Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. február / Különszám
a tudat is változott Egy esztergapadon méréseket, ellenőrzéseket, beállítást végez Takács Lajos géplakatos. 23 éve itt dolgozik. Valamikor meg a hagyományos gépek mellett állt. Jelenleg orsóház indikálást végez, ezredmilliméter pontossággal.- Hogyan fogadták a változást?- Már vártuk, hiszen régóta szó volt róla. Szakmailag is izgatott valamennyiünket. Tanfolyamot is végeztünk, hogy át tudjunk állni ezekre a precíziós gépekre. A bérünk? Valamivel emelkedett, de nem olyan mértékben, mint a két munka közötti különbség. Itt ezredmilliméterekről van szó. Ma már nem a fizikai munka fáraszt, hanem a szellemi . . . Kísérőmmel üvegfalú, temperált műhelybe érkezünk. Egy szerszámgép 2-3 ezred- milliméteres pontossággal fogaskerekeket köszörül. A megkopó köszörűtárcsákat a gép időnként gyémánttal „utánigazítja”. Ember sehol, az automatika dolgozik. A követelmények nagyok. Az NC gépek 2-3 ezredmilliméteres pontossággá’ fognak majd esztergálni. Nem nagyon értem a dimenziókat. Kísérőm segít: próbálja elképzelni a hajszál átmérőjének huszonötöd részét! A fiatal mérnököt - aki öt éve még a gyár ösztöndíjasa volt - arról faggatam, mi az ami idehozta és mi az. ami itt tartja?- Az ösztöndíj két évre helyhez kötött. Később itt tartott a fejlődési lehetőség, az újhoz való vonzódás. Szemében az a láng lobog, szavaiból az a szenvedély tükröződik, mint sokakéban itt a SZIM Esztergagépgyárban, akiket ezen a napon megismertem. BÁGYI JÁNOS I HUSZONÖT ÉV Negyedszázadig laktam a Ferencvárosban, ugyanabban a házban, ugyanabban a lakásban a Közraktár és Bakáts utcák sarkán. Százegy- i szer elsétáltam a Lónyai utcai ház előtt, ahol a bússorsú Cholnoky fivérek éltek. Krúdy Gyula árnyával randevúzgattam vidám éjszakáimon a Bakáts-téri kórház előtt, ahol fiaim születtek. Ide hoztam feleséget a zágoni hegyek alól. De ha a bucsúvétel hangulatában leltárba szánnám azt a negyedszázadot, amely bűmarkolású reménykedés szerint is életem harmadát jelenti, mégsem a mclabú muzsikál bennem. Sokkalta inkább az az ajándék, amivel a Ferencváros megajándékozott. Sőt. ha jól utánaszámolok ez a negyedszázad is meggyarapodik néhány esztendővel s újabb városomlással is. 1948-49-ben a volt Mária Terézia, későbbi Kilián laktanyában székelő Mészáros Lőrinc Népi Kollégium tagjaként végre egyetemi polgár lehettem s ha az alaprakó ötvenes évek nem törvényszerű torzulásai haza is kergettek innen gyapotot termelni a szülőföldemre, a ferencvárosi honvágy már éppen úgy munkálkodott ekkortájt bennem, mint az a felismerés, hogy a rossz csak járulék s a maradandó megmarad. Az, hogy visszavehetetlenül a miénk már ez az ország, a közösségi eszme barázdáiban termékeny esztendők tiszta magvai teremnek s ahogy a beomlott hidak, kiégett házak, megcibált életek újjáépültek, úgy elmradnak majd tőlünk a türelmetlenség, a túlhaj- tás, az ellenségkeresés fantomjai is, mert az ember nem állandó háborúságra, hanem teremtő békességre születik. Megszakítás nélküli negyedszázadom 1955-ben kezdődött, és 1979-ig tartott, amikoris budai polgár lettem a Fehérvári úton. Éppen csak a Dunával elmezsgyézve attól a kerülettől, ahol tizenhat könyvemet írtam, ahol megtépett az októberi forgószél s ahová — szülőföldem mellett —, az álmaim is leggyakrabban visszavisznek. így van ez jól s így is leszen ez, amíg csak vezérel a tudat, érzést dobog a szív. Valahol otthon kell lenni a világban s az emberfiának testmeleg fészkét az anyanyelv, a befogadó táj s az a környezet adja, ahol önmagát megvalósítani, a közösség hasznára kamatoztatni képes. S ha olykor változik is ez a táj egy-egy topográfiai lapon, az előző is beleépül az újba, hiszen megélt életünkből nem veszhet el semmi így gyarapodott lelki leltárba bennem mindaz, amit együttélésünk alatt a Ferencváros épülve szépült s mindezeket nemcsak tündén emlékezetként viszem magammal életem új színterére, hanem azzal az elven, ható, élesztő szurkolással, amit a kerülethatás se vághat ketté soha. Hiszen bennem is újraépült a romos Horthy Miklós-, és Ferenc József tódból az ismét új köntöst nyerő Petőfi-, és Szabad- ság-híd. Az enyém is a Metró ütőere. Az Ecseri ócskapiac helyén s azon túl szépkedő József Attila lakótelep, az új Kálvin tér, a sortatarozással újuló utcák légiója, a gyárak, iskolák, intézmények sokasága. De mindenekelőtt az az uj embertípus, az az új ferencvárosi ember aki már nem annyira a múlttal, mint a jövendővel jegyes. Előítéletektől szabadon, beidegződésektől kötetlenül s a közösség számára, éppen mindezekért sokkalta többre képesen. *** Bevallom, nagyon nehéz lenne búcsút vennem a Ferencvárostól anélkül, hogy ne jóreménységekkel járnám új környezetem szép térségeit, ahol a holnapjaim sorjáznak egymás nyomába majd. A Körtér, a Feneketlen-tó, és Lágymányos táját, ahol Váci Mihály „tiszta szigorúsága” kötelez, Urbán Ernő int arra, hogy a népszolgálat nem lehet „Írott malaszt” ahol Karinthy hangszerelte humorba az igazat, és Tamási Áron mivelte olyfokon édesanyánk nyelvét, ahogy alig valaki még. A jelen és a múlt azonban csak úgy épülhet jövendővé, ha igaz tartalmában szövetségre lép. Ahogy ilyenformán nem hűtlenség az sem, ha új társul a régi szerelem mellé, nem kevesbítve, mélyítve azt. Békétlenségben hántorog a világ s nem függetleníthetek tőle a mi dolgaink sem. Jövendőnk s a szocialista közösség szolgáltaiéban tehát azzal tehetünk a legtöbbet, ha a külső hatásokat belső rendünkkel, a gazdasági hullámzásokat jobb munkával, takarékossággal, tudati és fizikai azonosulással közömbösítjük. Egy világrendszer szerves részeként is a saját portánkért felelősen, a Ferencvárosban éppen úgy, ahogy bárhol a hazában, ahol a felelős közösség új kongresszusára s a szabaddátétel 35. évfordulójára készül. A bizonyos nagyobb darab kenyérért, önmagunk s a világ békéjéért, gyermekeink holnapjaiért, az épülő Éerencvárosokért. Kinek-kinek a maga fészkéért. Mert csak is ezzel együtt lehet hiteles és igaz ez a búcsúvétel helyett összerótt vallomás is, ami sokkalta inkább köt, mint elválaszt s szavakba is csak azért kívánkozik, mivel szolgálni, biztatni, segíteni szeretne. Viszonzásképpen a feldhetetlen esztendőkért, a Ferencváros körülkerek égboltozata alatt... TÍMÁR MÁTÉ FERENCVÁROS 13
