Ferencváros, 1987 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1987. április / 1. szám
„Csak szeretni kell az embereket s akkor minden már olyan természetes... Közös rendezvénysorozat Magyar-szovjet barátsági hét a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, és Ferencvárosban Egy-egy fővárosi kerület, illetve megye bemutatkozása évente a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában már hagyományosnak nevezhető. A márciusban megrendezett magyar-szovjet barátsági hét azonban más vonatkozásban el is tér az eddigi bemutatkozásoktól. Az eseményekkel közös célunk egymás munkájának, tevékenységének jobb megismerésén keresztül a két nép közti barátság, a kapcsolatok erősítése, sokrétűbb információ biztosítása a fővárosi lakosság számára városrészünkről, munkánkról. Egyúttal méltó, ünnepi alkalmat kívántunk biztosítani a Nagy Októberi' Szocialista Forradalom 70. évfordulója magyarországi megünneplésének előkészítéséhez. A rendezvények nagy részének helyszíne a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza volt, számos eseménynek kerületünk adott otthont. Igyekeztünk életkori, érdeklődési és egyéb sajátosságok szerinti fórumokat szervezni: így a dolgozók, a lakosság, az értelmiség, az ifjúsági és gyermekközösségek, sport- kedvelők és mozgalmi aktivisták egymástól különböző igényeire is figyelmet fordítottunk. Több programunk különleges élményt kínált. Az Iparművészeti Múzeum századokkal ezelőtti orosz iparművészetét felcsillantó kiállítása, a bemutató előtti filmvetítés, vagy a szovjet újságírókkal való találkozás, a Nőnapi ünnepi rendezvény, és egy-egy politikai-társadalmi témakörről szervezett konzultáció mind ezt tükrözte. A rendezvénysorozat reprezentatív képet adott arról, hogy nekünk, ferencvárosiaknak a magyar-szovjet barátság mit jelent, miként építjük, ápoljuk, fejlesztjük kapcsolatainkat, együttműködésünket gazdasági, társadalmi, politikai kérdésekben egyaránt. Aktualitást biztosított a rendezvénysorozatban való együttműködésünk számára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ez évben sorra kerülő 70. évfordulója, a Szovjetunióban az SZKP XXVII. kongresszusa által kimunkált program a szovjet társadalomban, gazdaságban, politikában végbemenő, hazánkban is igen nagy érdeklődést kiváltó folyamatok. Ehhez az alkalomhoz kapcsolódóan a programsorozat keretei között zajlott le — időben a barátsági hetet követően — a Ferencváros és egy szovjet I. osztályú labdarúgó csapat közötti barátságos mérkőzés. A színes külsőségek közt megrendezésre került találkozó bevételét kerületi szociálpolitikai célokra ajánlotta fel az FTC elnöksége és labdarúgó csapata. Reméljük, hogy sokszínű és sokhelyszínű eseménysorozatunk maradandó emlékként tovább erősítette és fejlesztette a résztvevők és a külső szemlélők között is a két nép barátságát, történelmi jelentőségű kapcsolatát. — Nem bírom megszokni, hogy az emberek bezárják az ajtókat egymás előtt, - kezdte a beszélgetést Kovács Zoltánné, Ibolya, a Hazafias Népfront IX/9-es körzeti bizottságának tagja, — mert családomnak és nekem olyan természetes, hogy odafigyeljünk a környezetünkben élő emberekre, nyitva tartsuk az ajtónkat azok előtt, akik be akarnak jönni és mi is bemenjünk oda, ahol segíteni kell. Olyan szép lenne, ha ismernék és szeretnék egymást legalább az egy lakóházban élők. Úgy mint egy nagy család, együtt örülve, együtt szomorkodva sorsunkon. Ha ez megvalósulhatna, mennyire más lenne az életünk. E szép emberi hitvallást annyira szívből- jövően és egyszerűen fogalmazta, hogy belepirult. A kedves, mosolygósszemű fiatalasszony nem hozott magával mást Budapestre a kis nyírségi faluból, Nyirmadámból, csak végtelen nagy emberszeretetet, csak azt, hogy mindig, minden körülmény között örülni kell az életnek, s másoknak is minél több örömöt kell szerezni. Ez életfilozófiájának alfája és ómegája. — Egy „köszönöm” a legnagyobb boldogságot jelenti számomra, - folytatja korábbi gondolatait — mert azt általában őszintén mondják az emberek. Kovács Zoltánné évek óta egyik osztály elnöke a Bakáts téri általános iskola szülői munkaközösségének, az időskorúak mellett a gyermekekért fáradozik a legtöbbet. Sokan nem tudják, hogy kerületünkben több mint egy évtizede működik a Ferencvárosi Alkotó Képzőművész Közösség (aF.A.K.K.) Mecénása a Bp. Húsipari Vállalat, működési helye a vállalat telephelye. A FAKK kiállításokat rendez, irodalmi és művészeti vetélkedőket szervez. Kultúrhá- zakban és más kerületi intézményekben diavetítéses előadásokat tartanak. A kör tagjai, pártoló tagjai grafikusok, festőművészek, tanárok, diákok, munkások, kezdők és haladók egyaránt. Szívesen látjuk kerületi munkahelyek ér— E két korosztály szorul leginkább segítésre, - magyarázza -, de vigyázni kell, nehogy megsértsük önérzetüket. A gyermekeket és az időseket is hagyni kell, hogy a maguk módján éljenek, sikerélményeik is legyenek. Nekünk csak akkor kell segíteni, ha erejüket vagy képességüket meghaladta már a feladat. Kell-e tömörebben és világosabban megfogalmazni a segítés téziseit? Szükséges-e jobban körbejárni azt a természetes, velünk született érzést, amelyet oly sokan elfelejtenek vagy nélkülöznek az életben: az emberszeretetet? Tudom, hogy már mint SZMK elnök is népfront aktivistaként tevékenykedtél, - mondom Ibolyának -, de hogyan találtad mega körzeti népfront-bizottságot?- Találkoztam egyszer az utcán Hegyes Péternével, a körzeti bizottság elnökével, aki éppen egy népfront összejövetelre sietett. Akkor megkértem, engem is vigyen magával. Hát ilyen egyszerűen lettem a körzeti bizottság tagja. Ismerem mit tett és mire képes. Nemcsak ő. Férje is tagja a körzeti bizottságnak, s az sem tűnt házuk lakói előtt furcsa eseménynek, hogy vízhiánykor két leányával együtt hordta a vizet az emeletre. Mert ott idős emberek élnek. Ibolya mindent olyan természetesen, egyszerűen mond el és tesz, olyan magától értetődően. Én ilyennek képzelem el a közéleti embert. Ilyen kedves, közvetlen Ibolyáknak, ilyen mosolygósaknak, akikből sugárzik az életöröm, akik hisznek abban, hogy az élet szép és mindig szebb lesz, és az emberek igazából nem rosszak. Csak sokszor fáradtak, fásultak, egyedül érzik magukat. Ilyen egyszerűen közéleti emberré válhatunk mindannyian, csak látnunk kell magunk körül, és tenni ott, ahol élünk valamit, valami kis emberit egymásért. Szó szerint lejegyeztem Kovács Zoltánné, Ibolya címben is idézett gondolatát, amelyet nem lehet elégszer elismételni mindenhol és mindenkinek: „Csak szeretni kell az embereket, s akkor minden már olyan természetes.” LÉVAY LÁSZLÓ deklődő dolgozóit, családtagjaikat, fiatalokat, időseket körünkben. Jelentkezésüket várjuk a Bp. Húsipari Vállalatnál, a Gubacsi út 6. szám alatt. Állandó programok: Minden csütörtökön 15—17 óráig műtermi foglalkozás, modell utáni rajzolás, festés, agyagmintázás. Minden második hó első hétfőn: alkotó találkozó, vitaműsor, video, csere-bere. VARGA GYULA művészeti kör vezető Önképző kör — jó közösség FERENCVÁROS 3
