Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. november / 2. szám
Azt mondják, az urbánus betegség • előbb-utóbb megtámad mindenkit, aki lakótelepi lakást mondhat a magáénak, menthetetlenül begubózik, s estéit kizárólag családja, vagy méginkább az életvitelt hovatovább meghatározó televízió társaságában tölti. Dehát mit csináljon, kérdezhetnénk most sokan, tán megszólítson valakit az utcán hazafelé menet, bevásárló szatyor, vagy Patyolat-csomagot cipelvén? — Miért is ne? - mondja Farkas János- né, a Dési Huber utca 28-ból. — Nálunk a József Attila lakótelepen az ilyesmin senki sem ütközik meg. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy az emberi kapcsolatok csak faluhelyen, vagy kertes családi házak kerítése mellett fejlődhetnek ki egy kis kapálgatás, vagy fametszés közben. . . Gondolná például, hogy ebben a körzetben minden házban (!) van egy vöröskeresztes aktíva? — Valóban nem gondoltam. Farkasné korát meghazudtoló frissességgel és lelkesedéssel adja tudtomra, hogy mi mindennel is foglalkozik egy ilyen öntevékeny, önzetlen ember. Mert, hogy önzetlenség kell az ilyenfajta „aktívasághoz”. — Az aktíva azonnal megtudja, van-e beteg a háznál, vagy sem. Ha van, bevásárol neki, de még ki is takarít, ha szükséges. Magam is részt veszek az ilyen munkában, hiszen a körzet vöröskeresztes titkára vagyok. Elmegyünk a patikába, jószóval, egy kis beszélgetéssel enyhítjük a beteg unalmas, magányos napjait.- Hogyan fogadják a beteg emberek a közeledést? Udvarhelyi Györgyné - egy másik aktíva - a törött gerincű férfi esetét mondja el: - Meglátogattam a magányos embert, s megkérdeztem, mire van szüksége. Először vonakodott, nem akarta engedni, hogy kitakarítsak nála, aztán megadta magát. Nem gond nekem az ilyesmi, azelőtt szobaasz- szony voltam a Royalban ... A minap meg látom, hogy a közeli óvoda előtt nyitva a konténer teteje, a szemét kiszóródva. Beszóltam az óvodába, mondom, hogy a körMIT LEHET ITT CSINÁLNI? Rideg háztömbök meleg, emberi kapcsolatok V alamennyien, akik a kerületben dolgozunk, ismerjük ezt a fogalmat. Sokunk úgy mint szocialista brigádtag, aki iskolát patronál, vagy pedig úgy, mint vállalati dolgozó, aki társadalmi munkájával járul hozzá a mozgalom sikeréhez. Mégis érdemes megnézni, mi van e mozgalom mögött itt nálunk, Ferencvárosban. A IX. kerületi Tanács művelődési osztályának vezetőjével, Tapolcai Lászlónéval beszélgettem ezekről a kérdésekről. — Mikor indult ez a mozgalom? — Az „Egy üzem - egy iskola” mozgalom a területileg illetékes pártbizottságok kezdeményezésére az 1972—73-as években kezdődött el, és azóta is jelentős sikereket hozott, politikai, erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt. Már az MSZMP XI. kongresszusának határozata kimondta, hogy az új nemzedékről való gondoskodást a társadalom közös ügyévé kell tenni, és ezt a gondolatot a XII. kongresszus is megerősítette.- Ügy tudom, a kerületi tanács végrehajtó bizottsága nemrégiben vizsgálta és elemezte e mozgalom helyzetét. Milyen tapasztalatokat szűrtek le?- Kerületünkben 49 nevelő-oktató intézmény kapcsolatát vizsgáltuk, de a felmérés után 43 intézmény tapasztalatairól adtunk számot. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy az üzemek többsége kerületi intézményekkel, iskolákkal tart kapcsolatot. Nagyon sok olyan gyárat, vállalatot tudnék említeni, amelyek több oktatási intézményt patronálnak. — Mondana egy-két példát? — A mozgalomban kiemelkedő az IKV 12 szocialista brigádja a „EGY ÜZEM - EGY ISKOLA” Egy mozgalom tapasztalatairól bölcsődék és óvodák patronálásában, az iskolák tekintetében pedig a Budapesti Húsipari Vállalat. Három iskolával tart kapcsolatot. — Maradjunk még a számoknál. A felmérés kimutatta, hogy az üzemek és az intézmények kapcsolata mennyire rendszeres, illetve alkalomszerű?- Kerületünk iskolái, óvodái, bölcsődéi 98 vállalattal és brigáddal rendszeres kapcsolatban állnak, ugyanekkor 82 vállalattal, illet10 FERENCVÁROS . Udvarhelyi György né
