Ferencváros, 1978 (1-2. szám)
1978 / 2. szám
TÁBOROZÁS LELLÉH Megszolgálták dolgos életükkel gencsak meglepődhettek a IX. kerület balatonlellei ifjúsági és úttörőtáborának dolgozói, amikor egy verőfényes nyári reggelen KISZ-esek, úttörők helyett hatvan-hetven éves embereket láttak reggeli tornához sorakozni... — 1976 tavaszán, a Hazafias Népfront kerületi bizottságának jávaslatára kezdődött a „Ferencváros az idősekért” akció — mondta Gulyás Kálmán, a KISZ IX. kerületi bizottságának titkára. — Töprengeni kezdtünk; hogyan kapcsolódhatnánk be az idős emberekkel való törődés akciójába. Aztán pattant a szikra: vigyük el őket táborozni! A lellei tábor akkor még csak épülőfélben volt, így az első táborozást Ráckevén rendeztük. Izgatottan készülődtünk, azt akartuk, hogy az idős férfiak, asszonyok, akik vállalják a nyaralásnak ezt a fiatalos módját, jól érezzék magukat. — Tudtuk, hogy a KISZ-bizottság egyedül nem lesz képes megszervezni, ellátni az egyhetes ingyenes táborozást, ezért segítséget kértünk a kerületi tanácstól, a Hazafias Népfronttól, a Vöröskereszttől és a Szakmaközi Bizottságtól. Ök a legteljesebb megértéssel és segítőkészséggel fogadták ötletünket, így először 1977 nyarán 60 idős ember pihenhetett Ráckevén. Az egy hét után azt hallottuk: aki gyengélkedve indult neki a táborozásnak, az is egészségesen, vidáman tért haza. Jól sikerült az idei, balatonlellei program is. — Nemcsak a magunk, hanem a többi kilencven-egynéhány táborozó nevében is elmondhatjuk: emlékezetes, nagyon szép, gazdag programmal teli hetet töltöttünk a Balaton mellett — mondja a Sulyok házaspár. — Gyönyörű kirándulásokat tettünk: voltunk a bogiári kilátóban, jártunk Hévizén, Lellétől Keszthelyig hajó- káztunk, ott megnéztük a Festetich-kastélyt. — Egyik legsikerültebb programunk a kaposvári kirándulás volt — emlékezik Sulyok József. — A városi tanács dísztermében a végrehajtó bizottság titkára tájékoztatott bennünket Kaposvár jelenéről és jövőjéről, a megyei levéltárban pedig a város múltjával ismerkedhettünk meg. Csoportokra osztva, gyárakat látogattunk. Mindenütt a legnagyobb szívélyességgel, kedvességgel fogadott bennünket a kerület testvérvárosa. Annyira megtetszett nekik a táborozás ötlete, hogy elhatározták, ők is szerveznek hasonlót a város idős embereinek. — Legjobban persze az a gondoskodás, szerétét esett jól amivel a táborvezetőség — a KISZ-bizottság, a népfront vezetői, az orvosok — elhalmaztak .minket. Mindenre volt gondjuk, szinte lesték, mivel járhatnának a kedvünkben. Ezt a szeretetteljes törődést, úgy érzem, az i-dős emberek megszolgálták dolgos életükkel. A táborozok kétszeresen is: olyan férfiak, asszonyok ők, akik ma is a közösségért fáradoznak, politikai vagy társadalmi szervezet aktivistái. Az öregek táboroztatása sikeres, szép akció, okvetlenül folytatni kell. Ám van egy szépséghibája: költségalapja nincs megnyugtatóan rendezve, tulajdonképpen az öt szervezet „adja össze” valahogyan a szükséges anyagiakat. Kellene egy számla, a táborozás céljaira, s egészen biztos, hogy a kerületi vállalatok, KISZ- szervezetek társadalmi munkaakcióban befizetnék erre a számlára az egyhetes táborozás költségeit. KENEDI LIA Rendhagyó klubdélután szi, amit elérni kíván a brigádvezetőknél: a klub valamennyi tagját alkotó módon bevonja a közös cél elérésének munkájába. Sok jó tapasztalat, módszer, emberformáló szándék és tett van abban, amit Bessenyei Jánosné, a Labor Műszeripari Művek brigádvezetője mondott: — Nyolc éve vezetem a mi kis kollektívánk életét. Évekkel ezelőtt egyszer ösz- szekaptunk a jutalmazáson. Emlékezetemre alapozva másként bíráltam el valakit, mint ahogy a többiek. Ezért olyan önkontrollt csináltam, hogy a mindennapok cselekedeteit külön is feljegyeztem magamnak, így sokkal könnyebb volt — és főleg a valóságot csaknem teljesen visszatükröző — véleményt alkotni egy-egy emberről, Persze, ekkor már az érdekeltek is a segítségemre voltak, önmagukat kritikusan értékelték. Egy bejegyzés brigádnaplójukból: „Ma új takarítónő került a műhelyünkbe. Segítünk neki, hogy minél hamarabb közénk tartozónak érezze magát, hiszen fiatal, ez az első munkahelye.” Budai Gyula ugyancsak a Laborból jött, az asztalosokat és festőket összefogó „Balaton” szocialista brigád vezetője. Amikor szóba kerül, hogy a címek és fokozatok odaítélésében néhol igazságtalanságok vannak, maga is példával szolgál. Jól dolgozott a brigád, még a többiek is azt mondták, ha senki más, de az a bizonyos kollektíva érdemes az arany fokozatra — de mégsem kapták meg az elismerést. Az indok — számomra érthetetlen és visszatetsző —: nincs elég pénz a jutalmazásra, ezért csak ezüst lett az aranyból. Legalább olyan izgalmas vita kerekedne abból 'a felvetésből is, hogy időszerű-e az, egy-egy műhely munkásai maguk döntsenek arról, ki volt az év legjobb dolgozója közöttük... A szocialista brigádvezetők klubjában az eddigi másfél év alatt is annyi érdekes, vitatásra érdemes gondolat hangzott el, hogy az idei programba csak töredékét tudták felvenni. — Már a múlt esztendőhöz képest is finomítottunk a klub tartalmi munkáján — mondta Hernádi Gyula —, ez azonban nem érinti az alapvető célokat. Törekvésünk, hogy a népfront és a kerület üzemeinek kapcsolatát erősítjük, együttműködjünk a közös gazdaságpolitikai célok megvalósításában. Ez a klub egyben tapasztalatcsere és vitafórum is a brigádvezetők számára, ahol módszertani segítséget kaphatnak a brigádmunka szervezésére és vezetésére. Erősítjük a személyes, baráti kapcsolatokat az üzemek kollektívái között. Nem utolsósorban rendszeres tájékoztatást kapnak a kerületfejlesztésről, egyben a brigádvezetők javaslatait, észrevételeit továbbítjuk. — A klub kötetlen, havonta egyszer jövünk össze — a munkabeosztáshoz alkalmazkodva —, az egyik csoport a hónap első, a másik a htpnap utolsó csütörtöki napján. A munkát kilenctagú vezetőség irányítja. Jövőre ismét előre lépünk, a kerületi népfront és a kerületi szakmaközi bizottság nemrég elfogadott együttműködési szerződése újabb segítség munkánkhoz. Sz. Zs. J o Fotó: Erdősi Agnes Sulyokék mindig jól érezték magukat a táborozáson
