Ferencváros, 1984 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1984. június / 1. szám

a város szívében. Ott kaphatna helyet, két lakásban, a helytörténeti gyűjtemény, és a klub is. Rendszeresebbé válhatna a munka. Nem gondolunk hetente összeülő gittegy­letre, de lenne egy hely a találkozásra. A munkatervet már elkészítette Bodolai Zol­tán, a klubvezető. Mozgósítani tudnánk az új tagokat, úttörőket, érdeklődőket, nyug­díjasokat, és nagyon szeretnénk, ha érde­meiknek megfelelően kapcsolódhatnának be a munkába olyan nagy nevek, mint Xantus Zoltán, a Ferencwárosi szél című nagyszerű kiadvány szerkesztője, szerzője, és Kóbor István, mérnök, akik rengeteget, úgyszólván mindent tudnak a Ferencvárosról. — A Ferencvárost, kétségtelen, csak negatív élmények alapján tartják sokan szá­mon, Mária-Valéria telep, Auguszta-telep, Dzsumbuj, régi nyomornegyedek, bár a ré­gebbi időkben is ott álltak már a malmok, a vágóhíd, a Nagyvásártelep, mindig is itt volt Budapest ellátókörzete. A felszabadulás után itt kezdődtek el a változások, a prole­tárnyomor felszámolása, új lakótelep épí­tése. Kóbor István bácsi, régi kerületi mérnök nagyon komolyan foglalkozott, foglalkozik az itteni helytörténettel, várostörténettel, összegyűjtötte, katalogizálta a dokumentu­mokat, olyan mélységig, hogy egyetemisták járnak hozzá várostörténeti dolgozataikhoz anyagért, adatért - kezdi a beszélgetést Bodolai Zoltán klubvezető, A népfronttal közös felhívást bocsátottunk ki, és decem­berre sikerült a klubot létrehozni. — Kik az érdeklődők, a tagok? — Mindenki, aki a helytörténettel vala­milyen formában foglalkozik, akiket ez a téma érdekel, iskolai történelemtanárok pél­dául, nyugdíjasok, úttörők. 1983-as decem­ber 12-i alakuló ülésünkön megjelentek a ke­rületi párt, KISZ, NHF, a Tanács képviselői, és komoly ígéretet kaptunk, hogy 1984 nya­cokat lát, azonos közegben néz meg azonos dolgokat. — Egy idő után nyilván ismerősének ér­zi a másikat, odaköszön, odabólint, talán vé­leményt is cserél a látottakról. — Igen, a néző belép ide, mint egy klub- rendszerbe, valami olyasmire gondolunk, mint az angol klubok, de a kizáró, elkülönü­lő előkelőség nélkül. Vendel utca 24. rára átadják a Két Oroszlán-házban a hely- történeti anyag elhelyezésére a helyiségeket. — Nem túlságosan optimisták? Biztos, hogy beköltözhetnek nyárra? — A műszaki megoldás terve megvan, pénzügyi fedezet is, a művelődési ház meg­kapta az épületet, bízunk abban, hogy a kivitelezés is megfelelően gyors lesz. — Mit akarnak elhelyezni a kiállítóhelyi­ségekben? — Fotókat, diákat, dokumentumokat. — Egy ilyen régi munkáskerületben nyil­ván még megvannak, összegyűjthetők a haj­dani proletárélet tárgyi emlékei. Nem gon­doltak arra, hogy esetleg a Munkásmozgalmi Múzeum segítségével berendezzenek itt egy hagyományos ferencvárosi lakást? — Egyelőre az eddigi gyűjteményünket kell törvényesíteni, aztán léphetünk előre, a — Ezt szolgálja nyilván a színház háta mögötti társalgó, meg a büfé is. — A társalgó is, de nemcsak az. Közvet­lenebb kapcsolatra gondolunk néző és elő­adó között, mint a hagyományos színházak­ban. A néző érezze, hogy bevonják abba, ami történik, ott van előtte a színész, szinte hozzáérhet, ez egy kis szoba- vagy szalon­színház. — Egy színházat nem csupán a fizikai adottságai határoznak meg, az, hogy apró, intim, közvetlen, tiszta és otthonos, hanem az, hogy mit játszik. A műsor, plakátok és szórólapok tanúsága szerint, nagyon sokfé­le. Operaénekestől jazz-zenészen át, kortárs pantomimművészek és a Dominó együttes felléptéig szinte minden belefér. — A látvány színházra építünk, és termé­szetesen, elsősorban a Dominó pantomimra, amely 1969-ben mutatta be első mimo-drá- máját. A mozgás- és látványszínház nem zár­ja ki, sőt, keresi a kapcsolatot a társművésze­tekkel, operával, könnyűzenével, jazz-szel. Ide egyetlen dolog nem teheti be a lábát: a hakniszellem. Saját munkatársainktól, és a fellépő vendégektől is azt várjuk, hogy fi­zikailag, szellemileg teljesen jelen legyenek egy-egy produkcióban. Bizonyos témákat sorozatokban képzelünk el, ilyen lesz a Képzelt riport sorozatunk például. Ennek első darabját mostanában mutattuk be. nyugdíjas iparosoktól próbálunk például anyagot gyűjteni, de nyilván helyenként megvannak az 50-60 éves tárgyak is. — Ha lesz saját helyiségük, van hová be­menni, beszélgetni, tanácsot kérni a klub­tagoknak . így talán sűrűbben is találkozhat­nak. — Erre mód lesz, de a klubösszejövetele- ket egyelőre havonta tervezzük, elég nagy feladataink vannak, hosszabb időszakokra tervezünk. Nemcsak a múltat, a jelent is fel­térképezzük, és nemcsak a régmúltat, hanem mint elmondtam a legutóbbi Helytörténeti Munkabizottság ülésen, a népfrontban, ké­szülünk a negyvenedik évfordulóra, a felsza­badulással kapcsolatos emlékhelyeket, ne­vezetességeket is be akarjuk mutatni, a tár­gyi emlékeket, fotókat, az ittlakók szemé­lyes emlékeit is gyűjtjük. Amellett, hogy fo­lyamatosan fényképezzük a középső Ferenc­várost, a rekonstrukció folyamán felújítandó vagy lebontandó épületeket. — Hol, kinél jelentkezhetnek azok, akik még nem tudtak róla, nem kapcsolódtak be a honismereti, helytörténeti munkába? — Minden hétfőn ügyeletet tartok délu­tán 5-7 között a Kosztolányi Művelődési Házban (IX. kerület, Török Pál u. 3.), oda várjuk a jelentkezőket. Ezzel le is záródhatott volna a beszélge­tés, de Bodolai Zoltán még búcsúzás közben megállított, a legfontosabbat talán nem mondta, nem hangsúlyozta eléggé, pedig ezt nem szabad kihagyni. Azt, hogy ő itt klub­vezető, hogy klub van, hogy támogatja őket a tanács, a HNF, párt, KISZ, az két ember munkájának köszönhető, Kóbor Istvánénak, Xantus Zoltánnénak, akiknek részvétele nél­kül nem lehet igazi, nem lehet teljes a hely- történeti munka, akiknek eddigi kutatásaira úgy épül a klub tevékenysége, mint a régi Ferencvárosra az új . . . Tóth Aztán üyen lesz a Kriminálakrobatika, ami­ben a néző kiélheti igazságkereső, igazságot tevő szenvedélyét, logikai játékra való igé­nyét. — Nem mellékes, hogy mennyiért vehet részt a néző ezeken a programokon. —. A jegyeink nem túlságosan olcsók, de nem is igazán drágák. Hatvan és nyolcvan forint közöttiek, természetesen a drágábbak szólnak előbbre. — Ilyen kis színházban, emelkedő néző­tér mellett mindegy, hogy az első sorban ülők, vagy az utolsóban, innen is, onnan is jól látok. — Ez igaz, de az első sorokban ülők és a színpad között intimebb a kapcsolat. Nem tudom, az emelkedő árak mellett szánnak-e az emberek ennyi pénzt kultúrára, egyetlen estére, egy-két órára. — Igen rövid fennállásunk alatt is kilenc­ven százalékos házak mellett játszunk. Mit lehet kívánni egy ilyen hamar ennyi­re jól induló színháznak? Nagy jövőt, sok nézőt, minél többet a kerületből, minél töb­bet a fővárosból, hogy innen is, onnan is ki­vegyék részüket a Ferencváros és Budapest színházából azok, akiknek tervezték, akik­nek megépítették, akiknek a műsorok szól­nak.- ho ­5

Next

/
Oldalképek
Tartalom