Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. június / 1. szám
Három FTC olimpikon Az 1912-es stockholmi olimpián mutatkoztak be elsőízben a ferencvárosi sportolók az ötkarikás játékokon. Sikeresen, mert Kóczán Mór révén, aki a gerelyhajításban harmadik lett, megszületett az egyesület első olimpiai érme. Az azóta eltelt időszakban öt egyéni és húsz csapat-aranyéremmel gazdagodott a klub gyűjteménye, nem is beszélve a számos ezüst- és bronzéremről. Az FTC Sportolói ott lesznek a Moszkvai olimpián is. Három olimpikonnal beszélgettünk. Közös vonásuk: mindhárman véletlenül választották sportágukul azt, amiben most kiemelkedőt nyújtanak. Ez a három versenyző: Bállá József, Berzsenyi Mária és Wiesner Tamás. Bállá József „súlyos” egyéniség. Szegeden született, 1955-ben 190 centiméter magas. Testsúlya jelenleg 132 kiló. Hosszú éveken keresztül az ő eredményei fémjelezték a magyar szabadfogású birkózó sportot. Világ- és Európa-bajnoki ezüst és bronzérmes. Eddigi legnagyobb sikerét a montreáli olimpián érte el, ahol a dobogó második fokára léphetett 1972 óta a Ferencváros versenyzője. Ahogy előttem „tornyosult” ez a csupa erő-izom óriás, szinte elképzelhetetlenül hangzott, amit gyerekkoráról mesélt: — Alacsony, kövér kis srác voltam. Sokat szórakoztak, vicceltek velem az osztálytársaim. Nálunk, a faluban - mert szőregi vagyok - csak kétféle sportot lehetett űzni: a focit vagy a birkózást. Az előbbihez nagy kedvem lett volna, de sajnos, nem volt hozzá érzékem. Meg aztán, finoman fogalmazva, törtem a labdát így aztán más választásom nem lévén, a birkózóknál kötöttem ki. Ez 1967-ben volt. Nem tartoztam a kiugró tehetségek közé. Az első három évben, annak ellenére, hogy nagyon sok versenyen indultam, nem tudtam semmilyen eredményt felmutatni. Még falubeli osztálytársaim is legyőztek. A változást az jelentette, amikor a Szegedi Vasutas Sportegyesületbe kerültem, s a komoly munka hatására szinte napról- -napra erősödtem. Oroszlánkörmeit az 1971-es országos serdülő bajnokságon mutatta meg először. Súlycsoportja legjobbjának bizonyult. Innen már szinte egyenesen vezetett az útja felfelé. Legjobbnak bizonyult az ifjúságiak és a juniorok között. A tehetséges fiatal vidéki versenyzőre több fővárosi egyesület is felfigyelt. Ö a Ferencvárost választotta. Névjegyét a nemzetközi porondon az 1973-as IBV-n tette le Mongóliában ahol első lett. 1972-től együtt készült a legjobbakkal. Eleinte mint edzőpartner, de később szorgalmas munkáját látva már mint kerettag dolgozott tovább 1973-ban korengedéllyel elindulhatott a felnőtt bajnokságon. Az eredmény: egy bronzérem. Még abban az évben bemutatkozott a válogatottban is. Igaz, ebben a szerencse is közrejátszott. Az akkori idők bajnoka, a válogatott mérkőzés előtti utolsó edzésen megsérült és a szakvezetők bizalmat szavaztak Bállá Józsefnek. Mindenkit meglepett ennek a 18 éves fiúnak az érett versenyzése és helytállása. Csak 4 : 3-ra kapott ki a későbbi világ- és Európa-bajnok, román Simontól. Két évvel később pedig már ezüst éremmel tért haza az Európa-baj- nokságról. Ezt követte az 1976-os montreáli olimpia, amely nem úgy indult a számára, hogy sikeres lesz. Az első fordulóban rögtön szembekerült a későbbi győztes szovjet versenyzővel, aki ellen leléptették. Négy hibaponttal várta a következő fordulót. — A vereség ellenére nagyon készültem a következő mérkőzésekre — mesélte. — Iráni, amerikai, japán, bolgár, román ellenfelek következtek, mindenkit sikerült legyőznöm és végül második lettem. 1978-tól kezdve Bállá Jóskát nem kísérte a szerencse. Sérülést sérülés követett, majd egy súlyos vírus-fertőzés akadályozta meg abban, hogy tovább gyarapítsa siker-listáját. Idén szerencsére semmi nem hátráltatja a moszkvai olimpiára történő felkészülését. Tarsolyából már csak a legszebb fém hiányzik... A ferencvárosi kézilabda szurkolóknak nem kell bemutatni Berzsenyi Máriát aki eleven tűzgolyóként pattog a kapuban. Eddig közel 150-szer szerepelt a válogatottban. Olimpiai és világbajnoki bronzérmes. Tagja volt a KEK-győztes zöld-fehér csapatnak. Szegedről került a Fradiba, 1971-ben. Sármelléken született, 1946-ban. Magassága 170 centiméter. — Véletlenül lettem kézilabdázó — mesélte. Először atlétizáltam. 400 és 800 méteren megközelítettem az I. osztályú szintet. Szegedre kerültem, a tanárképző főiskolára. Az egyesületnek volt egy NB-II-es kézilabda csapata, de nem volt kapusuk. Megkérdezték tőlem, nincs-e kedvem odaállni a „kalicka” elé. Igent mondtam. Ez meghatározója lett későbbi pályafutásomnak. Egyre jobban ment a védés. Felfigyeltek rám és megkeresett a Ferencváros. Ez 1971-ben történt Örömmel jöttem az Üllői útra. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, hiszen a csapatnak olyan kitűnő kapusai voltak ekkor, mint Elekné és Hólyáné. Egy évet töltöttem el a kispadon, illetve a lelátón. Türelmetlen voltam. Nem volt erőm kivárni, míg rámkerül a sor. Átigazoltam a Goldbergerbe. Az ott eltöltött évek alapozták meg úgy istenigazában tudásomat, öt év után hívtak vissza a Ferencvárosba, örömmel jöttem. Hálás vagyok mindkét egyesület vezetőinek, akik mindkét átigazolásomkor az én érdekeimet tartották szem előtt. 1972 óta vagyok válogatott kerettag. Eddigi legnagyobb sikere az 1978-as KEK-döntő volt, amikor Ferencváros Budapesten legyőzte a válogatottakkal tele tűzdelt lipcsei gárdát A mérkőzés után egyöntetű volt a vélemény, Berzsenyi Mária góloknak látszó lövéseket hárított s döntő érdemeket szerzett a győzelemben. Idén készül második olimpiájára. Wiesner Tamás Budapesten született, 1950-ben. 187 centiméter magas és 90 kiló. Hosszabb-rövidebb kihagyásokkal közel tíz éve tagja a vízilabda válogatottaknak. Európa-bajnok. Tagja volt az első világkupán győztes magyar válogatottnak. Kétszeres szuper-kupa és háromszoros KEK-győztes. 1969 óta a Fradi játékosa.- Mint minden hozzám hasonló tizenéves gyerek, én is a labdarúgáshoz vonzódtam. Jelentkeztem az MTK-ba, eltanácsoltak és azt mondták, jöjjek egy év múlva. Nem tudtam beletörődni a kudarcba, tovább mentem egy házzal, a Fáy utcába. Ott sem volt szerencsém. Ezekután kajakozni akartam a Központi Sportiskolában. De ehelyett inkább vízilabdázni mentem, a Császár-uszodába. Mert ebben a sportágban is lehet gólt lőni, igaz, nem lábbal, de a labda volt a fontos. 1963-ban Szécsi Tamás tanított meg úszni. A vízilabdában pedig Gyarmati Dezső volt a mesterem. Tehetsége hamar kibontakozott. Alig négy évvel az első tempók megtétele után, bekerült az ifi-válogatottba. 1969-ben igazolt a Ferencvároshoz. Még abban az évben a felnőtt válogatottnak is tagja lett. 1970-ben pedig már Európa-bajnokságon játszott és ezüstérmes lett. Az ezt követő években sok nagy csatában vett részt de sikereit leginkább mint a zöld-fehérek játékosa érte el. Az olimpiákkal és világbajnokságokkal nem volt szerencséje. Valamüyen okból az utolsó pillanatban mindig lecsúszott. Legnagyobb sikerének azt tartja, hogy tavaly része lehetett a világkupán elért győzelemben. Wiesner Tamás annak ellenére, hogy már több műit százszor szerepelt a nemzeti válogatottban, idén készül csak első olimpiájára. Ha kiérdemli a szakvezetők bizalmát és formája tovább javul, akkor a ferencvárosi nagy elődök, Gyarmati és Kárpáti nyomdokába léphet, ami pedig — reménye szerint — azt jelentené, hogy egy nagyon „fényes” éremmel gyarapodna gyűjteménye. FLUCK MIKLÓS ferencváros A IX. kerületi Tanács és a Hazafias Népfront kerületi bizottságának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: dr. Németh Tibor. Felelős kiadó: Csizmadia Emilné dr. Készült: az MSZH Nyomdában — 80.2767/3 — 10000 példányban. Felelős vezető: Nagy László. Balla József Berzsenyi Mária Wiesner Tamás
