Ferencváros, 1982 (7. évfolyam, 1. szám)
1982. augusztus / 1. szám
Lakótelepi művelődés Fotó: Gárdos A vöröstégla borítású épület kívülró'l tekintélyes méretű, belülről csalódást okoz. Nagy kihasználatlan, és kihasználhatatlan belső terei vannak. Az előcsarnok foglalja el szinte a lépcsőházzal a legtöbb helyet. Fönn: a hagyományos nagyterem. Lehet benne színielőadást rendezni, össztáncot, diszkót, no és mindenféle nagyobb teret kívánó tanfolyamot. A földszinten alig három-négy aprócska helyiség van: iroda, a P’Box próbaszobája, és egy másik helyiség, ahol a zenei óvoda foglalkozásait tartják. Egyszerű hétköznap van, sem különleges koncert, sem diszkó nem ígérkezik. Az emeleten szülők ülnek a nagyterem előtt újságot, könyvet olvasnak, nyelvet tanulnak, a kisebbet csitítják, míg odabenn a nagyobbik gyerek tornázik. A nagyobbacskák, hófehér tornadresszben, égszínkék övvel a derekukon igen ügyesen mozognak, Juhász Mária tanárnő irányításával. — Héja, héja, vaslapát, El ne vidd a kislibát ... éneklik, mozogják el a gyermekjátékdalt, többször egymás után, míg tökéletesen nem megy. A csoportot más színű formaruhás gyerekek váltják, a foglalkozások este jazz- balettel fejeződnek be a nagyteremben. Odalenn, Varjasi Lászlóné óvónő vezetésével, öt kisgyerek énekli-játsza a Mély kútba tekinték kezdetű dalt. Kevesen vannak, mindenki többször sorra kerül. — Év elején húsznál is több a jelentkező a zenei óvodába, eleinte szorgalmasan jönnek, aztán elmaradoznak, tavasszal, amikor már jobb az idő, alig néhány gyerekkel jár csak el a foglalkozásra a nagymama, mama, — hangzik a magyarázat. — Egy ilyen rossz adottságokkal rendelkező házban mennyivel nehezebb az itt dolgozók munkája? — kérdezem már Kovács Zsuzsát, a Dési Huber művelődési központ népművelőjét. — Az épület az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején készült el. Nem művelődési háznak szánták. Egy nagyterme van, az irodán kívül két kicsi, ezekben tartunk klub- foglalkozásokat, óvodásfoglalkozást, bélyegszakkört, itt próbál a P Box is. Van zománcszakkörünk, de nincs kemencénk, fotószakkör, textilfestő, kézműves-játékkészítő, szabás-varrás tanfolyam varrógép nélkül. Sok szakkör helyhiány miatt kiszorul a környező iskolákba. — Rajtad kívül nem látok itt népművelőt. Egyedül vagy a gazdája mindennek? — A kolléganőm, akivel együtt dolgoztam, és aki négy évet töltött el itt, elment az ÁKV-hoz. Az elődöm ötéves gyermekgondozási segélyről tér mostanában vissza. Néhány hónap múlva én is szülési szabadságra megyek. — És aztán? Mi lesz a munkával, kétgyermekes népművelő hogy fogja bírni egyedül? — Hát én nem is tudom, gyerekekkel nagyon nehéz csinálni az esti ügyeleteket, hétvégi programokat. — Melyek most az állandó programok? — A hétfő az angol tanfolyamé, sci-fi filmeké, itt tartják a tanácstagi fogadóórát, beszámolót. Kedden—pénteken zenei óvoda van, gyermektorna, este jazzbalett. Van még szabás-varrás, német nyelvtanfolyam, felnőtt bélyeggyűjtő szakkör. — Mi iránt a legnagyobb az érdeklődés? — A kazánfűtő tanfolyamok iránt. Három hónapos a tanfolyam, vizsga után bizonyítványt adunk. Sok nyugdíjas mérnök is jelentkezik, jól lehet keresni kazánfűtéssel. — Terveztek-e újabb programokat? — Ősztől szerdára szervezünk, az egy elég üres nap. Gyermek angol-német nyelvA z udvaron nagy a nyüzsgés. Lányok kézilabdáznak, nagyszá- .J mú fiúközönség előtt. Mások, ügyet sem vetve a sportese- “ ményre, tálcákkal egyensúlyoznak, rajta a vacsora: tea, lán- gos. Ismét mások az este színházba készülőket keresgélik. Ilyen nagyüzemben mi feltűnő lenne négy fiún? Illetve hármon? Mégis, ahogy elhelyezkednek a pádon és elkészül róluk néhány fénykép, azonnal a figyelem középpontjába kerülnek.- Mi van? Szereplőválogatás?- Jobbról, balról, szemből lesz?- Mi megörökítésre méltót követtek el? - röpködtek a megjegyzések. —- Valóban, mit is? A négy fiú részt vett egy versenyen, ahol a kerületben harmadik lett a vendéglátóipari szakközépiskola, második a Puskás Tivadar szakközépiskola, első pedig a Czóbel Ernő középiskolás fiúkollégium csapata, vagyis ők négyen, Varga János, Szőnyi Lőrinc, Fedor István, Szitás Sándor. A budapesti elődöntőn negyedikek lettek, bekerültek az országos döntőbe, ahol a hatodik hely már nem volt elég a továbbjutáshoz. Ezeken a fordulókon és a kollégiumok közül majdnem ők tudták a legtöbbet a Szovjetunióról. A csapatot Rácz Árpád tanár készítette fel.- Hogy lehet egy ilyen vetélkedőre felkészülni? A tanár netán előre tudja a kérdéseket?- Semmit nem tudtam előre, csak amit a diákok is. Ehhez a vetélkedőhöz a Szovjetunió című lap ismerete tökéletesen elegendő, csupán az iskolák kérésére bővítették a kérdések körét történelmi, Négy fiú a Czóbelból Fotó: Gárdos irodalmi jellegűekkel. A kollégium 7 példány Szovjetunióra fizet elő: volt mit tanulmányoznunk — válaszolt Rácz tanár úr.- Jelentkeztetek-e már előbb is a vetélkedőre? _ - Fedor István: Ez már hároméves hagyomány. Szitás Sándor másodszor versenyez.- Nehezek-e a kérdések?- Szőnyi Lőrinc: Mire az első fordulóhoz érkeztünk, gyakorlatilag már mindenki mindent tudott. Egy-egy cikk tartalmát kellett elmondanunk, úgy, hogy az adatok pontosak legyenek, az előadás pedig élvezetes.- Fedor István: Jó egy évnyit készültünk, 1981 januáijától decemberig. Jó előadókészségre, fejlett memóriára volt szükség. Olyan 14 FERENCVÁROS Héja, héja, vaslapát —
