Ferencváros, 1988 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1988. május / 1-2. szám
Három évtized a társadalmi tulajdon védelmében Harminc éve, 1958-ban alakult a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Osváth József — az első kerületi elnök — nagy tapasztalattal a háta mögött idézi fel a kezdet kezdetét. — Amikor megjelent a népi ellenőrzésről a törvény, jómagam annak értelmezésével töltöttem az első napokat — mondja. — Alaposan meg akartam ismerni, hogy annak szellemében dolgozhassunk, hiszen addig nem ismertük ezt a munkát. Annyit tudtunk: a társadalmi tulajdonra kell vigyáznunk, a párt, az állam célkitűzéseit támogatnunk, hiszen az ellenforradalom után a gazdasági élet újraindítása volt a fő feladat, és ennek sikeres megvalósításáért dolgoztunk mi is. A tanácstestület választott bennünket, letettük az esküt, és már meg is kaptuk az első feladatot. — Mi volt az? — Jól emlékszem rá, az állományon kívüli béralap felhasználását kellett megvizsgálnunk. No, ez így egyszerűen hangzik, de akkor nem volt az. Már az első feladatnál bizonyossá vált, hogy a mi munkánk nem azonos a rendőrségével, nekünk partnernak kell elfogadtatnunk magunkat, megfelelő szakemberekre lesz szükségünk, mindezt nagyon pontosan dokumentálnunk szükséges, s tudtuk: egyedül nem boldogulunk, a vállalatok párt- és társadalmi szervezeteinek segítségére is szükségünk van. — Hogyan sikerült mindezt elérni? — Tény, nem ment máról-holnapra, de végül mégiscsak megvalósult. Ezen kívül még figyelnünk kellett arra is, hogy a vizsgálatokat nagyon pontosan, alaposan készítsük elő, be kellett bizonyítanunk minden egyes esetben, hogy a munkánk a vállalatok, szövetkezetek érdekeit szolgálják, s lényegében egy célért vagyunk partnerek, s ez a cél: a népgazdasági érdek. Az első vizsgálat annak idején tizenkét emberrel zajlott le. Ma kilenc fő alkotja a kerületi bizottságot, húsz-huszonöt a mindig hadra fogható törzsgárda, s száznegyven azok száma, akik a vizsgálatokra mozgósíthatók. — Sohasem kértem oldalas jelentéseket — teszi hozzá Osváth József. — Azt szerettem, ha néhány mondatban összefoglalják a tapasztaltakat. A kérdés ugyanis mindig az: jól végzik-e az adott területen a munkát vagy sem? Ha nem, akkor mi a hiba és ki azért a felelős. Minden felelőst meg lehet ugyanis keresni, ha pontosan, precízen végezzük ezt a munkát. — Hogy érzi, hasznosították az Önök jelzéseit? — Észrevételeinket a kerületi párt- bizottságnak, a tanácsnak, a szakmai szervezeteknek továbbítottuk. Tudom, hogy volt foganatja a szavunknak. Előfordult, hogy a felsőbb szakmai vezetés bele akart szólni egy-egy dologba, de mi mindig éltünk azzal a jogunkkal, amit nekünk a törvény írt elő. Őszintén megmondom, még a névtelen bejelentéseket sem dobtuk el, inkább félretettük. Több esetben bebizonyosodott, jó volt, hogy utánanéztünk a dolgoknak. — Tudjuk, a népi ellenőrök célvizsgálatokat tartanak és bejelentések alapján dolgoznak. Melyiket tartották fontosabbnak? — Egyformán fontos volt mindkettő számunkra. Az ok egyszerű: a cél is ugyanaz. Vizsgáltuk mi például hivatalosan is az IKV munkáját, de volt rá példa, hogy összehívtuk a lakóbizottságok vezetőit, ahol nemcsak az IKV-val kapcsolatos panaszok, de például a társadalmi tulajdon védelme is szóba került. Később aztán könnyebb lett a munkánk, mert megalakultak a különböző szakcsoportok, amelyek többek között műszaki, kereskedelmi, vagy éppen az egészségügyi területen felkészülten és otthonosan mozogtak, tudták, mire és hogyan kell figyelni. Pap Imre, a jelenlegi elnök az utóbbi mondatra bólint rá, de hozzáteszi: nem olyan könnyű azért ma a helyzet. A vállalatok ugyanis — bizonyos fokig érthetően — saját érdekeikre hivatkoznak, amikor embert kérnek tőlük a vizsgálatokhoz. Aki jó pár napra ilyen munkára vállalkozik, az kiesik a termelésből, pótolni kell, vagy éppen saját magának később behozni a lemaradást. — Azzal kezdem, hogy szándékos törvénysértéssel nem találkoznak ma népi ellenőreink — szögezi le. — A túlszabályozottság vagy éppen a kiskapuk viszont sok esetben lehetőséget adnak a saját vagy kisebb csoportok jogtalan előnyszerzéseire. Nos, ez a mi munkánk, ezek felderítése és javaslattétel a megoldásra. Majd hozzáteszi: a kerület jellegéből következően az élelmiszeripar dominál, amely a korábbi években bizony a béreket és a technológiai színvonalat tekintve is elég elhanyagolt terület volt. így sok gondot okozott többek között a környezetszennyezés. Ma a legtöbb panasz a lakásokkal kapcsolatos. Főként a minőségükkel van baj, és a lakásokban végzett szerelő, építőipari munkákkal. Gyakori a túlszámlázás, a határidők be nem tartása, a rossz minőségű karbantartás, felújítás. Akut gondja ez kerületünknek, nem is hoz jelentős változást más, csak az idén megkezdődő rehabilitáció. — Sajnos régi városrész a miénk — teszi hozzá. — A bajok már néhány iskolában is jelentkeztek, így a Mester, a Szamuely utcai tanintézetekben is. Nagyon várjuk a rehabilitációt. Még a lakásokhoz tartozik, hogy bizony a mai fiatalok már nem fogadják el az egykor raktárakból és egyéb épületekből negyven-ötven éve „lakássá" alakított otthonokat. Sokan névlegesen elválnak, hogy így egyszerre két helyen lehessen egy családnak bejelentett otthona. Van példa arra is, amikor csak névlegesen lakik az idős otthonába bejelentett fiatal, így akarván — gyakran a rászorultabbak előtt — jogtalan előnyre szert tenni. Sok a panasz a vgm-ekre, a kisvállalkozókra is. Az ok majdnem mindig azonos: jogtalan haszonszerzés. — Miben más ma a népi ellenőrök munkája, mint a kezdet kezdetén? — Főként abban - mondja Pap Imre —, hogy már nincs tervutasításos rendszer, a vállalatok önállóak, gazdálkodásukban maguk döntenek. Tehát nem egy séma szerint dolgoznak, s ez azt jelenti, hogy a mi ellenőrzéseinkhez is jobban fel kell készülnünk, alaposabb jártasságra szert tennünk. Nemrég a KNEB megalakulásának 30. évfordulóján is elhangzott, és mi is így érezzük: nekünk is meg kell újulnunk, sok vonatkozásban munkánkat másként végeznünk. Az elkövetkező években kiderül, hogyan és miként dolgozunk majd tovább. De az biztos, hogy erre a szervezetre a jövőben is szükség lesz, mert a cél változatlan: megújuló körülmények között, de óvni és védeni a társadalmi tulajdont, elősegíteni a stabilizációs politikát és hozzájárulni a kibontakozási program valóra váltásához — mondta befejezésül kerületünk népi ellenőrzési bizottságának elnöke. (BK) FERENCVÁROS 6
