Ferencváros, 1987 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1987. augusztus / 2. szám
A tartási szerződésekről A tartási, életjáradéki és öröklési szerződ* s célja az, hogy a tartásra, gondozásra szoruló személyek létfenntartását segítse. Az egyedülálló idős beteg emberek anyagi biztonságban, családi közösségben, ellátva szeretnék eltölteni életük utolsó időszakát. A család, a hozzátartozók felelőssége nem mindig élő, a szülők, gyerekek közötti kapcsolat gyakran épp akkor romlik meg, amikor a szülők már gondozásra szorulnának. Ilyenkor kényszerülnek a rászorulók rokonokkal vagy idegenekkel szerződést kötni. A tartási szerződés esetén az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani, és az eltartók a lakásügyi jogszabályok alapján jogalapot szereznek az eltartott által bérelt lakás-bérleti jogviszonynak a folytatására. Az életjáradéki szerződés lényegében a tartási szerződéssel azonos azzal az eltéréssel, hogy a kötelezett nem természetbeni tartás, hanem időszakonként visszatérően pénzösszeg vagy terménymennyiség szolgáltatására köteles. Az öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. A szerződéseknek mind a felek érdeke, mind pedig szükségletkielégítési szempontból komoly jelentősége van, ezért rendeltetésszerű felhasználásához fontos társadalmi érdek is fűződik. Ezeknek a szerződéseknek a megkötése döntő mértékben olyan emberek tartását, gondozását biztosítja, akik kisebb összegű nyugdíjjal rendelkeznek és a szociális otthonba való elhelyezésük csak nehezen lenne megoldható. Másrészről megoldódik sok olyan személy lakáshelyzete, akik saját lakástulajdont megvásárolni nem tud nának. Kerületünkre jellemző, hogy sok az egyedülálló idős ember, aki helyzetén úgy próbál segíteni, hogy szerződést köt. A már megkötött szerződéseknél problémák is adódhatnak. így nézeteltérés forrása lehet az, hogy egy harmadik személy befolyásolja az eltartottat. Ök az úgynevezett jóakarók, akik az eltartók minden szolgáltatását kritizálják, tanácsokat adnak, és nem egyszer arra igyekeznek rábeszélni, hogy a szerződést szüntesse meg. Néhány tapasztalat a Ferencvárosból: A zsúfolt lakásviszonyok, különösen a szoba-konyhás lakások esetében a felek közötti kapcsolat megromlását eredményezhetik, különösen akkor, ha az eltartóknak gyermekük születik. Az eltartók gyakran igyekeznek az eltartott megkopott, ósdi bútorait kicserélni, és ehhez a szerződés megkötése előtt meg is szerzik a beleegyezést, amikor azonban ennek megvalósítására kerül a sor, az eltartott meggondolja magát, mert úgy érzi, hogy a bútorok kicserélésével már nem az övé a lakás. Előfordulnak a gyakorlatban az élelmezéssel kapcsolatos problémák is. Az eltartott azt sérelmezi, hogy ő nem kap olyan színvonalú ellátást, mint amilyennek az eltartó saját magát ellátja. Kifogásolja sokszor azt is, hogy az étel túl sós, túl zsíros, fűszeres, holott diétás igényei vannak gyomorbetegség, cukorbetegség és más hasonló betegség miatt. Az idős egyedülálló eltartottak sokszor nem elégszenek meg a szerződésben leírt szolgáltatások nyújtásával, hanem ezen túl olyan igényekkel is fellépnek, ami emberileg érthető, hogy velük beszélgetsenek, foglalkozzanak az eltartók, akik munka után hazatérve inkább saját magukkal vannak elfoglalva, különösen ha kiskorú gyermekük van. Igen elítélendő, de sajnos az is előfordul, hogy az eltartók kifejezésre juttatják azt, hogy az eltartott miért él ilyen sokáig. Adott esetben nem megfelelő hangot használnak velük. A kerületi tanács végrehajtó bizottsága ez év májusi ülésén összegezte a tartási szerződésekkel kapcsolatos tapasztalatokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben az igazgatási osztálynak nagyobb figyelmet kell fordítania a tartási szerződésekkel kapcsolatos bejelentésekre, jelzésekre, s az eddigieknél gyakrabban kell ellenőriznie a szerződések megtartását. EGY KIS FÜSTÖLGÉS A tél vége sok vállalatnál a következő télre való felkészülés kezdete. így van az a kémények gondozójával, a Kéményseprő vállalattal is. Április elején megkezdik a lakóházakban a kémények felülvizsgálatát és a szükséges esetekben elvégzik a tisztítást. A cél az, hogy az újabb fűtési idényre hibás, rossz huzaté kémény ne maradjon. Ez elsősorban életvédelmi kérdés, hiszen, sajnos, sok esetet tudunk, amikor kéményhiba miatt tragédiák következtek be. Emellett ez gazdasági kérdés is, mert a rossz huzatú kémény miatt a tüzelőanyag égése tökéletlen lesz, ráadásul az el nem égő kiáramló füstgázok szennyezik a levegőt, a lakókörnyezetet. A kerület mintegy 65 ezer kéményét gondozó kerületi kirendeltség vezetőjével, Rácz Zoltánnal beszé Igettünk a felülvizsgálati munka közepén. A kirendeltségen 11 fizikai,(hat szakmunkás, és öt betanított munkás) dolgozik. A lakókat előre kiértesítik az ellenőrzés időpontjáról, felhívva a figyelmet az elvégzendő munka fontosságára. Sajnos, a lakók jelentős hányada nincs otthon és nem gondoskodik arról, hogy a lakásba be lehessen jutni. Ez fordult elő a Szamuely utca 26. számú házban, ahol 27 lakó nem volt otthon május 7-én. A következő időpontként június elsejét jelölték ki, de akkor is 17 ajtó maradt zárva a kéményseprők előtt. Ilyenkor értesítik a kerületi tűzoltóságot, amely hatóságként felszólítja a lakókat, de az ellenőrnek például az említett esetben 17 alkalommal kellett megjelenni a helyszínen, és a munkát elvégezni. Egyeztetésre nincs mód. A Bakáts tér egyik házában a ház- felügyelő letépte az értesítést a falról, mondván, hogy ebben a házban nincs szükség ellenőrzésre, itt jók a kéményék. A Gyáli út 21—23-ban (nyolc lépcsőházas épület) a lakók 85—90% százaléka otthon volr, csak a házfelügyelő nem, aki az ellenőrzendő területre beengedte volna az ellenőröket. Öt ember így dolgavégezetlenül távozott. Téves nézet, hogy ahol villanyfűtés van, ott nincs szükség kéményre, mert a legtöbb helyen a fürdőszobát gázzal fűtik, ahol káros égéstermék a kéményen át távozik. Ahol valóban nincs szükség kémény- tisztításra, ott ki kell tenni egy cédulát, mert a kéményseprő nem tudhatja, hogy melyik lakásban, milyen fűtési módot használnak. Vannak illegális bekötések, ezeket általában nem szakemberek végzik. Ennek volt következménye az emlékezetes Illatos úti hármas tragédia. Kérdésünkre Rácz Zoltán elmondja, hogy a kémények 35—40 százaléka közös kémény. Ma már ilyet létesíteni nem lehet, de ezek 60—80 éve épültek. A kémények legalább 40 százaléka veszélyes a munkát végzőkre, lazák a kéményfejek, az odavezető járdák. Végezetül kéri a kerület lakosságát, hogy saját érdekében támogassa mun- , kájukat, a jelzett időpontokra tegye lehetővé, hogy dolgozóik a lakásokba bejuthassanak. A kéményajtókat előre tegyék szabaddá, hogy a kéményseprőnek ne a helyszínen kelljen erre várakoznia. A fűtési idény kezdetéig még ugyan sok idő van, de ezt az időt szeretnék minél hasznosabban eltölteni saját eredményességük, másfelől a lakosság érdekében. FERENCVÁROS 7
