Ferencváros, 1987 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1987. április / 1. szám
Esetleg felvillan egy kép, a lépcsőházban kiakasztott házirend tűzvédelmi utasítás képe. Ha van ilyen, ha nem a régi, ha nem tépték le a gyerekek és ha van aki elolvassa, és ha van aki megfogadja, és ha van aki számon- kérje. Egyébként nincs értelme kifüggeszteni. Pedig érdemes lenne odafigyelni, akkor is, ha élő tilalomfa, mert van egy furcsa tulajdonsága, nemcsak a szomszédban lakóra vonatkozik. A pincétől a padlásig, a folyosótól a lépcsőig, az udvaron át csupa olyan ,,csacskaság", amely ellenkezik saját vagy autónk kényelmével, esetleg előnyt biztosít a szomszéd mopedjének és alapjaiban sérti vélt jogainkat. Néhány kanna üzemanyag, gázpalack a hétvégi házból, barkácsműhely és hegesztő apparát, tartalék alkatrész és festék a kocsihoz. Csupa tiltás, csupa tabu. A készleteket viszont valahova csak ell kell pakolni. Sajnos, ez az esetek döntő többségében nem a legszabályosabban sikerül. De a lakás az természetesen más. Tilalom legyen a talpán, amelyet bármely hatóság, akár a köz érdekében is számon tud kérni és módszeresen meg tud tartani. Otthon sok mindent lehet (legfeljebb nem célszerű) fúr- ni-faragni, közművet, vizet, villanyt barkácsolni, toldani-foldani, javítani. Nem kívánom elvenni senkinek az életkedvét, de ilyen és hasonló apróságok miatt szirénáznak nap mint nap többször a piros autók a városon keresztül. Általában nem látványos vétkek (ezért ilyen is akad), hanem apróbb csínyek, jelentéktelennek tűnő apróságok okoznak bajt. Az eredmény ugyanaz, mint 50—100 évvel ezelőtt. Kárvallottak. A környezet, az arc változik, a tekintet marad, fakó, tompa, hitetlenkedő. Nem történt meg, nem velem történt meg, nerp történhetett meg. Pedig megtörtént. Visszavonhatatlanul leégett, megsemmisült az otthon, a lakás, ügyirat, akta, statisztika vált belőle. A házban hónapokig érződik, kísért a keserű, nehéz szag. Jobb esetben segít a biztosító, a falakat újra tapétázzák, a bútorokat pótolják, de az emlék megmarad. Vannak, akik soha nem merik többé nyugodtan elhagyni lakásukat, vagy nyugtalanul töltik az éjszakát. Külön kaszthoz tartoznak Ők, kárvallottak. A Ferencváros tűzvédelmi helyzetét méltató hivatalos jelentések sorai szerint az utóbbi öt évben a lakóházak tűzvédelme rendkívül változatos képet mutat. Az azonban megállapítható, hogy az állampolgárok tűzvédelmi fegyelme romlott. A lakóépületek egy része a századforduló táján épült, és a gondokat csak növelik az épületekbe települt kisebb ipari létesítmények. Az újonnan épült lakóépületek helyzete ennél kedvezőbb, de itt is akad gond elegendő. Az 1982 és 1986 közötti időszakban a kerületben lakóházi területen 157 tűzeset keletkezett, 2.367.300 forint anyagi kárral. Ebben az időszakban hét haláleset és 57 személyi sérülés történt. A statisztika adatai elgondolkodtatóak. Talán még nem késő felhívni a figyelmet otthonaink védelmére, talán érdemes felfigyelni a kiáltóra, hogy „LE NE EGJEN A HÁZATOK!" VENCZEL SÁNDOR tü. fhdgy. IX. kér. Tűzoltóparancsnokság munkatársa „Tűzre, vízre vigyázzatok!” Háztűznéző a Ferencvárosban Évszázadokon át zavarta a békés polgárok álmát a bakter éjszakai kiáltása, évszázadokon át küzdött az ember babonás félelemmel a sokszor zabolázhatatlan elemmel, a tűzzel. Óvta, ápolta a tüzet, általa alakította eszközeit, és használta rontó fegyverként, gyilkos háborúkban. Egyszerre küzdött ellene és tekintette éltető elemének. Megszelídítette, kályhába, kohóba zárta és tehetetlenül, kétségbe esve nézte otthona, háza pusztulását. Kettősség ez, amely kíséri az embert mióta megismerte és használja a tüzet. A hosszú harc kialakította a maga sajátos eszközeit, amelyek hivatottak voltak a vörös kakas megszelídítésére, létrehozta a harcra hivatott szervezetét és pontról pontra, lépésről lépésre alakította ki azoknak a szabályoknak az összességét, amelyet az adott kor társadalma elvárt polgáraitól. Az otthonok védelme nem újkeletű. Napjainkra generációk nőttek fel, amelyek az égő városok füstjét csak festményekről, vagy a TV-Híradó képeiről ismerik, de kevés ember él, aki nap mint nap ne látna szirénázó tűzoltóautókat. Mennek valahova, dolguk van. Egy pillanatra sok emberben felötlik a gondolat, talán hozzám mennek. Végig gondolja magában; gázt, villanyt elzártam, égő cigarettát nem hagytam a lakásban, és elhessegeti magában a baljós gondolatokat. FERENCVÁROS 7 LAKÁsniikkk MM Rövid idő alatt családok otthona semmisülheti^ tűz következtében. ' Egy egész élet munkája mehet veszendőbb!hányagság^ondatlansá^<övetkeztéber
