Ferencváros, 1983 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1983. május / 1. szám
A tarácsi bérlakások egy része a jövedelmi, vagyoni és szociális helyzettől függetlenül juttatható, nem szociális tanácsi bérlakásnak minősül. E célra elsősorban megüresedett tanácsi bérlakások használhatók fel. A tanácsi értékesítésű lakás vevőjét is a lakásügyi hatóság jelöli ki. Ennek egyik formája az állami támogatással létesített tanácsi értékesítésű lakás, ez az állami támogatás az 1985. év végéig marad fenn. A másik formája a kedvezmény nélküli tanácsi értékesítésű lakás, amelynek elidegenítése lényegében a társasházi lakásokra vonatkozó hitelfeltételekkel történik. A tanácsi értékesítésű lakásra ugyan az állami támogatás megszűnt, a lakásellátási forma azonban változatlanul fennmarad, és a továbbiakban is szövetkezeti formában történik az ilyen lakások elosztása, fenntartása. Miért szűnik meg a tanácsi értékestésű (szövetkezeti) lakásforma? Egyenletesebb teherviselést kell kialakítani az állam és a lakosság, illetőleg a lakosság különféle csoportjai között az építésben és a fenntartásban, és jobban kell érvényesíteni a \ alóságos érték- és löltségviszonyokat. Az arányosabb teherviselés kialakítása érdekében a cél kettős: az állam anyagi részvétele a jövőben is megmarad, módosul viszont az állami tehervállalás összetétele, mérséklődik a közvetlen beruházási jellegű kiadások aránya, és nő a személyi tulajdonú lakásépítés erőteljesebb ösztönzése érdekében a támogatások és hozzájáruló kedvezményes kamatozású hitelek aránya. Az állami támogatások kiterjesztésével és differenciáltan növekvő kölcsönökkel módosul a lakosság egyes csoportjainak tehervállalása, csökkennek a lakáshoz jutásban ma meglevő indokolatlan teherkü- lönbségek, mert a magas terheket vállaló családok a jövőben állami támogatást kaphatnak, és a kiugróan nagy állami támogatásban részesülők köre csökken. A személyi tulajdont vásárló családok kisebb körénél, a tanácsi értékeátésű lakást vásárlóknál, fokozatosan megszűnik az állami támogatás. Az intézkedések hatására mérséklődik a lakásépítési teherkülönb- ség a városi és nem városi településeken élők között, a különböző építési formák közötti és a vállalatoknál, intézményeknél és szövetkezeteknél támogatásban részesülő dolgozók között. Átvehetik-e a bérlőközösségek az állami tulajdonú lakóépületek fenntartását? Az MS7MP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1982. április 7-i határozata a lakásellátás javításával kapcsolatban többek között kiemelt feladatként fogalmazta meg annak a lehetőségnek megteremtését, hogy a bérlakásokban lakók lakóház-üzemeltetés és -karbantartás feladatait vagy azok egy részét a lakók szervezzék meg és ehhez rendelkezzenek a lakbér arányos részével. Az irányelvekben megfogalmazott célkitűzés, amely szerint a lakóházaknak üzemeltetési és karbantartási munkáiba a bérlőket be kell vonni, csak fokozatosan valósítható meg. Ennek egyik formája a bérlőközösségek létrehozása 1983. július 1. után kísérleti jelleggel néhány helyen bevezetik ezt az intézményt, amelynek eredményei alapján kell majd - a szélesebb körű elterjesztése érdekében — a megfelelő helyi szabályozást elvégezni és a tevékenységüket bővíteni. Ezek a szabályok vonatkoznak majd a karbantartási munkák elvégzésére, illetőleg megrendelésére oly módon, hogy elszámolási kötelezettséggel gazdálkodjanak a lakbér normatív alapon meghatározott hányadával. A helyi tanácsok fogják szabályozni ezeket a kérdéseket, és a kérelemmel a jövő évben a helyi ingatlankezelő vállalatot kell megkeresni. A lakásigénylések megújítása, igénylési letét Az új irányelvek szerint a tanácsoknak kell gondoskodniuk arról, hogy a mindenkori lakásigényekről megbízható ismereteik, adataik legyenek. A korszerűsített lakásellátási rendszerben