Ferencváros, 1981 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1981. december / 2. szám

Matyej Zsuzsa kissé elégedetlen KISS ÁRPÁD felvételei Kopácsi József szigorúan megcsóválja a fejét:- Tudom, hogy sok helyen keresik az el­veszett pótlék visszapótlásának a módját. Hát nem tudom. Az a véleményem, hogy mindenki a végzett, tényleges munkájáért kapja a bérét! Hiszen ellenkező' esetben dol­gozó-csoportok kerülhetnek egymással szembej érdekek ütköznek ... A fiatalkorúak egyébkent eddig is orvosi felügyelet alatt áll­tak. Aki alkalmatlan volt az éjszakai mű­szakra, azt úgyis eltiltotta az orvos. Mente­sítésükkel csak a gondjaink nőttek. Létszám- hiánnyal küzdünk, most is legalább hússzal több szövőnőre lenne szükségünk. Elég sok gondot okozott az ötnapos munkahétre való áttérés megszervezése is. Nagy Györgyné vszb. titkár azt mondja: vállalatuk elég szerencsés helyzetben van, mindössze 50 fiatalkorú kétműszakos fog­lalkoztatását kell megoldaniuk. Ráadásul a gond nem tömegesen jelentkezik, az érintett fiatalok szétszórtan dolgoznak, így remél­hetően a termelés sem esik vissza az év első hónapjaiban. A fiatalkorúak bérével kapcsolatban más véleményt vall:- Az átállás miatt nem csökkenhet jelen­tősen a jövedelmük, ezért valamiféle kere­set-kiegészítést kapnak majd. A többiek? Mit szólnak? Tudom, hogy ilyenkor ütköz­nek az érdekek, de itt kell tartanunk vala­mivel a fiatalokat! És mit mondanak a leendő állandó éjsza­kások?- Jobban bírom az éjszakázást, mint a nappali műszakot - mondja Gál Jánosné szövőnő. — Valahogy nyugodtabb vagyok olyankor. Valamikor csináltam már, amikor még kicsi volt a gyerekem. Magam vállaltam akkor is, most is. Nem fogok rosszul járni. Papp Istvánná osztja Gálné véleményét, de megtoldja egy kívánsággal:- Remelem, állandó gépeink lesznek, mert most nagyon rossz műszakonként más-más gépen kezdeni. A pénzem, az biz­tosan több lesz . A fáradtságtól nem félek! Legfeljebb véletlenül nappal mondom azt valakinek, hogy, jóestét”! * A fiatalkorúak mentesítése az éjszakai munka alól — akárcsak az ötnapos munka­hétre való áttérés, vagy bármely munkaszer­vezés — nem,.katasztrófa-helyzet”, mint né­melyek elhitetni próbálják, hanem a fejlődés velejárója. A szakszervezet régtől szorgal­mazta a fiatalkorúak megkímélesét, felmen­tését a legfárasztóbb műszak alól, tudva azt is, hogy a lépés nyilvánvalóan egy sor gon­dot hoz magával. Gondot, de nem megold- ha tatlant. A Magyar Gyapjúfonóban - láthatóan - hasonlóképpen ítélik meg a helyzetet. Horváth Ildikó r A TELEPEN magukat, meleg van, csend van, rend van, vita előfordul, veszekedés, verekedés soha. Most már minden nagyon egyszerű, kialakult a klubcentrum rend­je. Kedd-szombat a Pest-Buda mozié (szombaton diszkó), szerda- -péntek a pártházé, csütörtök-vasárnap a művelődési házé (vasárnap a koncertek, a diszkó napja), sportolni pedig a Lengyel Gyula szak- középiskolában lehet. De vajon egycsapásra sikerült-e a terveket ke­resztülvinni? — Nem éppen - válaszol Surányi Pali bácsi, aki a pártkörzetben a fiatalok felelőse, akit a lányok, „csókolom Pali bácsival”, jobbról- -balról puszival köszöntenek.- Sajnos, senki nem foglalkozott itt a fiatalokkal. Amikor nyug­díjba mentem, elmondtam, szeretnék velük dolgozni. Megértem az idősebbeket iSj félnek a zajtól, a felfordulástól. De csak sikerült megnyitni a hazat decemberben a gyerekek előtt. Megalakult a lakó­telepi alapszervezet is, március-áprilisban, kilenctagú vezetőséggel, negyvenhat jelentkező tagból harminchéttel dolgozik a KISZ. Még­hozzá kitűnően. Szerveztek a gyermeknapot, augusztus 20-át, a Fe­rencvárosi Sportnapokat. Olyan jól, hogy hat fiatalt, Dávid Feren­cet, Busái Lászlót, Hegyi Istvánt, Balogh Ferencet, Balta Istvánt, Móker Istvánt Érdemes Társadalmi Munkás jelvénnyel tüntette ki a kerületi HNF. Áprilisban esett szó a klubcentrum létrehozásáról, szeptemberben indultunk volna, a művelődési ház új vezetőjét meg­várva, októberben kezdtünk. Arcképes igazolványokat adtunk ki a diszkóra, beindultak a dolgok, csak a művelődési házban akadozik időnként a program. Előfordult, hogy a gyerekek zárt kapukat talál­tak, elmaradt a vasárnapi összejövetel. Jo lenne, ha nem menne füst­be rossz szervezés miatt az egész kezdeményezés. A Pest-Buda moziban éppen csendes napot fogtam ki: Harmad József, a HNF vezetőségi tagja, ezen a napon éppen nem várta ide a fiatalokat.- Vannak persze műsoron kívüli napjaim is: legutóbb, a „műv.ház-napon” odaát takarítottak, a fiatalok meg idetódultak, tudják, hogy nem dobom ki őket. Örülök, ha nem lődörögnek az utcán. Kedden olyan programokat szervezünk, amit elbír az előadás csendje-rendje, hiszen az előcsarnokban van a klub. Lehet játszani, halkan tévézni, beszélgetni. Ha beindulnak a programok, egyszer- -egyszer szeretnék filmrendezőket, színészeket meghívni. Szombaton előbbre hoztam az előadásokat, este diszkó van, kulturáltan, tisztes­ségesen megy. Itt még hangos szó sem volt. Közben háromszor vetí­tünk kis rajzfilmeket, ismeretterjesztő filmeket, Tinik járnak, né­hány huszonéves. Ha beválik, egyszer-kétszer talán nosztalgiadiszkót is rendezünk a családosoknak, harmincasoknak. A mozi kicsit közművelődési intézmény is így. Nincs az, hogy becsöngetnek, bejövünk, kicsöngetnek, kimegyünk. Én az idejáró gyerekeket szinte mind, név szerint ismerem. Iskolásbérlettel kezd­tek járni, most meg már a diszkóra jönnek be. Arra nincs pénzük, hogy beüljenek az Ezüstsirályba, környékbeli kocsmákat magam sem ajánlom nekik. 20-30 forintból telik a belépőre. Igazolvánnyal tíz forint, olcsóbban nem adjuk, mert akkor semmire sem becsülnék. Jut még sütire, jaffára is. A rendszeresen járó gyerekekből irodalmi színpadot is szerveztem. Színész voltam magam is. Az éltet, hogy foglalkozhatom a fiatalokkal, ennek van értelme. Annak, hogy délu­tán bejövök, elszámolom a mozi bevételét, annak nincs ilyen tar­talma. El akartam menni a Dési Huber Művelődési Központba is. Keres­tem a vezetőket. A telefon a semmibe csengett. A diszkó napján zárt ajtókat találtam. És ez még nem is lett volna olyan nagy baj, hogy az újságíró talál zárt kapukat. De azok a kapuk a lakótelepi fiatalok előtt is zárva voltak, akik lehet, hogy nem fognak újra meg újra visszatérni. Hiszen a zárt ajtókból, az elutasításokból már eppen elegük van. Tóth FERENCVÁROS 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom