Ferencváros, 1988 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1988. május / 1-2. szám
MAGYAR EGÉSZSÉGVÉDŐK SPORTEGYESÜLET. A pár szó mögött nagyon sói; minden rejtőzik: élet, egészség, torna a szabadban télen, nyáron, erdei séták, túrák és sok embernek, akik szeretik a sportos életet, — felüdülést, a beteg embernek gyógyulást, kikapcsolódást és szórakozást. Dióhéjban ez a mi egyesületünk. Én személy szerint az indulásnál egy véletlen folytán — elnökünk dr. Nemessuri Mihály egy kora reggeli rádió-interjúját meghallva — be tudtam bekapcsolódni ebbe a nagyszerű, tes- tet-lelket gyönyörködtető mozgalomba. Ennek idestova már lassan 2 éve lesz. Azóta sok kellemes órát töltöttünk együtt tagtársaimmal. Ez a közösség, mint a görgetett hólabda, napról- napra növekszik, sokan „menekülnek” hozzánk gyógyírt keresve testi-lelki jólétért, 3 éves kortól egészen 80 éves korig. Nálunk nincsenek konfliktusok, torzsalkodások, féltékenykedések. Aki közénk jön, az a legszebb arcát igyekszik mutatni, kapun kívül hagyva rosszkedvét, bosszúságát és bánatát. Csodálatos névnapi esteket rendezünk, megemlékezve mindenkinek a névnapjáról. Az első Karácsony-estünket Budakeszin, távol a fővárostól tartottuk. Nagyszerű volt a hangulat az A MEGVÉD ajándékba kapott kis karácsonyfa árnyékában, meg a sok finom — ilyenkor szokásos — étel, ital (csak rostos) mellett mindenki kellemesen érezte magát. A szilveszteri ó-év búcsúztatót sok vidámsággal Velencefürdőn tartottuk. A reggeli zenés ébresztőt követő zenés torna a szabadban, a környék bebarangolása az áprilisi télben — mind emlékezetes marad számunkra. Nagyon sok tervünk van a jövőt tekintve. Elsődleges feladatunk — ameny- nyire tehetjük, — illetve amennyire munkakörünk megengedi, az elmúlt évhez képest sokkal többet tartózkodni a szabad, friss levegőn, természetesen testmozgással összekapcsolva. Szeretnénk az ország minden egyes arborétumát végiglátogatni. Tervezünk sok-sok hangulatos szalonnasütést, természetesen engedélyezett helyeken, a Budai és a Pilis-hegység legszebb részein. Tervezünk minden hónapban egyszer egy vagy kétnapos kirándulást, tiszta, jó levegős helyen. És nyáron — amit már mindenki nagyon vár — egyhetes testi-lelki „nagy edzőtábort” rendezünk vidéken, aránylag elérhető áron. Természetesen vannak nagyon nivós előadásaink, sőt a tavasszal indul egy 3 hónapos egészségvédő konferenciánk is. Céljaink között szerepel többek között, hogy ebben az évben 1000 km-es gyalogtúrát teljesítünk. Mindenki saját belátása szerint vesz részt úgy a túrákon, mint a testedzéseken, de orvosi szakrendelés is rendelkezésre áll, mely minden szerdán fogadja az ide fordulókat. Szeretnénk minél több embert megnyerni az egészségvédő mozgalomnak, hogy 2000-re elmondhassuk: betegágyából felépült, meggyógyult az ország. Az érdeklődőket szívesen látjuk a klubnapokon minden csütörtökön 5—7 óráig, Bakáts u. 8. sz. alatt. BALOGH SAROLTA Idősek Ferencvárosi Szabadegyeteme Az 1986. év első taggyűlésén olvasta fel Ferencváros minden körzeti párt- szervezetének titkára a kerületi Pártbizottság és a kerületi Népfront Bizottság közös körlevelét: „Kedves Barátunk... Hallott Ön már az idősek Szabadegyeteméről?” s e körlevél melléklete az egyetem első félévének lenyűgözően sokrétű tematikája volt. Sokunkat rögtön megfogott az ismeretszerzésnek ez a módja. Azt a réteget, melynek legtöbbje a felszabadulás utáni kemény építőmunka első generációja volt. Azokat, akik élve a történelem teremtette lehetőséggel egész életükben tanultak és tovább tanultak, és ma sem szűnt meg érdeklődésük a világ, hazájuk és szűkebb hazájuk: a Ferencváros iránt. Rövidesen megalakult egy 70—80 főt számláló szilárd közösség, mely két év után eljutott az oklevélig. Körülöttük és velük volt a hallgatók alkalmi rétege, akik érdeklődési körük, vagy más elfoglaltság miatt csak egyes előadásokra jöttek el. A hallgatók között természetesen sok volt a párttag, de voltak szép számmal pártonkívüliek is, hiszen a kerületi Népfront Bizottság is gazdája volt a programnak. Minden előadásra a szakterületek legkiválóbbjait kaptuk. A teljesség igénye nélkül emelem ki, pl. dr. Hutás Imrét, vagy dr. Czeizler Éndrét, a nem országos hírű nevet viselő előadókat is —, akik általában mind kerületünk dolgozói — pl. Korognay Károlynét, a Fáy András Szakközépiskola tanárát és dr. Vértes László gerontológus főorvost. A résztvevők közül senki sem felejti el az 1986. év Mikulására rendezett ünnepséget, ahol a Bakáts téri általános iskola kis tanulói is szerepeltek, és ügyeskezű nagymamák-nagypapák, szakpedagógus segítségével, játékkészítést tanulhattak. Egyetemi óráinknak azonban nemcsak tartalmát kell kiemelnem, hanem azt a tiszteletet is, amely felénk, idős — bizony még 75—80 éves „nebulók”- felé áradt. * Az előadások sikerével szinte vetekszik a különböző kirándulásaink élménye is, amellyel a mi Ferencvárosunk legjelesebb intézményeivel ismerkedtünk. Voltunk olyan helyeken, ahová egyénenként tán sosem vállalkozunk elmenni, vagy ahova szervezett csoport nélkül be sem juthatunk. És megint a fogadtatásunk: mindenhol szívesen látott, kedves vendégek voltunk, akiknek figyelmére, véleményére, ítéletére megbecsült módon számítottak. A program azonban nem valósulhatott volna meg ilyen tökéletesen, ha nem társul vele meleg szívű, az idősek gondolkodását, vágyait és törekvéseit felmérő megértő, pontos szervezés. Egyetemünket kerületünk első titkára állandóan figyelemmel kísérte, előadók meghívásával elősegítette foglalkozásaink zökkenőmentes menetét. Sokszor volt alkalmunk a Népfront titkárának aktivitásáról is meggyőződni. Bizony szép, hasznos és élményekben gazdag két évet töltött együtt az Idősek Ferencvárosi Szabadegyetemének „tanulóifjúsága”. Nagyon örültünk annak, amikor megtudtuk, hogy bár ezt az egyetemet befejeztük, társaságunk nem széled szét. Felsőbb osztályba lépünk, és az „Idősek Politikai Akadémiájá”-nak lehetünk hallgatói. EGY „IDŐS” HALLGATÓ FERENCVÁROS 16