valamennyi lakásjut.a- tási formában alapvető követelmény az előtakarékosság fokozottabb ösztönzése. Ezen célokkal összhangban az új rendelkezés felhatalmazza a helyi tanácsokat arra, hogy a lakásigénylés benyújtása, illetőleg az 1983. január 1. napját követő megújítás esetére egyszeri igénylési letét fizetését írhatják elő. Ez a tanácsok számára nem kötelező, de különösen a fővárosban és a városokban célszerű élni ezzel a lehetőséggel, ha az igénylők száma magas, és így a nyilvántartások pontosságának nagyobb a jelentősége. Ha a tanácsok élnek ezzel a lehetőséggel, akkor a letét mértékét, továbbá a megfizetésével, illetőleg elengedésével kapcsolatos részletes szabályokat is a tanácsoknak kell tanácsrendeletben megállapítaniuk. A differenciálásnál különösen indokolt figyelembe venni az igénylő jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetét, az igényelt lakás nagyságát (szobaszámát) és minőségét (komfortfokozatát). A fővárosban az igénylési letét összege 1000 Ft-tól 7000 Ft-ig terjed, és a többgyermekesek, valamint a gyermeküket egyedül nevelő szülők - tanácsi bérlakásra való jogosultság esetén - 50 százalékos kedvezményben részesülnek. Az igénylési letét után az Országos Takarékpénztár egy éven belüli felhasználás esetén évi 2 százalék, ennél hosszabb várakozási idő esetén évi 5 százalék kamatot térít. Az igénylési letét összegét a tanácsi bérlakás kiutalása esetén a lakás-használatbavételi díj, egyéb lakásoknál pedig az előtörlesztés megfizetésére lehet felhasználni, illetőleg a kamattal növelt betét összegét az igénylő visszakapja, ha kérelmét visszavonja. Az igénylési letétet időközben más célra felhasználni csak a lakáskérelemnek a tanácsi nyilvántartásból való törlését követően lehet, tehát az igény megoldásakor, illetőleg az igénylés visszavonásakor. A lakásigénylések megújítása Budapesten 1983. III. 21. és április 30. között került sor. Ennek során azonban az igénylőnek legalább 3 hónap álljon rendelkezésére a megállapított igénylési letét összegének összegyűjtésére, illetőleg az Országos Takarékpénztárhoz történő befizetésére. A lakók megvásárolhatják-e az állami bérlakásokat, ha igen, milyen feltételekkel? A tanácsi házkezelési szervek kezelésében levő házingatlanokat a házingatlan fekvése szerint illetékes tanács végrehajtó bizottsága, az egyéb állami szervek kezelésében levő házingatlanokat pedig a kezelő szerv vezetője jelöli ki elidegenítésre. A házingatlanok elidegenítését a bérlők is kezdeményezhetik. Ha az épületben levő lakások legalább 75 százalékának bérlője az elidegenítést kéri, a kijelölésre jogosult szerv az elidegenítésre való kijelölést csak rendkívül indokolt esetben tagadhatja meg. Az állam kizárólagos tulajdonában álló lakó- vagy vegyes rendeltetésű épületekben levő lakások csak akkor idegeníthetők el, ha a lakások bérlőinek legalább kétharmada az elidegenítést kéri. E rendelkezés nem vonatkozik a 6 lakószobásnál nem nagyobb több lakásos épületekre. Ha a házingatlant a bérlő, illetőleg közeli hozzátartozói vásárolják meg, a vételár a helyi forgalmi érték teljes összegének 30 százaléka. A házingatlanok megánszemélyek részére a vételárnak egy összegben történő megfizetése vagy részletfizetés ellenében idegeníthetők el. Részletfizetés esetében a vételár 10 százalékát a szerződés megkötésekor kell megfizetni. A vételárhátralékot évi 3 százalék kamat mellett 25 év alatt fizethetik meg a vásárlók. A havi részlet összege azonban nem lehet kisebb a lakásra egyébként megállapítható lakbér összegénél. Hogyan tudják biztoátani a tanácsok a lakáshoz jutás lépcsőzetességét? Fokozatosan lehetővé kell tenni, hogy a fiatal házaspárok foglalkozásuktól, társadalmi hovatartozásuktól s a lakásépítés formáitól függetlenül egyenlő eséllyel, rövidebb idő alatt jussanak első lakásukhoz. 12 FERENCVÁROS
