Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1989. július / 4. szám

Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros

Vihar a leszállópálya körül

„Befed ez a kék ég”

Kerületünk Kispesttel határos szélén fekszik a Hotel Aero, Ferencváros egyetlen szállodája. Bocsák Lászlóné igazgatóval és Csernai Péter értékesítési vezetővel beszélgettünk a szálloda múltjáról, jelenéről és változásokkal kecsegtető jövőjéről.

— A kerület lakóinak többsége nem sokat tud a szállódéról: 1970-ben, a Vadászati Világkiállításra készült el, és mind a mai napig a Pannónia Szálloda

"és Vendéglátó Vállalat egyik legnyereségesebb vállalkozása. Rendkívül jó a fekvése, mert egyszerűen megközelíthető autóbuszokkal, kamionokkal is, könnyű a parkolás és a belváros metróval pillanatok alatt elérhető. Minden szobánk kétágyas fürdőszobás, ezek a legkeresettebbek, a legvonzóbbak a csoportos turisták számára. Jó hírünk van. Az elmúlt közel húsz év alatt, a gépek, berendezések elkoptak és a szálloda műszaki-technikai és szolgáltatási színvonalának megújítása mára elkerülhetetlenné vált. Jelenleg olyan magas kihasználtsággal üzemelünk, hogy ezt fokozni a jelenlegi épületben nem lehet. Fontos tényező: Budapesten a három csillagos turista kategóriában helyhiány van. Elképzeléseink is ehhez igazodnak, nem luxus szállodát, hanem a kor követelményeinek megfelelő, színvonalas, de elérhető áru, új házat szeretnénk üzemeltetni. Működés közben húzunk fel egy új, 150 szobás szárnyat. Mindössze egy olyan hathónapos időszakkal számolunk, amikor a két épületszárny összekapcsolása miatt szüneteltetni kell a vendég- fogadást. Jgi

— Miből épül mindez? Ilyen jól megy a Pannóniának?

— Annak ellenére, hogy a vállalat, ezen belül a mi szállodánk is, a tavalyi eredményei alapján „kiváló” minősítés nyert, sok más vállalathoz hasonlóan tőkeszegény, ezért aztán célszerűnek mutatkozik, hogy valamilyen vegyesvállalat formájában működjünk. Vállalkozó társakat kell keresni.

Terveink szerint a vállalkozáshoz mi aportként adnánk a szállót, a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság adja a területet, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat pedig a tervezést.

— ök építették anno, a szállodát? A főváros legnagyobb állami lakásépítőiéként nem sok jót mondtak eddig rájuk ...

— Sikk szidni az építőipart, de higgy el, ezt az épületet nagyon jól megcsinálták, ezért bízzuk meg őket az újabb szálloda terveinek elkészítésével. A bővítésnek nem biztos, hogy ők lesznek a

j kivitelezői, hiszen pályázatot írunk ki. Most elsősorban olyan tőketársakat keresünk, akik nemcsak az építkezésben lennének érdekeltek, hanem az értékesí- i tésben és az üzemeltetésben is látnának : fantáziát.

— Egy ilyen volumenű építkezés nagy \ felfordulással és a környezet megváltoztatásával jár. A környezetvédelem egyre

■ fontosobb kérdéssé válik, nem mindegy, ' hogy mit fognak megváltoztatni, hogy a '• Határ úti kiserdő kisebb lesz-e, fákat i vágnak-e ki, a zöld terület csökken-e?

— Ahelyett, hogy bármit is ígérgetnénk, inkább azt javaslom, hogy ak aggódik a környezet jövője miatt, jöjjön el hozzánk és nézzen körül. Azt fogja tapasztalni, hogy jelenleg területünk gyönyörűen parkosított, értékes fákkal, cserjékkel és virágokkal beültetett, jól karbantartott, hangulatos, szép zöld terület, ezzel szemben a kiserdő finoman szólva elhanyagolt, buja. Egyébként is mi mindössze 27 értéktelen fát szeretnénk kivágatni. Helyükre — mutatja a területrendezési tervet — minimum 40 értékes fát és sok díszcserjét, örökzöldet és virágot telepítünk be.

— Ezekkel a tervekkel és elképzelésekkel a tanács és a környék lakossága is egyetért. Annál izgalmasabb viszont a helikopter leszállóhely kérdése. Ügy tűnik a tanács végrehajtó bizottsági ülésén és más fórumokon is ekörül csapnak össze az indulatok. A szállóbővítésről jószerével nem is hallani, a helikopter leszállópályának pedig már az ötlete is vihart ikavart.

