Ferencváros, 1978 (1-2. szám)

1978 / 1. szám

F JLm. evesen tudnának pontos dátumot mondani, mi­óta van rend a Dimitrov téri csarnok árkádsora alatt, s ugyan hová tűnt onnan az engedély nélkül árusítók si- serehada. „Kiűzettek” a bolt­ívek alól az alkalmi és a za­varosból hasznot húzó foga- datlan kereskedők, örülünk neki, és hajiunk azt hinni, amióta világ a világ, mindig a mostanihoz hasonlóan nyugalmas volt ez a környék. A IX. kerületi Rendőrkapi­tányság közrendvédelmi be­osztottai sokat tudnának be­szélni arról, mennyi minden­nel kellett megküzdeni, mennyi próbálkozást, rafiné­riát védtek ki, lepleztek le, milyen gyakran kellett újra és újra figyelmeztetni, bün­tetni, amíg a mai kép kiala­kult. A 13-as URH-s kocsival járjuk kora délután óta a ke­rületet, hogy képet alkothas­sunk a mindennapi élet meg­nyilvánulásairól. Sorra bené­zünk a vendéglőkbe, biszt­rókba, presszókba. A felújí­tás után megcsinosodott Pi­pacs söröző vendégei öröm­mel nyugtázzák a kedvező változást, tetszik nekik az íz­léses berendezés, no meg a sörválaszték. Kellemes be­szélgetéssel múlatják az időt, közben kortyolgatnak a sör­ből, a felfedezés örömével köszöntik a belépő törzsven­dégeket. Csendes az estébe hajló délután a Közraktár utcai sé­tány egész területén. Mert a tavaszi pezsdülésű bokrok között rakoncátlan csikóként viháncoló gyermekhad han­gos öröme természetes. Szertefoszlott a sétány „vi-/ A Nagyvárad téri aluljáró hétköznapi élete. seit dolgairól” szárnyrakelt híresztelés: a lányokat meg­támadják, erőszakoskodnak velük, a férfiakat kirabol­ják. Most bárkit kérdeztünk, vagy elnézően mosolygott a „rémmeséken”, vagy cáfolt: már régóta jár ide, nem tapasztalt rendbontást, erő­szakoskodást. A rendőrségi kocsiban ül­ve önkéntelenül is arra gon­dolunk, talán éppen most jön a nagy fogás, valami olyan eseménybe botlunk, amit másnap „szenzációként” kür­tölhet az aluljáróban az új­ságárus. A nagy leleplezés helyett a szürke valóság, az élet ad elfoglaltságot a járőr­nek, Kurucz Sándor főtörzsőr­mesternek és Darabos István szakaszvezetőnek. Gyorshajtó motorkerékpárost figyelmez­tetnek, a kötelező haladási irányt semmibe vevő, szabály­talanul kanyarodó teherau­tóst bírságolnak. Megállíta­nak néhány gépkocsit, ellen­őrzik az okmányokat, a te­hergépkocsik menetlevelét és rakományát. Egy-két perc csupán ez, villanásnyi idő, arra elég csak hogy a fo­tós néhány kockát fényké­pezzen. Udvarias búcsúzás, a járművezetők folytatják út­jukat. Az estébe futva „sűrűsödik” körülöttünk a levegő. A so­roksári rendező pályaudvaron Kozmási István önkéntes rendőri csoportvezető szoká­sos esti körútját szakítjuk meg. Régi ismerősként üd­vözli egymást a hivatásos és Békében kell felkészülni n polgári védelmi munka Részlet a 2041/1974. sz. minisztertanácsi ha tározatból: „A polgári védelem — a hon­védelem részeként — az élet és anyagi ja­vak támadó fegyverek hatásai elleni védel­mét, valamint az elemi csapások, ipari és egyéb katasztrófák elhárításában való köz­reműködést szolgáló intézkedések, továbbá az azok alapján állami, társadalmi és egyé­ni erővel megvalósuló védelem rendszere." A határozat e mondata összefoglalja a polgári védelem célját, tartalmát, jelentő­ségét. összefoglalja, de nem magyarázhat­ja. Fülöp István őrnaggyal, a kerületi Polgári Védelem törzsparancsnokával a határozatból adódó kerületi feladatokról beszélgettünk. — A kilencedik kerületben 105 ezer ember él. A kerület lakosságának védelme, háború, elemi csapás, katasztrófa esetén a lakosság egy részén is múlik. — Az üzemekben és lakókörzetekben évente több tízezer ember számára tartunk előadásokat, tanfolyamokat a polgári vé­delem legfontosabb feladatairól — mondja Fülöp István, — úgy érzem, hogy parancs­nokaink, polgári védelmi szakszolgálati egységeink tagjai ismerik, tudják, milyen fontosak feladataik, s ennek megfelelően vesznek részt foglalkozásainkon. A honvédelmi törvény állampolgári kötelességgé teszi a polgári védelemben va­ló közreműködést. De ez nemcsak az elsa- játítandók kötelességszerű megtanulását je­lenti. — ön a kilencedik kerület polgári vé­delmi törzsparancsnoka. Mennyiben más, mennyiben 'különbözik a kilencedik kerü­let a főváros más kerületeitől — polgári védelmi szempontból? — A főváros egyik nagy ipari kerülete a mienk. Két iparág különösen jelentős. Az egyik az élelmiszeripar. Háború, elemi csa­pás, ipari vagy egyéb katasztrófa esetén kulcsfontosságú az itteni üzemek biztonsá­ga, védelme. A másik a vegyipar. Fontos és veszélyes üzemek. Ennek tükröződnie kell kiképzési terveinkben, különböző szakszolgálati egységeink speciális felké­szítésében. — Mérhető-e a szakszolgálati egységek felkészültsége? — Gyakran a mindennapi munkában is. Mi általában a polgári védelem verse­nyeken mérjük a felkészültségeket. — Egy egységünk a budapesti verse­nyen második helyezést ért el. Kiváló szakszolgálati egységeink vannak a Buda­pesti Vegyiművekben és Budapesti Húsipa­ri Vállalatnál is. A kötelességtudaton gondolkodom: szép békében ez a kötelességtudat, s a legszebb elkötelezettséget is jelenti. S. B. A. Kozraási István önkéntes rendőri csoportvezető a sérült plombát mu­tatja Darabos István szakaszvezetőnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom