Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. június / 3. szám
1 Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros A zon a bizonyos kora májusi dél- elóttön, amikor felemeltem a telefont, hogy feltegyek a szerkesztőségünkbe érkezett levél alapján — néhány kérdést Gere Editnek, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete IX. kerületi csoportjával kapcsolatosan, még nem tudhattam, milyen elkeseredett ellenállásba fogok ütközni. Pedig kezdetben úgy tűnt, minden rendben lesz. Igaz, Gere Editnek már akkor is voltak kételyei a téma nyilvánosságra hozatalával kapcsolatosan. Miért rágalmazó levél alapján kell rólunk írni, egy még alig három hete alakult csoportról? — kérdezte. Csakhogy a Bús Károlyné által feltett kérdések visszaéléseket sejtettek velünk, ezért éreztük szükségét annak, hogy a csoport a nyilvánosság előtt tisztázza magát. Mert a levél a következőkre kért választ: — Ki tiltotta meg Bús Károlynénak, hogy a NOÉ helyi csoportjának megalakulásáról a kerület családosait értesítse, s miért kellett a megalakulást titokban tartani? Hogyan és mikor érkeztek az országba az ezen időpontban kiosztott, feltehetően nyugat-német használtruha csomagok? Milyen szelekció alapján osztotta ki a központ a ruhákat, s miért csak tíz család részesülhetett ebből a kerületben? Mi történt a megmaradt három kartonnyi ruhaneművel? A IX. kerületben Gere Edit szerint csak tíz, legfeljebb harminc rászoruló nagycsaládos van? Gere Edit végül is nyilatkozott lapunknak. Egyetlen feltétele csupán az volt, hogy közlés előtt mutassuk be neki a szöveget. Az ügy iftt le is zárulhatott volna, de mégsem így történt. Nem tömegszervezet?! — Nézze, nem kell semmit sem titokban tartani — válaszolta a telefonon keresztül Gere Edit, még első beszélgetésünk idején. Egyszerűen arról van szó, hogy egy alig néhány hetes csoport elsődleges feladata még csak az ismerkedés, a barátkozás, nyilvánosság elé lépni pedig csak ezután lehet. Hogy menynyire nem kell titokban tartani a meg,Miért kell titokban tartani?' NAGY-CSALADI PERPATVAR alakulást, arra mi sem jobb példa, mint, hogy harminc családot (valameny- nyi NOÉ tagot) értesítettük az április 15-i helyi gyűlésünkről. Közülük csupán tízen jöttek el, majd az elkövetkezendő napok során még öt család jelezte csatlakozási szándékát. Azóta már ők is kerület csoportunk tagjai. — Ami a második kérdést illeti, s azt, hogy milyen szelekció alapján osztotta ki a központ a ruhákat, illetéktelen révén nem tudok pontos választ adni. Az én szerepem csupán annyi volt, hogy a NOÉ központi vezetőségének ruhafelelősétől átvettem a Ferencvárosnak szánt küldeményrészt. Hogy miért csak tíz család részesült ebből a kerületben, arra egyszerű a felelet: ruhát csak azok kaptak, akik a helyi csoportunk tagjai. Így hát nem tíz, hanem tizenöt családról beszélhetünk. A maradék ruhákat pedig tagjaink raktározták el ideiglenesen otthonaikban, gondolva az esetleges később jelentkezőkre. Ami pedig legvégül ránk maradt, azt felajánlottuk a IX. kerületi öregek napköziotthonának, illetve a Nevelőszülők Országos Egyesületének. Gere Edit, ezután arra kért, hogy néhány gondolatot még hozzáfűzhessen mondandójához. — Mint a kérdések is bizonyítják sok a bizonytalanság a lakosságban a NOE- vel kapcsolatosan. A NOÉ, bár lehet, hogy ez keményen hangzik, nem tömegszervezet. Céljai között az sem szerepel, hogy a szociálpolitika feladatát átvegye, de ha tudunk, akkor természetesen segítünk. Országos kérdésekben a vezetőség, a helyi problémákban pedig a csoportok keresik a megoldásokat. Soraink közé a nagycsaládosok évszázados értékeit őrző, s ápoló embereket szeretnénk befogadni. Ez azonban nem zárja ki, hogy bárkit, aki csatlakozni szeretne' hozzánk, ne fogadnánk magunk közé. Tiltakozunk! Gere Edit, néhány nappal később meghallgatva a már elkészült cikket, csupán egyetlen fontosabb mozzanat törlésére kért fel: húzzam ki korábban megadott telefonszámát. Mint mondta, annak megadásával el akarta kerülni még a titkosság látszatának gyanúját is, de mostanra meggondolta magát: így is naphosszat csöng a telefon, Bús Károlyné egymás után küldi hozzá a használt ruháért „kuncsorgó” embereket. Ö pedig, hat gyermeke mellett képtelen ennyi