— Az ötlettel a FORMA I. vendégeinek és az 1988. évi ASTA Kongresszus idegenforgalmi szakembereinek szerettünk volna valamiféle különlegességgel kirukkolni. Az AVIATOURS GT-vel összefogva és a többi szállodával konzultálva próbáltuk felderíteni a piacot

és a mellettünk lévő nagy parkolót használtuk repülőtérnek.

— Magyarországon még nincs ilyen — veszi át a szót Csernai Péter —, a külföldi vendégek egy jó részének igénye és pénze is van az ilyen jellegű szolgáltatásokra. Megvalósulása esetén külföld: utaztatásokat, országjáró sétákat, taxirepüléseket és üzleti célú repüléseket szervezhetnénk. Az üzletembereknek az idő-, illetve annak hiánya a legnagyobb gond. Egy idelátogató üzletember sokíi- nyerhet, ha mondjuk vidéki célját ilyen módon könnyebben elérheti, és ezért áldozni is hajlandó. Persze nem kellene itt túl sűrű forgalomra számítani, hiszen a tavalyi FORMA I. verseny idején is mindössze nyolc fel- és leszállásunk volt egy nap alatt.

— Ez . meglehetősen zajos szolgáltatás...

— Azt hiszem, a legtöbben nem is tudják, mert hozzászoktak és a hétköznapi háttérzajba beolvadva fel sem tűnik, hogy légifolyosó van fölöttünk, ahol nap mint nap, több tucat repülő húz el Ezek között nem egy helikopter is akad, amelyek nem itt szállnak le, de kifejezetten mélyrepülésben közlekednek. Egyébként mérésekkel is tudjuk bizonyítani, hogy a nagykörút forgalmi., zaja magasabb, mint egy ilyen modern helikopter rotorja. A leszállóhely megközelítési iránya az uralkodó szélirány miatt amúgyis a sporttelep és a repülőtéri felüljáró^ vagy a parkerdő felől történhet.

— Ha ez akkor zajjal jár,' mint azt egyes laikusok hiszik — folytatja Bocsák .Lászlóné — saját magunk ellen is dolgoznánk, hiszen a mi vendégeinket is zavarná. Repülés amúgyis csak 9 és 18 óra között folyhatna.

— A tanácselnök-helyettes úgy mondta, hogy gazdaságilag nincs igazán szüksége a szállodának erre a szolgáltatásra.

— Ezt ő sem gondolhatta komolyan, hiszen egy ilyen nagy befektetést igénylő, több intézmény és hatóság együtt működését feltételező szolgáltatásnak csak úgy van értelme, ha anyagilag is megéri.

— Igaz, hogy a tanácstagok többsége a helikopter leszállóhely létesítése mellett szavazott, a tanács végül mégis úgy határozott, hogy egyenlőre nem engedélyezi. Többek között arra is hivatkoztak hogy a szomszédos XIX. kerületi tanács is tiltakozott. Mi erről a véleménye?

— Február másodikén és . huszonharmadikán a helyszínre kihívtuk az érintett illetékeseket és a lakosság képviselőit — mutatja a névsorokat az igazgatónő — meg tudom mutatni k, hogyan szavazott..Be tudom bizonyítani, hogy a legközelebb lakó tanácstagok kö zül is többen támogatták elképzeléseinket. Ha megvalósulnak terveink, biztosíthatom, hogy nem okoznak kellemetlenségeket senkinek sem. Állítom, sok kai kisebb esi főleg nem ilyen folyama tos zajt produkálnának ezek a modern amerikai gyártmányú helikopterek, mint azok a légkalapácsok, amelyeknek a zaját most is igen jól lehet hallani, pedig legalább 100 méterre dolgoznak in nen. *

— Az elutasítás mégiscsak elutasítás Mi lesz az önök lépése? Fellebbeznek felsőbb fórumhoz?

— Megtehetnénk, és azt hiszem jó esélyeink is lennének, de eszünk ágában sincs élni vele. Amint mondtam, nekünk most a tőkével bíró partnerek megkere sése az első, azután az építkezés és a felújítás. De nem szeretnénk veszni hagyni az ötletet, annál sokkal több fantázia és lehetőség van benne. Mi a IX. kerületi tanáccsal megállapodni és nem háborúskodni szeretnénk. Amikor majd ez a kérdés ismét napirendre kerül, meghívjuk a környék lakóit, győ ződjenek meg arról, hogy mi nem fogjuk sérteni érdekeiket, nem fogjuk zavarni nyugalmukat. A XIX. kerületi tanács tiltakozásáról én nem tudok, most hallok róla először, ök minket nem kerestek meg és a bejárásokon sem vettek részt. De nem ez az egyetlen tárgvi tévedés, hiszen a tanács műszaki osztálya egy olyan épület kialakításának megváltoztatására is tett kritikai javas latot, amihez a mi beruházásunknak semmi köze sincsen, mivel a szálló te rületén kívül esik.

