen felszívni magukat a játékosok. A sorozatos fegyelmezetlenségek vége nem is lehetett más, mint vereség. így a csapat dicstelenül búcsúzott a kupaküzdelmektől. Ennek fényében tán felesleges is volt elindulnia az Aranypók Kupán, melyet szintén hazai vizeken rendeztek, a B VSC, a Fradi és két jugoszláv együttes részvételével. Déli szomszédaink csapataitól kikapni nem szégyen (mégha középszerűek is), csakhogy az a BVSC is alaposan elpáholta a Ferencvárost, amelyik a bajnokságban egyszer sem bizonyult kemény diónak kedvenceink számára. Ez pedig több, mint elgondolkodtató. Mint ahogy az a csapa bajnoki szereplése is. A vezető Tungsgramtól fényévekkel lemaradva, az üldözőbolyban foglalnak helyet, s azért is keményen kell küzdeniük a fiúknak, hogy biztosítsák helyüket a rájátszásban. Bebizonyosodni látszik, hogy az itthoniak nem képesek átvenni a külföldre távozottak helyét. Válogatott kerettag játékosaink a legfontosabb találkozókon voltak képtelenek húzóemberek lenni, a fiatalok pedig még rutintalanok ahhoz, hogy fel tudjanak nőni a nagy feladatokhoz. A kupafiaskó után került sor két csalódott csapat, az UTE és az FTC találkozójára, melyet a szövetségi ellenőr enyhén szólva „langyosnak” minősített. A víz lehet, hogy az volt, az ellenfelek viszont biztosan nem bundáztak, mint ahogy azt egyesek feltételezték a döntetlenre végződött „összecsapás” után. A komikus határozat: legközelebb nagyobb erőbedobásra ösztökélték a csapatokat.. A maga részéről ehhez csak annyit: jó, ha a Fradi megfogadja a tanácsot, de már az idei bajnokság mérkőzésein. Ám vegyük figyelembe a mondást, mely szerint a jó munkához idő kell, s ami a jelen pillanatban hatványozottan volnatkozik a zöld-fehér pólósokra. A közönség türelme pedig - remélhetőleg - győzelemrózsákat terem nemsokára. É. T. Eredménytükör (december) >2 Labdarúgás: FTC-HASK-Fradjanski 2:1. Női mérkőzések: László Kórház I- Renova 0:1, László Ü-Gyula 4:0. j Jégkorong: Álba Volán-FTC 1:4 Vízilabda: FTC-Tungsgram 12:13, Szeged-FTC 16:13. Női kézilabda: Nagykanizsa-FTC 19:20, FTC-Győr 19:19- Birkózás: CSB-döntő: FTC-Csepel 17:18, CsepelFTC 16:17. 1 Teke: nők: Ózd-FTC 2:6, férfiak: FTC-Ózd 7:1 Női kézilabda: FTC-Alföldi Porcelán 20:20. 1 Jégkorong: FTC-Miskolc 12:3, FTC-UTE 9:2 15
