Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1989. április / 1. szám
Ferencváros • Ferencváros • Ferencváros Békét, biztonságot a világnak! - hirdeti egy megkopott tégla, a Fegyver és Gázkészülékgyár egyik üzemrészének bejárata felett. A szélesre tárt ajtón bepillantva, forgácsoló gépmatuzsálemek látszanak. A házigazda Pamiczky István üzemvezető nem ajánlja fel, hogy bemenjek a csöveket’ alkatrészeket gyártó munkások közé. Irodájába tessékel, inkább kihívja - mondja -, akivel beszélni szeretnék. Nem is erőltetem, hogy a gépek közé jussak, úgy látszik itt ez a szokás. Elsőként Németh Tiborral, a rugós csoport vezetőjével hagy négyszemközt. A FÉG tavalyi bérklubbeli szerepléséről érdeklődöm. Arról, mit éreztek a dolgozók, azokból a kemény feltételekből, amelyeket teljesíteniük kellett, az átlagosnál nagyobb béremelés érdekében. A legfőbb ilyen a 13 százalékos, vagyonarányos nyereség volt. Őrült áldozatok árán- Tavaly számtalanszor elmondták, mit kell tennünk annak érdekében, hogy béreinket emelhessék, örült áldozatok árán sikerült a „tagságnak” megfelelni. Erre mi történik? Januártól a bérklub megszűnt.- Ezek szerint mindvégig tudták mit és miért csinálnak?- A dolgozók vállalták. Bár azt nekem ne mondja senki, hogy a melós azért dolgozik többet, hogy a vállalat egy kategóriával jobb helyre kerüljön. Aki ilyet állít az nem mond igazat. Azért hajtottunk rá, hogy fizetésünk több legyen. Csoportom tagjai és én magam is ezért tavaly, a korábbinál vastagabb borítékokat vittünk haza. Most már azt hiszem lehet róla beszélni: a géppisztolyok táraihoz rugókat készítünk. Két műszakban dolgoztunk, bérünk ennek megfelelően 30-40 százalékkal növekedett.- Az már egészen más kérdés, hogy ebből mire futja - teszi hozzá kérdés nélkül. Megtudom, hogy 31 éve dolgozik a vállalatnál.- Feleségemmel együtt havonta 15 ezer forintot viszünk haza. Van egy egyetemista fiunk, a lányunk már férjhez ment. így ebből a pénzből hárman élünk. Nem iszom, nem dohányzóm és még így is a hónap utolsó hetében nagyon össze kell húznunk magunkat. A hihetetlen 22 százalék Borna József, a csőgyártók csoportvezetője. Hogy ez milyen cső, nem mondják meg. Par- niczky István előhúz a páncélszekrényéből egy két és fél arasz hosszú csövet, sokat sejte- tően megkérdezi: voltam-e katona? Mert akkor tudnom kellene, mi ez? Sorkatona voltam, de ennyire darabokra szedve nem láttam a gépfegyvert. A csőgyártók főnöke beszél arról, hogy 1989 jól kezdődött, mert 32 éve, amióta itt dolgozik, először kapott tisztességes prémiumot, 18 ezer forintot. Igaz, ennek felét elvitte az adó. Tavaly többet, jobban dolgoztak. Úgy érzi, rászolgáltak a nagyobb fizetésre. Hallott már arról is, hogy idén az alapbérekhez is hozzányúlnak. De amiről suttognak a gyárban, a 22 százalékos béremelést, nem akarja elhinni. Géppisztoly helyett gázkonvektor A MUNKÁS PÉNZÉRT DOLGOZIK A csőgyártókról meséli az üzemvezető, hogy van közöttük olyan is, akinek húsz mikron pontosságú a szeme. Ugyanis a csőegyengetőnek, pusztán a szemére hagyatkozva kell kétszázad milliméteres pontossággal egyengetni a megmunkált acélcsövet. Igaz, ezt géppel is el lehetne végezni, de annak néhány évvel ezelőtti ára 1,2 millió nv»»atnémet márka volt. így maradt a kézi csőegyengetés. A fegyvergyártás utolsó fázisa az ellenőrzés. Páka Vincéné pontosan három evtizede dolgozik a vállalatnál. Szerinte az idei első negyedév mindenkinek nehéz, hiszen a váratlanul kapott prémiumok miatt sok háztartás megérzi az adóhátralék befizetését.- Mi fegyveresek borúsabban látjuk a jövőnket, mint a gázosok. Tudjuk, hogy csökken a gyártás, átszervezés előtt állunk.- Ha már itt tartunk - vetem közbe - milyen érzés fegyvereket ellenőrizni? Hiszen munkáját akkor végzi jól, ha a gépezet tökéletesen működik.- Sokszor gondolkodtam ezen, ez is ugyanolyan munka, mint más. Megszoktam már. Egyébként máshol is gyártanak fegyvert, hogy megvédjék magukat, országukat. A fegyver már nem üzlet Dr. Lajos Hurbán, wirtschaftdirector - olvasom a FÉG gazdasági igazgatójának névjegyén. A magyar már elfogyott, így be kell érnem a német nyelvűvel, s ez mintegy mottóul is szolgál beszélgetésünkhöz.- A hadüpar, a fegyvergyártás visszafejlődik - hallom a külprci elképzeléseikről. - Gázkészülékeinkkel, igaz egyelőre csak apró tételekkel, de már megjelentünk a nyugati piacon is. Az igazgató csak féléve dolgozik a FÉG-ben, de pontosan beszámol törekvéseikről. 1988- ban hároméves programba kezdtek. Belső szervezeti átalakítással (is), csaknem duplájára kívánják növelni termelésüket. Ehhez jó erőpróba volt a bérklub követelményrendszere. A vállalat tulajdonképpen szerencsés helyzetben van, hiszen értékesítési gondjaik Magyar- országon sincsenek, a gázkészülékekért „sorba kell állni”. És ilyen helyzetben - hallom az igazgatótól, a kötött bérgazdálkodás fékként működik. Egy telefonhívással pontosítja, a munkásfelvétel táblán olvasható szakmákat. A Révész utcai alkatrészgyártó üzemük felszámolása után az ott dolgozók legtöbbje a Soroksári úti anyagárba került, de még így is várják a csőszerelőket, esztergályosokat, szerszámkészítőket, síkköszörűsöket, elektronikai műszerészeket, gázkészülék-szerelőket, lakatosokat. LÉ =U A Fővárosi Igazgatóság a felügyelőség felettes szerve az adóigazgatásban, az APEH rajta keresztül irányítja a felügyelőséget. Elsőfokú szervként adóztatja és ellenőrzi a gazdálkodó szerveket, vállalatokat, szövetkezeteket, társaságokat, a belföldi társas vállalkozásokat és a költségvetési szerveket. Az e körbe tartozók száma 26 ezer körül mozog. Másodfokként elbírálja a felügyelőség határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket, képviseli az adóhatóságot az un. államigazgatási perekben. Itt folyik a gazdálkodó szervek „anyakönyvezése”, azaz a törzskönyv vezetése, valamint a hatáskörbe tartozók pénzügyi szabálysértési ügyeinek intézése. Napi, élő, igencsak eleven kapcsolatban állnak az ügyfelekkel. Elsősorban az ügyfélszolgálati irodán keresztül, de az egyes szakmai osztályokon is tanácsadással, felvilágosítással állnak a hozzájuk fordulók rendelkezésére. Az adóhivatal segítőkész kíván lenni és partneri viszonyt akar kialakítani az ügyfelekkel. A partneri viszony természetesen kölcsönösséget tételez fel, szeretnék ha az állampolgárok is megértéssel viseltetnének irántuk. Néha szívesen kitennének egy táblát: „itt is emberek dolgoznak”. A legnagyobb erőpróbát az év' első hónapjaiban a személyi jövedelemadó bevallások átvétele, feldolgozás jelenti. Új feladat ez adózónak és adóztatónak is. Tűzkeresztség. A fővárosban mintegy 3 -400 ezer bevallással számolnak, ezek kezelése megfeszített munkát igényel. APEH, te drága... Mire ez az írás megjelenik már lejárt a személyi jövedelemadó bevallás benyújtására előírt március 20-i határidő. A legnehezebben tehát túlvannak az érintettek. A munka azonban ezzel nem fejeződött be, folyik a számítógépes feldolgozás, a hibásnak bizonyult bevallások javítása. S a javításhoz, az egyes kérdések tisztázásához még sok esetben szükség lesz a bevallást benyújtó megkeresésére is. Az átvételek során csak az egyszerűbb alaki, tartalmi hibák kerülhettek felszínre és korrigálásra, a mélyebb összefüggések elemzését a gép végzi el. Az adóhivatal arra törekedett, hogy tanácsadással, felvilágosítással megkönnyítse az adózók dolgát. Az ügyfélszolgálati irodákon kívül több mint száz helyen, intézményeknél, vállalatoknál szerveztek előadásokat, ismertetéseket a bevallási-kitöltési tudnivalókról. Sokan azt szerették volna, hogy az adóhivatal hozzáértői helyettük töltsék ki a bevallást. Erre természetesen nem vállalkozhattak, hiszen nálunk un. önadóztatás van. Ez azt jelenti, hogy mindenki maga köteles megállapítani, kiszámítani, bevallani az adóját. A segítség a tanácsadáson, a megmagyarázáson túl nem mehet. Bevallás-ügyben tanulóév az idei. Jövőre a megszerzett tapasztalatok alapján talán simábban veszik az akadályokat, adófizetők és adóhivataliak egyaránt. — tamási - Az osztrák Gazdasági Kamara adatai szerint 1988-ban 7 milliárd schillinget költöttek el a magyarok Ausztriában, az osztrákok nálunk viszont csak 4,5 milliárd schillinget. Gondolja, hogy vonzó lesz az itthoni valutás kocsivásárlás? A hazai valutás üzletek sem tudnak versenyezni a külföldi kínálattal...- Sajnos nem. Különösen, hogy a legújabb rendelkezések szerint nem is lehet több új, valutáért árusító üzletet nyitni. Mindenesetre számomra érthetetlen, hogy miért járnak ennyien Bécsbe vásárolni, amikor itthon is kapható már a keresett árucikkek többsége, sőt, - jobb garanciális feltételekkel.- Talán az árak miatt. S a választék sem mindegy... Százból kiválasztani egyet, nem ugyanaz, mint egyből egyet megvenni...- Az áraink azt hiszem versenyképesek. Vagyis a legtöbb esetben olcsóbbak, mint a bécsiek. (Lásd: táblázatot!) Szerintem a gondot inkább az okozza, hogy sok család - utazás helyett szívesebben megvesz bizonyos cikkeket itthon, de a valutához nem juthat hozzá - csak ha külföldre utazik. Most gyakorlatilag egy négy tagú család, 16 ezer forintnak megfelelő devizát költhet el a valutás üzletben. Ugyanígy, akinek BC-számlája van, csak egy évi lekötés után vehet abból a pénzből például autót. Igaz, ha megkér egy külföldit az utcán, az idegen útlevélre - bármekkora összegért vásárol - minden további nélkül kiszolgálják. Nem vagyok benne biztos, hogy nem járnánk-e mindannyian jobban, ha az állampolgárok maguk döntheték el, a rendelkezésre álló valutakeretet itthon költik-e el vásárlásra, vagy utaznak belőle? DUKÁT árjegyzék Pamovill Mikrohullámú sütő 150 dollár 52-cm, színes tv, távirányítóval 430 dollár mosó- és szárítógép (reklámár!) 460 dollár mosogató gép 360 dollár mosógép 300 dollár 5 1-es üveg Unicum 19 dollár Sztereo autórádió magnó 40 dollár videó-kazetta (195') 4,80 dollár BM2Í bicikli 110 dollár AIX. KERÜLET LAPJA AIX. KERÜLET LAPJA AIX. KERÜLET LAPJA
