Ferencváros, 1986 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1986. április / 1. szám
Egy sikeres vöröskeresztes alapszervezet ISMÉT ÁLLT A VÁSÁR! Térítők, kendők kancsók, babák és sapkák, könyvek és gyöngyök — s mindezzel még nem is teljes a választék. Ezek között a holmik között válogathattak néhány napig a Ráday utcában megrendezett jótékonycélú vásáron a látogatók. Ha nem is volt zsúfoltságig tele a terem, jöttek a vevők. És nem csak azért találtak ide könnyen, mert plakátok, szórólapok adták tudtukra a vásár helyét és idejét, hanem mert már megszokták, hogy öt éve minden esztendőben megrendezik ezt a vásárt. No meg azért is, mert jól ismerik ezt a helyet, hiszen a kerületi Vöröskereszt IX/1. számú többszörösen kiváló alapszervezete a hét minden szerdáján ebben a helyiségben, a IX/1. pártkörzet termében várja tagjait. Van, aki csak éppen ezért jön el, hogy beszélgessen, másokaso- ros munka, a legközelebbi teendők elvégzésének megbeszéléséért gyűlnek össze. Zentai Lajos, az alapszervezet titkára nem titkolt örömmel figyeli a zsibongást. — Öt éve sikerül így néhány ezer forintot összegyűjtenünk, amelyből az év végi ünnepek előtt ajándékcsomagot vásárolunk kerületünk idős, egyedülálló, alacsonyjövedelmű nyugdíjasainak. Sok segítséget kapunk ehhez aktíváinktól, a párt- szervezettől, minden jószándékú embertől. Koppány Józsejné , .eladó" kedvesen invitálja az asztalhoz az érdeklődőket. Sorra mutatja mit ajánl, miből lehet választani. Tőle tudjuk meg, azokat az anyagokat, amelyeket a tagság hímzett, díszített és varrt, a pártalapszervezet adta az idén. Domokos Belőné tavaly ment nyugdíjba, ez az első vásár, amelyről tudomást szerzett. — A postaládámban találtam egy bedobott hirdetést — mondja — gondoltam, eljövök, körbenézek. Bárcsak máskor is lenne ilyen vásár! Komolyan mondja mindezt, bizonyítékként hat pulóvert, blúzt, szoknyát és az unokáknak vett díszdobozt mutat. Olcsón jutott hozzá, az sem lényegtelen, hogy mások sorsán is segített a kiadott forintokkal. Az első asztalnál alig egy óra leforgása alatt többszáz forint gyűlt már össze. Az asztal mögött álló Kovács Zoltánná aktivista véradóból lett vöröskeresztes tag. Az otthoni teendők, a munkahelyi feladatok és gyermeke iskolájában vállalt társadalmi munkája mellett is szívesen vette ezt a megbízatást, mert tudja, másokon segít vele. A vásárt rendező alapszervezet az idén eléri a hétszázas taglétszámot, s ezzel alighanem a főváros legnépesebb vöröskeresztes alapszervezete lesz. Hogyan sikerült ez? A titkár szerint ismerni kell az embereket, nem árt, ha megfelelő a szervezőkészség sem és aztán menni, menni kell, járni a házakat, a lakásokat. Mert az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, ridegnek kikiáltott világunkban nagyon is sok olyan ember van, akiben ott lapul a segítő szándék, a jóindulat, csak hasznosítani kell. Nekik eddig kiválóan sikerült. Sok a kerületben az idős, egyedülálló, támogatásra szoruló lakó. Jól esik nekik a segítség, a törődés, a velük való foglalkozás. Az alapszervezet ezt tekinti legfőbb feladatának. Van olyan 85 éves aktivistájuk, aki ma sem mond le arról, hogy önmagajárja sorra társait és segítsen, amiben tud. Hetente egyszer fogadónapot is tart a házban és nemcsak azok kopogtathatnak be hozzá, akik vöröskeresztes tagok. Ami az aktivisták munkáját illeti, minden évben többen részesülnek elismerésben és a vezetőségtől megérdemelt munkájuk után elismerő levelet is kapnak. Sokan mondják, talán ez esik a legjobban, mert érzik, gondoltak rájuk. A munkába való bevonás, a feladatadás egyébként sok idős embernek szinte az újjászületést jelenti. Kapott már a vezetőség olyan meleghangú levelet is, amelyben a család mondott köszönetét azért, hogy a nagymamát „aktivizálták”, mert azóta nem csak kedélyállapota változott meg, hanem szinte lelkiekben is kicserélődött. De mit is tett ezért ez az alapszervezet, hogy többször kiérdemelte a kiváló elismerést? Nyugodtan mondhatjuk, sokat. Dolgoznak a kerület tisztasági helyzetének felmérésében, szervezik a nemzetközi segélyakciók gyűjtéseit, látogatják a betegeket — otthon és a kórházban is —, felkeresik a rokkantakat, mozgásképteleneket. Ha megoldásra várvalami.jelzika tanács szociálpol itikai csoportjának, amely a segélyt adja. Ehhez környezettanulmányt is ők végeznek. Jó a kapcsolatuk az öregek napközi otthonával, több lakót juttattak az itt kapható ebédhez. Ha a családi élettel, a gyermekkel van gond, a tanács családvédelmi csoportjához visz az útjuk, hogy elmondják hol, milyen segítségre van szükség. Rendezvényeiken — túl a rendszeresen megtartott taggyűléseken, vezetőségi üléseken, valamint az aktivaértekezleteken — mindig megemlékeznek az idősek napjáról, a nők napjáról, sőt rendeztek már kiállítást is. Segítettek a tavalyi választásokon, a pártkörzet helyiségében pedig rendszeresen előadásokat szerveznek. Járt itt már a mentő főorvosa, hogy at időskorúak sajátos egészségügyi gondjairól szóljon és szívesen eljönnek mások is, mert mindig tele a terem. A mostani vásár anyagát is részben a tagságtól gyűjtötték össze. A korábbi évekhez hasonlóan kérték őket, nézzenek körbe otthon, hozzák el, amire már úgy érzik nincs szükség. Az egyik asztalon vázák, dísztárgyak, napernyők, apró csecsebecsék. Ezekből is összejön néhány forint. Tamási Ilona éppen térítőkét néz. — Nem is tudom, hány éve vagyok jómagam is tagja a Vöröskeresztnek. A mai rendezvényre egyébként a szomszédasszonyom hívta fel a figyelmemet. Én úgy vagyok vele, hogy segítek, ahol tudok, mert jó olyan emberek között lenni, akik tele vannak ezzel a szándékkal. Aztán annak ellenére, hogy én fiatal vagyok, talán egyszer nekem is jól esik majd néhány kedves szó, cseppnyi figyelmesség. Békési István Boros Jenő felvétele FERENCVÁROS 7