Szoboszlay Gáboi fotó: T. Balogh László

P. K.-val, Budapest minden bizonnyal legrégibb hajléktalanjával, 1986-ban, azon a bizonyos nagy télen ismerkedtem meg. Mínusz 20 fokok jártak akkoriban, és K. bácsi csak egy könnyű, kis felöltőt viselt. Nappal többnyire a Blaha Lujza téri önkiszolgálóban ácsorgóit óráikon át, egy-egy pohár üdítő mellett, zár^s után pedig villamosozott. A vezetők már jól ismerték, s ahogy álltak ki a forgalomból, úgy adták egymásnak • szinte kézről-kézre. Így teltek éjszakái a 28-as két végállomása, a Blaha Lujza tér és az Új köztemető között zötykölőd- ve és a hidegtől remegve. Szívszorító látvány volt, ahogy a fűtetlen járművön az összetöpörödött, - pehelysúlyú, 80-as évei felé járó „csavargó” miinél kisebbre gömbölyödve próbált legalább rövid ideig aludni a széken. Néha egy-egy zökkenőnél ijedten kapta fel a fejét, ilyenkor látszott, egyik szeme hiányzik, a másikat hályog borítja.

Azt már csak egy későbbi beszélgetésünk alkalmával tudtam meg: tizenéves korában szökött el vidékről a fővárosba, s lett a Bosnyák téren rakodómunkás. Hűséges munkaerő volt, innen is ment „nyugdíjba”. Egész életében alkalmi munkás volt, pénzt nem kapott az államtól, családot sem alapított, öregségére egészen magára maradt. A Budapesten töltött hat évtizede alatt lakott albérletben, élt átmeneti szálláson, aludt a fapadosban, s mára már csak ez maradt neki. Egy ülőke a villamoson.

Életét, mint annyi más hasonló sorsú társa, papír és üveggyűjtésből tengette. Soha sem kéregetett. Szomorúan mesélte, milyen kiszolgáltatott: még tőle is lopnak. így tűnt el télvíz idején a kabátja, amit gyűjtögetés közben tett le egy percre, s a sapkája is, amit szabályosan a fejéről loptak le a csibészek, alvás közben.

K. bácsival 'még a későbbiek során is többször találkoztam, s próbáltam rávenni, menjen szociális otthonba. Ügy tűnt, nem kell sokat bíztatni, hiszen minden alkalommal buzgón bólogatott. Űe csak erre futotta erejéből. Sohasem jutott el a tanács szociális osztályára. Hogy csak az elszántság hiányzott belőle, vagy ő is, mint annyian mások, inkább választotta a „szabad életet”, ezt ma már nem fogom megtudni. K. bácsi ugyanis egy éve eltűnt a környékről.

A Ferencváros hajléktalanjait számon tartja-e valaki, s hogyan próbálnak segíteni rajtuk? — kérdeztem dr. Ferencz Györgyit, a IX. kerületi tanács szociálpolitikai, gyámügyi és egészségügyi osztályának vezetőjét.

— Jogi értelemben nem tartozik ránk a kerületben élő hajléktalanok ügye. Az ideiglenes vagy lakásbejelentővel nem rendelkezők segélyezéséről az V. kerületi tanács, szociális otthonbeli elhelyezésükről pedig a Fővárosi Tanács gondoskodik. A mi feladatunk csupán az, hogy amennyiben ilyen igényekkel megkeresnek minket, útba igazítsuk őket. Az utóbbi két évben azonban csak két ilyen esetünk volt.

— Az 1987-es statisztikai adatok alapján tudom: akkor tízezer hajléktalant tartottak számon Budapesten, köztük rengeteg idős embert. Ez a szám azóta feltehetőleg tovább nőtt, s talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a hajléktalanok zöme a főváros belső kerületeiben próbál szálláslehetőséget keresni magának. Ebbe pedig a Ferencváros egy része is beletartozik. Létezik-e mégis valamilyen felmérésük: hány hajléktalan él a kerületben?

— Nincsen. De remélem nem sokan vannak. Reményem azon alapul, hogy kiterjedt aktívahálózattal rendelkezünk. Ha ilyen esetet észlelnének a tagok, értesítenék osztályunkat róla. Ugyanakkor szeretném elmondani, első telefonbeszélgetésünk óta töprengek azon, hogyan lehetne feltérképezni, kideríteni, mi a helyzet errefelé. Úgy gondolom, hogy az elkövetkező hónapokban a lakóbizottságok segítségével sort is kerítünk erre a munkára. Elképzelhető az is, hogy a rendőrség rendelkezik valamilyen statisztikai adattal, s erre is támaszkodhatunk majd.

Igaz-e az utóbbi mondat, kérdeztem úgy félórával később a IX. kerületi Rendőrkapitányság első emeleti helyiségében dr. Gyebrószki András rendőrőrnagyot, kapitányságvezető-helyettest, a bűnügyi osztály vezetőjét és Hangyási Sándor századost, a bűnüldözési alosztály vezetőjét.

— A rendőrség nem rendelkezik semmiféle nyilvántartással a kerületben élő hajléktalanokról — tájékoztattak, — ugyanakkor munkájuk során természetszerűleg találkoznak ilyen elesettekkel.

— Becslésük szerint mégis hányán lehetnek a Ferencvárosban?

— 10—15 emberről tudunk a kerületben — mondta itt Hangyás Sándor — én magam is ismerek néhányat, a Bokréta utcából, a Gyáli úti vasúti szerelvények mellől, a Kánaán Kató utcai parkból és a csarnokból. Ez utóbbi helyen egy azóta leégett buszban, egész család lakott hosszú időn át. Egyébként a hajléktalanok számának alakulása az évszakokkal is összefügg. Nyáron természetszerűleg többen alszanak a szabad ég alatt, míg télen meleg helyre, például a kórházakba próbálnak bejutni. Többségük az idősebb, nyugdíjaskarú, vagy rendszeres jövedelemmel nem rendelkezők közül kerül ki. Néhányuknak még a Dobozi utcai fapados is megfizethetetlen.

— Van-e valamilyen kialakított eljárás a hajléktalanok érdekében?

— Nézze: istenigazából semmit sem tudunk csinálni. Szociális otthoni elhelyezést csak saját kérésükre kaphatnak. Amit mi tehetünk, az legfeljebb annyi: rendszeresen ellenőrizzük, élnek-e, halnak-e, nem esett-e valamilyen bajuk, mert sok esetben a sérelmükre követnek el bűncselekményeket. S ha kell, még ruházzuk is őket, nagykabátot, cipőt viszünk nekik, persze, mindezt nem hivatalos keretből. Minden esetben értesítjük a kerületi tanács illetékes szerveit.

• Vereckei

Mi is az a fapados?

Á Dobozi utca 29. szám alatt található, fapadosról híres-hírhedt férfi átmeneti munkásszállás, közismertebb nevén Lor- dok-háza, lakóit tekintve legalább két részre osztható: külön három-nyolc ágyas szobák állnak az úgynevezett ál1 landó (sok esetben börtönből szabadult) beutaltak, a fizető vendégek rendelkezésére, míg a földszintet a fapadosként ismert, térítésmentesen használható két helyiség uralja. Nevüket a teremben elhelyezett higiénés szempontok figyelem- bevétele miatt linóleummal borított faágyakról kapták. A csempézett falú, mosdóval, WC-vel és kályhával „korrror- tosított” termek helykihasználtsága telente a 200 százalékot is eléri, vagyis: ilyenkor ketten alszanak egy ágyon. A sok esetben egész vagyonukat zacskóban cipelő szálláskeresők, akik az utcák, terek jól ismert, többségében nyugdíjas korú hajléktalanjaiból kerülnek ki, legfeljebb két héten keresztül jogosultak az este hattól reggel hatig nyitva tartó fapados használatára. A két időpont között takarítják a helyiséget: fertőtlenítik és slauggal locsolják. Erre, mint Tóthné Herenik Edit, az intézmény gazdasági műszaki vezetője elmondta, épp úgy szükség van, mint a linóleum borításra, mivel a szállóvendégek jelentős része hagyja ott valamilyen formában látogatásának „jelét”. Szintén tőle tudtuk meg, hogy június 23-tól mindkét helyiség a férfiak rendelkezésére áll. A korábban női szállásként működtetett egyik fapados megszüntetését „humanitárius szempontok indokolták”. Helyette a nők számára a Könyves Kálmán körút 84. számú házban alakítottak ki WC-vel és fürdőszobával (!) ellátott, ingyenes szállási lehetőséget.

<v,

AIX. KERÜLET LAPJA • AIX. KERÜLET LAPJA ‘ • AIX. KERÜLET LAPJA

10