Ferencváros, 1977 (1-2. szám)

1977 / 2. szám

Sz-lM Esziergagépgyár. Zrínyi—Tengely szocialista brigád Harminc esztendeje, hogy a magyar—szovjet barátság ápo­lását szolgálja Lukács László, a Zöldért MSZBT-tagcsoport- jának ügyvezető elnöke. E mozgalmi munkába már akkor bekapcsolódott, amikor a fel- szabadulás után nem sokkal megalakult az első Magyar— Szovjet Művelődési Társaság. S azóta fáradhatatlanul, nagy- nagy ügyszeretettel ápolja, erősíti a két nép barátságát. Még akkor is tartotta kap­csolatait a szovjet emberekkel, amikor nem működött ilyen formában a tagcsoport. Bár­hová szólította a munkája mindenütt megtalálta a mód­ját, hogy bekapcsolódjék a két nép barátságát erősítő mozga­lomba. A Lenin Kohászati Művek kezdeményezésére — a válla­lati MSZBT-tagcsoportok meg­alakításakor — a Zöldért párt- bizottsága az elsők között kérte az MSZBT Országos El­nökségét, hogy a vállalatot ve­gye fel az MSZBT tagjai sorá­ba. A válasz csakhamar megér­kezett: a Zöldért Vállalat kol­lektíváját felvették a tagcso- csoportok sorába ... Ki mást is bízhatott meg a pártbizottság a tagcsoport szervezésével és irányításával, mint Lukács Lászlót, aki gya­korlatot, tapasztalatokat szer­zett már e mozgalomban? És jól választottak, mert őt nem­csak a pillanatnyi lelkesedés, hanem valóban az ügy szere- tete, a két nép barátsága iránti elkötelezettség ösztönzi a mi­nél eredményesebb munkára. Néhány hónap múltán már kézzel fogható eredményekről adott számot az MSZBT-tag- csoport elnöksége, melyért a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos elnöksége aranykoszorús plakettel tün­tette ki a Zöldért Vállalat tag­csoportját. Országos viszonylatban is az elsők között részesült ilyen magas kitüntetésben a tagcso­port és ez még inkább újabb és újabb kezdeményezésre ser­kentette őket. Nagy sikere volt például a többi között a Balti- tengertől a CsentíesTÓeeápig . című vállalati kiállításnak, mely az orosz építészet reme­keivel ismertette meg a láto­gatókat. Nagy volt az érdeklő­dés a Majakovszkij emlékün­nepségen is, ezt a vállalati KISZ-bizottsággal közösen rendezte meg a tagcsoport. Teljesen újszerű az a kez­deményezésük, hogy a szocia­lista brigádoknak ajánlásokat ad a tagcsoport elnöksége: mi­re irányuljanak kulturális vál­lalásaik. A Nagy Októberi Szovialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére indított munkaverseny kibontakozása­kor számos ilyen ötletet adott a brigádoknak. Ennek alapján már húsz szocialista brigád tagja a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza szocialista bri­gádklubjának, és rendszeres, aktív látogatói az ottani ren­dezvényeknek. A brigádok gazdasági fel­adataik teljesítésén túl törek­szenek a Szovjetunió népeinek történelmét, nemzeti tradíció­it, szokásait megismerni. Ta­pasztalatcseréket, baráti talál­kozókat, közös múzeum-, szín­ház- és filmlátogatásokat, ki­rándulásokat szerveznek. Nagy büszkesége a csoport­nak a moszkvai rádió baráti klubja, melynek vezetője Sili­ga István elnökségi tag. Min­den magyar adást meghallgat­nak, a moszkvai rádió pályá­zati felhívásokon részt vesz­nek, és klubnapokat tartanak. Mindez persze csak az aktí­vák segítségével lehetséges, hangsúlyozta beszélgetésünk­kor Lukács László. Kevés olyan jó szervezőt ismer, mint Boód Lászlóné. Semmivel sem marad mögötte szorgalomban és lelkesedésben Domokos Im- réné, aki a tagcsoport megala­kulásától tagja az elnökségnek. A pártbizottság is messze­menően segíti a csoportokat. Nem egy aktívát például a tag­csoportban kifejtett társadalmi munkájáért vettek fel a párt­ba. Teljes az összhang a vállalat valamennyi tömegszervezeté­vel és a szakszervezettel, a vállalatvezetéssel. A szakszer­vezeti bizottság és a gazdasá­gi vezetés eddig is sok segít­séget, anyagi támogatást adott a tagcsoportnak. A közös cél, hogy a pártmunkások, társa­dalmi aktívák közül