Ferencváros, 1989 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1989. május / 2. szám

Ferencváros • Ferencváros Ferencváros r**|y| |"|" JjJJr az MSZMP CSINÁLNI — Sokan nem tudják, hogy egy kerületi párt-elsőtitkár mit is csinál. Mit gondol, vajon mi lehet ennek hátterében? — Két évvel ezelőtt az egyik barátnőm 9 éves fia így tette fel a kérdést: Mondd, Te is dolgozol? Igen, sokan nem tudják el sem képzelni, mi az én munkám. Bár az is igaz, én sem láttam soha munkaköri le­írást, de nem is fogalmaztam magamnak. Még csak el se magyarázta senki, mit kell egy kerületi párttitkárnak tenni, mi a dol­ga. Amit tudtam: ez vezetői beosztás, amely önállóságot, döntési és kezdemé­nyezőkészséget, önfegyelmet, toleranciát, kapcsolatteremtési képességet és termé­szetesen a párt politikájának ismeretét és* végrehajtásában fegyelmet követel. Há­rom évvel ezelőtt, 1986-ban lettem a Fe­rencvárosban első titkár, s akkor a helyi politizálás — ami eleve önállóságot téte­lez fel — még rendelkezett tartalékokkal. Sőt a pártbizottságon úgy ítéltük meg, hogy a XIII. kongresszust követő évek­ben valamiféle kiegyenlítő szerepet is be- tölthetünk, tehermentesíthetjük az orszá­gos vezetést. Becslésem szerint most mintegy 4—500 emberrel vagyok munkakapcsolatban. Ok azok, akik képet tudnak alkotni a mun­kámról. Nem kevesen, hiszen ők a kerület párttagságának öt százalékát jelentik, a kerület lakóinak pedig mintegy fél száza­lékát. Természetesen, ha sikeres az ember közéleti munkája, akkor személyesen is többen ismerik, közvetve többen is tudják, mit végez a kerületben az első titkár. — Szerintem a IX. kerületi pártbizottság sohasem uralkodott a kerületben. Remé­lem legalábbis, hiszen az egyik legfőbb törekvésünk az volt, hogy motorjai és ne urai legyünk a kerület társadalmi politi­kai életének. Úgy érzem, mindig óvakod­tunk az illetéktelen beleszólásoktól, a rossz szájízű üzengetésektől és bármiféle hatalmaskodástól. A pártbizottságban már évekkel ezelőtt sokat gondolkodtunk és vitatkoztunk azon, hogy milyen értelem­ben letéteményese a hatalomnak a párt, és mit jelent a politikai centrumszerepe? Va­jon helyes-e a pártot egész szervezetében, egységesen hatalmi centrumnak tekinteni? Egyre inkább azt láttuk, hogy nem. Az a véleményünk alakult ki, hogy a vezető szerveket valóban alulról, szigorúan ellen­őrzött hatalmi szervként kell felfogni — szorosan ezekhez kötődik a kormányzó párt fogalom —, de lefelé haladva egyre inkább mozgalmi szervezetként kell a párt­nak funkcionálnia. Mi ehhez tudatosan tartottuk magunkat, és igyekeztünk elke­rülni a „hatalmi láncolat az első szintig” felfogás hivatalnoki munkastílushoz, for­malizmushoz és bürokráciához vezető gya­korlatát. Sőt volt olyan helyzet, amikor a „magad uram, ha szolgád nincs” megol­dást választottuk. Ilyesmire akkor került sor, amikor valamilyen feszítő társadalmi gond enyhítését teljes egészében magunk­ra vállaltuk. Vitatható, hogy helyesen tet­tük-e. Az ilyen módszer gyorsan hoz ered­ményt, de nem lehet tartós, nehéz vele szövetségeseket, szimpatizánsokat mozgó­sítani. — Hogyan viseli el a kerületi pártbizott­ság, hogy már nem ura a kerületnek, hogy egyre kevésbé szólhat bele a társadalmi és gazdasági ügyekbe? — Vannak, akik megkérdőjelezik, hogy szükséges-e egyáltalán a kerületi pártbi­zottság intézménye. Úgy tartják, ezt a munkát társadalmi megbízatásként kellene A Duna-kör nem adja fel, aláírásokat gyűjtenek a vízműlépcső építése