Ferencváros, 1979 (4. évfolyam, 1-2. szám)
1979. november / 2. szám
Rokkant falad most bontja meg a csákány, Földön hever már vén mohos tetőd, Friss szelek, új éltető jövendő Messze sodorják dohos levegőd.” (Dutka Ákos) Honfoglalók az Üllői út 179-ben FUSI GYÖRGY felvételei Az „elfoglalt” ház A leomlott falak mögül váratlanul tört előre a fény, a beszabadult sugarak mohón, végigtapogatták az ismeretlen négyzetmétereket, felitták a nyirkos homályt, körbetáncolták a mohos köveket. Árnyéka sincs rég a Valériának, elbúcsúzott a Mihálkovics utca is. A kipusztult öreg fészkek helyére a jelen költözött. Ágaskodó, hatalmas falakkal, az eget bebocsátó, tágas ablakokkal. Nem akármilyen házak vetnek most lábat a Franz- stadt komor barakkjainak helyén. A daru- óriások egyszerre emelnek helyükbe egy-egy fürdőszobát, szobát; a félkész házak összeszerelése időt, költséget takarít meg. A Mihálkovics utcában függönytelen, homályos ablakszemek jelzik: még nem kezdődött meg a beköltözés. A félresöpört Valéria- telep helyén azonban jnuskátlis ládák, száradó ruhák jelzik: az Üllői út 179-ben már megkezdődött az új élet. Fiatal pár üldögél a konyhaasztal mellett a tizedik emeleten.- A Hentes utcából jöttünk. Ismerik? Óriási, sötét lakások. A miénk társbérlet volt: negyvennyolc négyzetméteres hodály, öt ablakkal és ajtóval. Ez az új lakás összesen 53 négyzetméter. De nézzék meg! Nagyszoba, kisszoba, majdnem teljesen berendezve. Mindent beragyog a fénv. — Sajnos, akad néhány hiba is a lakásban, ezeket felírták s megígérték, hogy sürgősen kijavítják. Az ajtóra anyu neve kerül majd: Rózsavölgyi Istvánná. Vele jöttünk át a Hentes utcából. Hogy örülünk-e? Hát persze! Már az alattunk tátongó mélységet is megszoktuk — mutat le a fiatalasszony a gyerekjátéknak tűnő, sárga villamosokra. Rezsek Tiborné tanácstalanul fürkész bennünket a negyedik emelet egyszobás lakásának ajtóréseből, aztán gyorsan küép a folyosóra. Mit lehet tudni... Szóra bújuk. '--------------------------------------------------------— Mint ha rengett volna a föld. Hosszú, mély árkok szabdalják a teret, gödrök, látszólag cél nélküliek, kábeldarabok, csővégek, törmelékhalmazok, aszfaltdarabok. Tökéletes káosz. És mégis: sejteni, látni is már itt-ott - célszerű a „zűrzavar”. Látni a híd felé ívelő, betonba ágyazott villamossíneken, a parti híd felének betonpillérein, gerendáin. Május 3-a óta folyik a munka, amelynek eredményeként újjászületik a Petőfi híd, új arcot kap a Boráros tér. Az elvégzett, s a hátralévő feladatokról kérdezem a Hídépítő Vállalat építésvezetőjét, Apáti Endrét.- Két lépcsőben végezzük a felújítást. Először az úgynevezett „miniprogramot” hajtjuk végre: a híd felújítását, a pesti oldal parti hídszerkezetének teljes átépítését; a főirány - a Ferenc körúttól a Fehérvári útig tart - korszerűsítését és a Boráros tér rendezését. A ,.maxiprogram” távlati terv, egészen az ötödik metróvonal megépítéséig szól. A miniprogramra tizennyolc hónapunk van, jövő novemberre fogjuk befejezni. Jelenleg a híd északi felének vasbeton pályaburkolatát fektetjük, már megkezdődött a Ferenc körúti villamossínek betonozása, végezzük a közműhálózat cseréjét. Az ám, a közműhálózat! A csatorna-, gáz-, elektromos vezetékek! Amelyek közül nem egy száz évnél is régibb. Van ugyan egy közműtérkép, de korántsem pontos, úgy kell kitapogatni, hol, milyen mélységben húzódik egy-egy vezeték. S ennek ellenére alig fordul elő, hogy megsérül a régi kábel-, vízvezeték. Odafigyelnek. Így is lehet. Azért ez még őskáosz. Ember - és idevalósi! - legyen az, aki kiismeri magát a megbolydult terepen. Nem mindenkinek sikerül. Egy nénike tétovázik a hídra vezető lépcső tövében; látni rajta, latolgat: átvergődjön-e az építési területen, vagy megmássza a lépcsőt. Kezében szatyrok. Megszólítom, szinte gúnyolódásnak hat a kérdés, pedig nem annak szánom.- Mi a véleménye az építkezésről? Furcsán néz rám, mire egyszerre szükségét érzem, hogy bemutatkozzam.- Ja, az más, azt hittemjviccelődik... Hát nézze, ha egyszer hazaérek, jobb véleményem lesz, az biztos. Persze, tudom én is, hogy szükség van rá, majd összedőlt már az a híd, de azért megértőbb lennék, ha mondjuk a Rózsadombon laknék... Híd—nézőben Becsöngetek a találomra kiválasztott második emeleti lakásba. Az ablakok a Boráros térre nyílnak.- Lehet aludni ilyen körülmények között? Nem zavarja önöket az építkezés?- Zavarni zavar, de már megszoktuk. Bizony idegtépő hangja van a légkalapácsnak. De értjük, miért van ez az egész. Elmondhatjuk: ismerjük „hallásból” az építkezés minden mozzanatát. Kinézek az ablakon, nyújtózkodik a híd a két part között. Északi oldalán gépek, emberek, daru gémje. A délin járműözön. November első felében - lehet hogy már előbb is -. fordul a kép. Váltanak, akkor a déli oldalt veszik bútokba az építők. Két hónappal hamarabb a tervezettnél. PATAKI ZSOLT felvétele
