Ferencváros, 1978 (1-2. szám)
1978 / 2. szám
Nemcsak a kőlapok... Emléktáblák. Fehér márványból, műkőből. Rajtuk vésett-aranyozott betűk, némelyiket megkoptatta már az idő. Dicső események idézői. De az emléket nemcsak a kőlapok őrzik ... 1918 elején a ferencvárosi munkásság is tiltakozott a háború ellen. Tüntetők vonultak az utcára, a fegyvergyáriak összecsaptak a rendőrökkel, és a Ferencvárosi pályaudvaron megkezdett sztrájk a monarchia egész délkeleti gépezetét bénulással fenyegette. A " tömegek előtt az orosz proletariátus lelkesítő példája lebegett: úgy kell cselekedni, ahogyan ők tették, rettenthetetlenül, forradalmian... Soroksári út 158., emléktábla: „A volt Fegyver- és Gépgyár dolgozóinak 1918. október 29-én történt fegyveres tömegmegmozdulása 40. évfordulójának emlékére...” Ősz volt, az ötödik háborús tél közeledett. Október 28-án a hadiüzem parancsnoka bejelentette, hogy csökkentik a tüzelőanyag mennyiségét. Az éhes, fázó munkások választottak: megrohanták a gyár szénhalmait. Másnap a kivezényelt csendőrség parancsnoka kihallgatásra rendelte a gyár három főbizalmiját, s közölte: a legkisebb megmozdulásra vésztörvényszék elé állítják őket, s kötél vár rájuk. E hír gyorsan végigfutott a gyáron. Tizenegy órakor megszólaltak a gőzszirénák, a jelre hatezer ember csaknem egyszerre robbant ki a műhelyekből. Az igazgatósági épület előtti téren tömeggyűlés, heves szónoklatok : meddig gyártják még a proletárok a gyilkos fegyvereket?! A tömeg zúgva felelt:'Le a háborúval! Azzal megindultak a raktárak felé, egyetlen darab sem maradt a pisztolyraktárakban. A munkásokból olyan elementáris erővel tört ki az elkeseredés, hogy a csendőrök nem mertek közbelépni. .. Másnap 30 ezer munkás állt fegyverben, Budapesten harmadnap győzött a forradalom. Üllői út 115/A., emléktábla: „E ház helyén állt az az épület, amelyben 1919. január 15-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja ferencvárosi szervezete.” A régi ház a Gyuth-féle vendéglő volt. Itt zajlott az az alakuló ülés, amely öttagú ideiglenes vezetőséget is választott. A párt célja napnál is világosabb. így beszélt erről a Forradalmi Kormányzótanács nevében 1919 áprilisában Garbai Sándor azon a nagygyűlésen, amelyen bejelentették, hogy a sertésvágóhíd üzemeit a munkások veszik kezükbe: „Most mi vagyunk az uralkodó osztály és elhelyezkedésünk veszedelmeket idézhet fel azok részéről, amik most elnyomottak lesznek. Mert elnyomottak lesznek, amíg el nem felejtik a régi kiváltságaikat: proletárdiktatúra lesz...” Üllői út 135., emléktábla: „Az 1919-es dicsőséges Tanácsköztársaság alatt az I. vörös gyalogezredben — itt a Marx-laktanyában — szolgált elvtársaink emlékére, akik életüket áldozták a proletárdiktatúra győzelméért.” A volt kizsákmányolok „nem felejtették el” régi kiváltságaikat, a proletariátus hatalmát fegyverrel kellett megőrizni. A párt 1919 áprilisában kiadta a jelszót: „Be a Vörös Hadseregbe!” Munkások tízezrei gyűltek a zászlók alá, s megmozdult a Ferencváros is. A Marx laktanyában (ma Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola), és a Martinovics laktanyában (ma a kerületi rendőrkapitányság épülete) önkéntesek sokasága jelentkezett, hogy fegyverrel a kézben védje a Tanácsköztársaságot. A kerületi munkás- és katonatanács 1919. április 22-i ülésén elhatározta, hogy ..tagjai közül mindazok, akikre a köz- igazgatásban szükség nincs, menjenek a Vörös Hadseregbe, hogy megvédjék a forradalmat. 69 elvtárs már eddig is önként jelentkezett...” Az új ezred nyomban a frontra indult. Cegléden át Szolnokra, ahol gyorsan megtisztították a várost az ellenforradalmároktól. Innen északra meneteltek a vöröskatonák, s dicsőségesen verekedték végig a nagy Az I. sz. Honvéd Helyőrségi Kórház (ma a Merényi kórház) is jelentős megmozdulások színhelye volt A párt ferencvárosi szervezetének otthont adó házat már lebontották o 4 I
