Ferencváros, 1984 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1984. június / 1. szám
függenek, így pl. a gyermekek számától, életkortól, vagyoni helyzettől, egy főre eső keresettől stb. Az így megállapított jogos igényeket kell párosítanunk a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel. Ennek a munkának a végeredménye a tanács bejáratánál évenként kifüggesztett kiutalási névjegyzék, amiből ki-ki megtudhatja, számíthat-e lakásra az adott évben? — Hány lakásigényt tud megoldani a tanács 1984-ben? — Talán 250-et. Ez bizony nagyon kevés a sok igényhez képest, de többre nincs lehetőségünk. Az igények kielégítésénél elsőbbséget élveznek a 3 vagy többgyermekes családok. Ezek közül idén 19-20 kaphat a család nagyságának megfelelő lakást. Ez is például egyik nagy gondunk. Az ilyen nagy családok elhelyezésére nincs elég, megfelelő méretű lakásunk a kerületben. El lehet képzelni, mekkora emberi problémát okoz az ügyintézőnek, igénylőnek egyaránt, míg egy-egy ilyen gond nagy nehezen megoldódik. — Hányán akarnak lakást cserélni a kerületben? — Több mint 1700-an kértek cserélhetőséget. Sajnos nem jellemző a jogosultság mértékét meghaladó szobaszámú és méretű lakások tömeges felajánlása cserére. Tapasztalatunk szerint az üyen lakásokban lakó idős személyek ragaszkodnak megszokott környezetükhöz, nem szívesen változtatnak. A csereigények többsége így inkább kisebbről nagyobbra vonatkozik, amit a mondott okoknál fogva egyre nehezebb kielégíteni. — Vannak-e a kerületben megpályázható lakások? — Tavaly 270 ilyen lakás volt a kerületben, amire 25 ezernél több pályázat érkezett. Nem volt kis munka és gond az elbírálásuk, az odaítélésük. Idén természetesen már jóval kevesebb a megpályázható lakás és némileg csökkent a roham is. Havonta 8—10 lakást tudunk meghirdetni, amire 300-350 jelentkező van. — Van-e üresen álló tanácsi lakás a kerületben? — Van, több mint száz. Ezek többsége hagyatéki eljárás alatt áll, illetve most folyik a helyreállításuk. A hagyatéki eljárás lezárása után a örökösöknek még 90 napjuk van arra, hogy a lakásból elvigyék az ingóságokat. Ez bizony megnöveli a várakozási időt. Igaz, késlekedés esetén bírságolunk. — Mi a helyzet a társbérletekkel? — Tudott dolog, hogy új társbérletet már nem lehet létesíteni. A meglévőket úgy kell felszámolni, hogy vagy megkapja a bennmaradó egyik társbérlő, vagy műszakilag megosztják. Itt is sok a gond. A bennlakók többsége nem vállalja a műszaki megosztás magas költségeit, illetve a megosztás nem is lehetséges. Más esetekben viszont a bennmaradó társbérlő nem jogosult a megürült egész lakásra, kisebbet kellene kapnia. Az ilyen társbérlők többsége idős nyugdíjas, akinek nem tudunk megfelelő lakást biztosítani a kerületben. A félig üres társbérleteket bírói ítélet alapján fel kellene számolni, de a bennlakók még a jogerős bírói döntés ellenére sem hajlandók kiköltözni. — Mit tud javasolni az igénylőknek? — Sok türelmet, kitartást, mivel a következő években sajnos nem javul, inkább romlik a helyzet. Mégtöbb lesz a tanácsi ér- tékesítésű társasházi lakás, amiknek a vételára bizony nem csekély. Mindent megteszünk azonban azért, hogy a legégetőbb igényeket a rendelkezésünkre álló szűkös keretekből a legigazságisabban kielégítsük. — Köszönjük a beszélgetést.-th — Hogy szervezték a vetélkedőt? — Osztályonként több csapat indulhatott — a miénkből kettő, négy fős csapatok, először iskolai selejtező volt, aztán kerületi. — Hogyan lehet egy ilyen vetélkedőre felkészülni? — Olvasgattuk a Szovjetunió című lapot, jár az iskolának, a tudományos cikkei például egészen érdekesek. A kerületi vetélkedő előtt egy-két orosz órát csak erre szánt a tanárunk. Aktuális dolgokat olvastunk, például a BAM-ról. Történelmi korszakokkal foglalkoztunk, például Rettegett Iván idejével . . . Aztán szinte csak a lap cikkeire kérdeztek rá. — Attól függ, milyen mélységben. — Egészen aprólékosan. Lényegtelen dolgokra, kis adatokra, nevekre kellett emlékezni, majdnem úgy, hogy mi is volt a hatodik oldal alulról negyedik sorában. — Általánosabb kérdések nem is szerepeltek? — De igen, a kerületi selejtezőn. Ennek több értelme volna, mert az irodalom értékei, a történelmi események állandóak, és nem lapszámonként változik a megjegyezni való. A kerületi vetélkedőnek egyébként is sokkal jobb hangulata volt. Nem is arról van szó, hogy az ember enni-inni megy egy ilyen selejtezőre, de a budapestin kaptunk öt pogácsát, négy üdítőt, a kerületin viszont szakközépiskolások orosz ételeket főztek, szamovárból folyt a tea, szóval megkóstoltuk az orosz ízeket is. — Milyen kérdésekre készültetek, milyen témákkal foglalkoztatok? — Gorkijt, Tolsztojt, Majakovszkijt, Puskint olvstunk, a n. világháború történetét, a dekabristákét ... — Mi az, ami jól ment a budapesti vetélkedőn? — A lányok felismerték a zenéket, Sosztakovicsot, Beethovent. — Mi köze Beethovennek a Szovjetunióhoz? — Megjelent róla egy cikk a lapban. — És ami nem ment? — Idézeteket olvastak fel, ki írhatta, kinek és írhatta-e egyáltalán. Aztán különféle előadások karmesterét, szólótáncosát, koreográfusát, szólóénekesét kellett megnevezni. Képzeletbeli riportot kellett készíteni az Anna Pavlovna című, most készülő film rendezőjével. Nagyon sok múlott az előadókészségen, a lélekjelenléten, azon, hogy izgul-e vagy sem az illető. — Nem bántátok meg, a kiesés ellenére, hogy indultatok? Érdemes volt? — A Lapkiadó Vállalatnak nyilván érdemes megrendezni a versenyt, és azoknak a résztvevőknek is megéri, akik nyernek. — Ti kaptatok valamit? — A kerületi vetélkedőn nagyon szép kerámiákat. A budapestin könyveket, emléklapot, forró kézszorítást. A könyveknek egyébként semmi közük nem volt sem a laphoz, sem a Szovjetunióhoz, mint országhoz. — Egyszer azért érdemes volt ilyet is kipróbálni . . . — Nemcsak egyszer. Most már tudjuk, hogyan kell felkészülni, hogy folyik a verseny, mire kell koncentrálni, mi a fontos a különböző szinteken. Azért a fődíj, kéthetes nyaralás Szocsiban, nagyon vonzó. így jövőre is megpróbáljuk.- tóti FERENCVÁROS 7