egyre többen jussanak el személye­sen is a Szovjetunióba. Nemcsak a kerületben, de azon túl is elismerik azt a nagy erőfeszítést, melyet Lu­kács László az MSZBT-tagcso- porton belül kifejt a két nép barátságának erősítéséért. Tel­jesen rászolgált az országos el­nökségtől kapott aranykoszo­rús jelvényre. Legutóbb az MSZBT országos tanácskozá­sán a Parlamentben kerületi küldöttként vett részt. Ott is sok tapasztalatot szerzett me­lyet munkája során hasznosít­hat. És nincs megállás — amint mondotta —: szeptem­berben a jubileumi évforduló jegyében a szocialista brigá­doknak „Kell a jó könyv” cím­mel olvasóankétot tartottak. A központi rendezvényekkel megegyező időpontban meg­szervezték a szovjet könyv ünnepi hetét. Az MHSZ-szel közö'en megemlékeztek a szovjet hadsereg megalakulá­sáról. Októberben pedig a szakszervezettel, a KISZ-szel, és az MHSZ-szel közösen a Betűk szárnyán a Szovjetunió körül címmel rendeztek vetél­kedőt. Van tehát sok munkájuk, de minden feladatukat jól, idő­ben és sikeresen teljesítik, mert belső meggyőződés fűti őket, és látják az erőfeszíté­seik értelmét és eredményét. Csuhaj Emilné Hasonlóképp kedvező helyzetben van kerületünk a peda­góguslétszámot illetően is. — Olyannyira — tájékoztat az osztályvezető —, hogy ta­nári, tanítói állást például nem is hirdethettünk meg erre az évre, nehogy más, szorultabb helyzetben levő kerületek elől „halásszuk” el. Tizenkettő általános iskolánkban mindössze tíz képesítés nélküli tanító oktat, közülük többen már meg­kezdték a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányaikat. Nagyobb gondot jelentett az óvónőhiány, de az új tanévben e téren is jobb helyzetbe kerültünk: tíz, középfokú végzett­séget igénylő óvónői állást hirdettünk meg, ötöt be is töltöt­tek a jelentkezők. A képesítés nélküli fiatal óvónők nagyrésze tovább tanul, az Erkel utcai óvodából például egyszerre ha­tan jelentkeztek óvónőképzőbe. Az új tanév nemcsak a gyerekek szempontjából indult sikeresen — a pedagógusoknak is hozott jót: az oly régen várt bérrendezést. — A bérrendezésre a lehető legjobb időben került sor — mondja Bíró Jánosné, a Pedagógusok Szakszervezete IX. ke­rületi bizottságának titkára. — Nagyon sokat javított a pedagó­gusok hangulatán és újabb lendületet adott munkájukhoz, mert a társadalmi megbecsülés megnövekedését jelenti számukra. Tanáraink, tanítóink úgy érzik: most már ők is a helyükre ke­rültek, hasonlóan a többi értelmiségi pályán dolgozókhoz. A pedagógusok bérének rendezését kerületünkben a le­hető legdemokratikusabban hajtották végre. Az iskolai veze­tőségek előzetes tervet állítottak össze, s ezt a tantestület nyilvánossága elé terjesztették. így aztán nem fordulhatott elő, hogy a kötelező béremelésen túl adható összegről egy­oldalúan döntöttek, mindenki a kollégák által méretett meg. Csaknem 700 pedagógus és mintegy 300 iskolai alkalmazott kapott fizetésemelést, de csak egy-két észrevétel akadt. Eze­két kivizsgálták és orvosolták. Munkaügyi vitára egyetlen esetben sem került sor. Azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy a pedagógu­sok csakugyan nagyon megérdemelték az erkölcsi elismerést is kifejező béremelést. Felelősségteljes munkát végzenek: a jövő nemzedéket nevelik. — Szakszervezeti bizottságunk a tanács művelődésügyi osztályával együtt igyekszik minél jobban enyhíteni a peda­gógusok gondjait — mondja Bíró Jánosné. — Segítjük a fia­talok beilleszkedését, a továbbtanulóknak segélyt adunk; gondoskodunk a szervezett szakmai és politikai továbbképzés­ről. Amennyire lehetséges, segítünk a pedagógusok szabad idejének eltöltésében is, és ők élnek is a lehetőségekkel. Ügy gondolom, jól érzik magukat nálunk, szeretnek kerületünk­ben tanítani. Alig-alig van fluktuáció iskoláinkban, óvodáink­ban, s ez a tény talán magáért beszél. KENED1 LIA 11 FERENCVÁROS

Next

/
Oldalképek
Tartalom