időt a csoport ügyeinek szentelni. Gere Editnek azonban még egy kérése volt: olvassam be — a telefonon keresztül — szervező társának, Hajba Imré- nének is a cikket. Bár erre a sajtótörvény alapján nem lettem volna köteles, némi egyeztetés és telefonálás után sort kerítettem rá. Azaz csak kerítettem volna, mivel Hajba Imréné, rögtön a bemutatkozás után kategorikusan elzárkózott a cikk meghallgatása elől, s kijelentette, „nem járul hozzá közléséhez” s közölte kifogásait. — Amikor egy helyi csoportról akar valaki cikket írni, akkor nem a ruhaosztásról van szó lényegében — mondta, majd így folytatta — másodszor nem egy rágalmazó levél alapján kell pzt csinálni. Tiltakozom az ellen is, hógy egy kívülálló érdeklődjön ügyeink iránt. Az ilyen indítás után még mindig felnőttekhez méltó, kulturált hangnemben lezajló beszélgetés végeredménye az volt, hogy sem Hajba Imréné, sem Gere Edit nem járult hozzá a cikk közléséhez. Amennyiben erre mégis sor kerül, úgy megteszik a megfelelő lépéseket — célozgattak homályosan, sőt hogy tiltakozásuknak nyomatékot adjanak, még egy levelet is eljuttattak a szerkesztőségbe. Levél a szerkesztőséghez „Május 10-én a Ferencváros c. laptól megkeresett telefonon Vereckei Zoltán, s Bús Károlyné levele alapján kérdéseket tett fel most alakuló NOÉ helyi csoportunk belügyeivel kapcsolatban. A kérdések jellegéből arra kell következtetnünk, hogy az említett levél valótlanságot tartalmazott. Nem tartjuk szerencsésnek, hogy csoportunk első bemutatkozása védekező helyzetből történjen, ezen megfontolásból nem járulunk hozzá a cikk közléséhez. Alapvető problémánk nem az, hogy a csoport megalakulásáról a nyilvánosság tudomást szerez, hanem, hogy alapját a rágalmazó levél képezi, s csoportunk alapelveit és célját háttérbe szorítja. A jövőben nem zárkózunk el egy riport elől, ha az valóban tartalmi munkáról, tartalmi kérdésekről számol majd be. Mivel azonban jelenleg a megalakulás fázisában vagyunk, (április 15-én VQlt az alakuló ülésünk) úgy gondoljuk, erre a riportra ősz előtt nem állunk készen.” A szerkesztőség némileg értetlenül szemléli az eseményeket. Megértjük a „rágalmazás” ellen tiltakozó magatartást, ha arról lenne szó ..., ugyanakkor döbbenetes számunkra a látszólag ártatlan ügyhöz kapcsolódó elkeseredett védekezés. Bús Károlyné kérdését ez a mentalitás egyébként csak felerősíti: valóban miért kellene őszig titokban tartani, hogy 1989. április 15-én megalakult a NOÉ helyi csoportja, a HNF kerületi székházában? Vereckei Zoltán Diákétkeztetéstől a bungalótelepig Naponta hetvenezer emberre főznek Ma a vendéglátás nem éli reneszánszát, hiszen az életszínvonal csökkent, sok ezrek tettek le arról az új árak láttán. A szerződéses rendszer tartalékai kimerültek, a nagy hodály éttermek sorsa bizonytalan lett. A munkahelyi vendéglátás helyzete némiképp más, hiszen ezt még sokan igénybe tudják venni, holott a kereslet ez iránt is csökkent. — Hogyan gazdálkodik a jelenlegi gazdasági környezetben a Csepel Vendéglátó Vállalat? — Erre a kérdésre vártam választ Ujhelly András igazgatótól. — Naponta 70 ezer embernek főzünk, büféinkben 150 ezren vásárolnak. Elsősorban a munkahelyi-, diáik- és gyermekétkeztetésre szakosodtunk és csak kisebb részt vállalunk a kereskedelmi vendég- látásiból, a belföldi és külföldi túristák ellátásából. Ehhez megfelelő háttériparral — eszközökkel, konyhákkal, szállító járművekkel — rendelkezünk.. Elsősorban a IX. kerület a „felségterületünk”, de ma már a vendéglátó vállalatok területi határok nélkül dolgozhatnak, így a főváros majd mindegyik kerületébe szállítunk készételt, cukrászsüteményt vagy hidegkonyhai csemegéket. — Melyek a legnagyobb vállalatok, üzemek itt a kerületben, amelyek dolgozóit meleg étellel ellátják? — A FÉG, a Skála Zöldért, az APEH, a Közterületfenntartó a SZ1M, a Hungária Vegyiművek, a Medicor egyik gyára, az Óra-Ékszer. Háromjiagy szakközép- iskolába illetve szakmunkásképzőbe szállítunk meleg ételt a kerületiben, de ugyanúgy óvodáknak, bölcsődéknek' is. Nagyon sok nyugdíjas vásárolja tőlünk — kedvezményes áron — ebédjét, vacsoráját. Amennyiben a IX. kerületi tanács ebben partnerünk lesz, úgy az idősek napközi otthonába vagy a szegényebb, el- esettebb emberek otthonába — szociális gondozó közreműködésével — eljuttatjuk a meleg 'ételt — természetesen megfelelő juttatás ellenében, ez már üzleti alku kérdése. — Hogyan alakult a munkahelyi vendéglátás kereslete az elmúlt hónapokban? — A kereslet csökken, egyrészt általában az életszínvonal mérséklődése miatt, másrészt pedig azért, mert a vállalatok egy része már nem tud vagy nem akar akkora hozzájárulást, támogatást nyújtani dolgozóinak mint régen. Az is közrejátszik az említett csökkenésben, hogy jónéhány cég megszűnik, szanálják vagy létszámát jelentősen leapasztják. — Az állandóan növekvő árak mellett gondolom nem egyszerű néhány forintból kihozni egy menüsort... — Egy háromfogásos menüt 26—30 forintból kell kihoznunk, amit a hatvan százalékos haszonkulcs felszámolásával 41,60-ért, illetve 48 forintért adunk. Aztán a vállalat annyi támogatással segíti dolgozóját, amennyivel tudja. Népszerű az á la carte étkezés is, amely egytálételt mindig tartalmaz, ezt sokan választják. A munkahelyi büfék forgalmában nincs csökkenés, sokan szinte egész napra itt vásárolnak be. Annál is inkább, mivel például itt a Soroksári úton is elég mostoha az élelmiszerbolt-hálózat. — Milyen gondokkal küzd ma egy, a munkahelyi vendéglátással foglalkozó vállalat? — Ezerkétszáz a dolgozói létszám, de nehéz hűséges és jól dolgozó munkaerőt kapni. Akár konyhalányról, akár szakácsról van szó. Nagy a csábereje a maszek, a szerződéses, a jövedelemérdekeltségű vendéglőknek, a nagy szállodáknak, ahol — 'bár többet kell dolgozni — jóval 'magasabb a jövedelem. Ezért nagy gondot fordítunk a saját képzésre is. Az Ecseri úti szakmunkásképzőben hatva-n- hétven tanuló a „miénk” de nem elégszünk meg ezzel, hanem saját magunk is indítottunk egy tanfolyamot, amely kétéves és aki elvégzi, betanított szakács lehet. — Erről még nem is hallottam. — Igen, ez újdonság és élénk iránta az érdeklődés, mert a szakmunkásképzők felvételi lehetősége korlátozott. Természetesen amennyiben hűtlen lesz hozzánk a fiatal, úgy ki kell fizetnie a képzés költségét. — Nagyon sok kocsma van errefelé, különösen a Boráros térhez közel. — Ezek nem a mi üzleteink, összesen három, nyílt kereskedelmi egységünk van a fővárosban, a Franci sörbár, a Champion eszpresszó és itt a vállalat bejáratánál a Márka büfé, amely egy népszerű kis élelmiszerbolt, sokan vásárolnak itt a környékbeli üzemekből, mert a szemközti közért gyakrabban van zárva, mint -nyitva. — Meglepődve hallottam, hogy a Csepel Vendéglátó balatoni panzióval is rendelkezik. Igen, vannak Pest, Zala és Somogy megyei érdekeltségeink is, mi működtetjük Balatonvilágoson a Kormorán üdülőszállót és nemcsak dolgozóink részére, valamint a vonyarc-vashegyi Helikon Taverna első osztályú étterem-panziót, amely külföldieket fogad. — Ezek után azon sem csodálkoznék, ha a vendéglátáson belül szórakoztatással, valami újjal is próbálkoznának. — Sikere van a csepeli Kugli sorháznak, amely megpróbál e műfajban színvonalasat nyújtani. Terveink között szerepel — igaz, nem itt a kerületben — hogy részt veszünk egy erzsébeti új üzletközpont kialakításában. Ez nívós, át- rium-jellegű épület lesz, amelyben jól megfér majd egy söröző. < — Végül arra kérem, vázolja a közeljövő egyéb terveit. — Fejlesztjük a vonyarcvashegyi -üdülőtelepet, méghozzá egy 100—120 személyt befogadó bungalósor kialakításával. Bár nem mondunk le fő profilunkról, a munkahelyi vendéglátásról, meggyőződésünk, hogy — válság ide vagy oda —, a verseny élénkül. Ez áll egyébként az előfizetéses étkeztetésre is. — Ügy tudom, elképzeléseik között szerepel egy sajátos feladat az oly sokat emlegetett szociális védőháló megteremtésében. — Mindnyájunk által köztudott, hogy létezik egy réteg, amelyik egyre kevésbé tudja megoldani — anyagi helyzete vagy elesettsége folytán —, hogy -mindennap meleg ételhez jusson. Mi szívesen társulnánk a tanáccsal ellátásukban — felmérések szerint 1000—1500 emberről van szó —, -de ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha e tekintetben adó-kedvezményt kapunk. Érdemes volnar foglalkozni ezzel az elgondolással, mind a Szociális- és Egészségügyi, mind a Pénzügyminisztériumnak. Elek Lenke A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA A IX. KERÜLET LAPJA 6 /