ellen Mérei Endre felvétele M I M A R A D T E L ? A Ferencváros előfizethető a szerkesztőségben, illetve megrendelhető postán, a következő címen: Budapest, 1092 Köztelek u. 8. végezni. Példa is van már rá a fővárosban. Angyal Ádámra gondolok, a XIII. kerület­ben. Mi erről a véleménye? — A legutóbbi időben a párt minden szintjén sokat foglalkoznak azzal, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket füg­getlenített apparátussal kell ellátni. A ke­rületben két év alatt negyven százalékkal csökkentettük az apparátus létszámát. Nagyon sok feladat társadalmi munká­ban is elvégezhető, ha megtaláljuk az erre képes és áldozatkész párttagokat. Valószí­nű, hogy a jelenleginél még valamivel ke­vesek függetlenített munkatárssal is ered­ményesen lehet dolgozni. Közel vagyunk azonban a szociáldemokrata és munkás­pártok arányaihoz. Fontosnak tartom, hogy nem mechanikus létszámcsökkentése­ket kell végrehajtani, hanem a munkafor­mák és a stílus változtatásával kell ezt összekötni. — Az MSZMP tagjainak száma tavaly 83 ezerrel csökkent, s csupán 13 ezren léptek be a pártba. Sokan léptek ki az MSZMP- ből a kerületben is tavaly óta? Miért? — Nagyjából ugyanezek az arányok ér­vényesek kerületünkben is. Nehéz hely­zetben, azt hiszem, nem szabad az ilyen tendenciákon csodálkozni. Én azt tartom az egyén és a párt közös érdekének, hogy aki belefáradt a gondokba, csalódott vagy reménytelennek érzi a kibontakozást, az jobb, ha megválik a szervezettől. Fontos, hogy semmiféle előítélettel ne legyünk irántuk. Az új belépőkből valószínűleg a párt legértékesebb tagjai válhatnak. — Mi az MSZMP legnagyobb hibája? Versenyképesnek és elegendőnek tartja-e a párt legújabb, a Mit akar az MSZMP? cí­mű programját a válsághelyzet megoldásá­ra a többpártrendszer körülményei között? — A párt legnagyobb hibájának azt tar­tom, hogy komoly verseny hiányában, el- kényelmesedett. Politikai, mozgalmi mód­szerek helyett sokszor az állammal szoro­san összefonódott párt hatalmi lehető­ségeivel éltünk. Az első komoly versenyt valóban vonzó program megalkotásával kell megvívni. A programalkotás minden tartalmas politikai mozgalomban alkotó folyamat. Egyáltalán nem látom úgy, hogy az MSZMP-nek már van kész programja. Mindössze az első lépést tette meg a prog­ramalkotás útján. Ez a szikár, jelszószerű változat, a — Mit akar az MSZMP? — vi­tákat indított el. A viták analízisének és szintézisének alapján kell a választások időszakáig érett pártprogrammal rendel­kezni. — ön már nem kezdő pártvezető. Hogyan egyezteti össze most a régi értelemben vett pártfegyelmet és a platformszabadságot? Melyik platformot képviseli? — A már említett kényelmességgel függ össze az is, hogy korábban nem törődtünk a platformpolitizálás lehetőségeivel. Ez­zel valószínűleg sok alkotóenergiától fosz­tottuk meg magunkat. A platformpolitizá­lás módszerei most alakulnak. Egyelőre, véleményem szerint, inkább csak a cím­kék osztogatása folyik, nem annyira a platformmélységű gondolatok megfogal­mazása. Mindenesetre én a kibontakozás zálogát demokratikus politikai intéz­ményrendszerben, s ehhez társuló nagyfo­kú társadalmi önigazgatásban — a ter­mékszerkezet-váltás gyötrelmeinek túlélé­se után —, a gazdasági fellendülésben, igazságos jövedelem- és szociálpolitiká­ban látom. A kerületi tanács fő céljai között szerepelt, hogy 1988-ban enyhíteni fogja az állagmegóvás terén meglévő és fokozódó feszültségeket, valamint terv szerint folytatja, illetve befejezi a folyamatban levő fejlesztéseket. Különféle okok miatt a tervezett feladatok egy része elmaradt, más részét későbbre halasztották. Arról, hogy hol tartanak a főbb munkálatok, mi nem készült el, s miért nem, a következőkben adunk összefoglalót. A tanácsi intézmények felújításában a Szamuely u. 4. c/8. Sz. Általános Iskola kapott főszerepet. Az épület lezárt szárnyának födémcseréjét elvégezte a Prosperitás Építőipari Szövetkezet. Bár me­net közben derült ki, hogy a teljes tetőt fel kell újítani, a munka jól halad, várható, hogy az idei jú­nius 30-ai befejezési határidőt tartani tudják. Mire e lapszámunk megjelenik, már bizonyára elvégezték a hűvösvölgyi tábor tetőszigetelését. E munka elhúzódását anyaghiány, illetve a novemberi, decemberi esős, hideg időjárás okozta. Ugyancsak csúszott a Fehérholló u. 2—4. szám alatti bölcsődében a válaszfal tervezett megerősí­tése; az ok: lemaradás a statikai vizsgálatokkal. Az útfelújítási programból elmaradt a Toronyház utcának az Ifjúmunkás és Lobogó utcai szakasza közti szőnyegezése. A vártnál jobb útrészen ugyanis kisebb javításokkal helyre lehetett hozni a burkolatot. Ugyanilyen okkal halasztották el a Táviró utca Üllői út és Napfény utca közötti szaka­szának felújítását. Három útszakaszon — Aranyvirág sétány, Kosárka sétány, Sobiesky J. utca — a Fővárosi Gázmű­vek akadályközlése miatt nem tudták megkezdeni a munkát. A Sobiesky utcában tartanak a köz­műbekötések, a Gát u.—Üllői út közötti útszakasz aszfaltszőnyegezésére idén sor kerül. A jóváhagyott telekbeépítések közt szerepel a Ráday u. 51. szám alatti építkezés (hat lakás, plusz üzlet és iroda). Az OTP jelenleg a kivitelezőt keresi. A Kinizsi u. 21—23. számú telken a Középü­letépítő Vállalat 41 lakás felépítését tervezi. A munka meginditását a szomszédos telek igénybevé­telének, kisajátításának elhúzódása gátolja. Középső Ferencváros rekonstrukciója keretében a három rehabilitációs tömbben a személyi tulaj­donú épületek közül csak a Páva u. 28. szám alatti ötlakásos épület kisajátítása húzódott át ez év­re. A programban szereplő, nem lakás céljára szolgáló 16 helyiség közül csak kettőnek a felszaba­dítása maradt hátra, de már ezekhez is megvannak az érintettekkel a megegyezés feltételei. A Ferenc tér 13. sz. épületben ABC-áruház építését tervezték megkezdeni 1988-ban. Az OTP a társberuházói szerződést nem kötötte meg a kerületi tanáccsal. Az üzemeltető vállalatot sem sike­rült rögtön megtalálni. A szükséges szerződések megkötésére hamarosan sor kerül. Jelentősen csúszik, s még mindig nem fejeződött be a Leővey Klára Gimnázium rekonstrukciója. Az eddigi kivitelező, a gyáli Szabadság Mgtsz építőipari ágazat megszűnt, újabb vállalkozót kellett keresni. A módosított terv szerint a hátralevő munkát ez év júliusának végére befejezik. Szó volt a tavalyi tervben tanterem kialakításáról a Telepy u. 19. szám alatti általános iskolában. Mivel a gyerekek létszáma nem növekedett a vártnak megfelelően, e munkát törölték a program­ból. Végül két peres ügy. A Vágóhíd u. 35—37. szám alatti óvoda-bölcsőde kivitelezőjét a tanács ily módon kénytelen kényszeríteni, hogy kötelezettsége szerint a hibákat szüntesse meg. A Mester u. 19. sz. általános iskola rekonstrukciója kapcsán ugyancsak a mulasztások megítélésére indult pe­res eljárás. T. A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET LAPJA • A IX. KERÜLET 1A 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom