Ferencváros, 1977 (1-2. szám)
1977 / 2. szám
Sz-lM Esziergagépgyár. Zrínyi—Tengely szocialista brigád Harminc esztendeje, hogy a magyar—szovjet barátság ápolását szolgálja Lukács László, a Zöldért MSZBT-tagcsoport- jának ügyvezető elnöke. E mozgalmi munkába már akkor bekapcsolódott, amikor a fel- szabadulás után nem sokkal megalakult az első Magyar— Szovjet Művelődési Társaság. S azóta fáradhatatlanul, nagy- nagy ügyszeretettel ápolja, erősíti a két nép barátságát. Még akkor is tartotta kapcsolatait a szovjet emberekkel, amikor nem működött ilyen formában a tagcsoport. Bárhová szólította a munkája mindenütt megtalálta a módját, hogy bekapcsolódjék a két nép barátságát erősítő mozgalomba. A Lenin Kohászati Művek kezdeményezésére — a vállalati MSZBT-tagcsoportok megalakításakor — a Zöldért párt- bizottsága az elsők között kérte az MSZBT Országos Elnökségét, hogy a vállalatot vegye fel az MSZBT tagjai sorába. A válasz csakhamar megérkezett: a Zöldért Vállalat kollektíváját felvették a tagcso- csoportok sorába ... Ki mást is bízhatott meg a pártbizottság a tagcsoport szervezésével és irányításával, mint Lukács Lászlót, aki gyakorlatot, tapasztalatokat szerzett már e mozgalomban? És jól választottak, mert őt nemcsak a pillanatnyi lelkesedés, hanem valóban az ügy szere- tete, a két nép barátsága iránti elkötelezettség ösztönzi a minél eredményesebb munkára. Néhány hónap múltán már kézzel fogható eredményekről adott számot az MSZBT-tag- csoport elnöksége, melyért a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége aranykoszorús plakettel tüntette ki a Zöldért Vállalat tagcsoportját. Országos viszonylatban is az elsők között részesült ilyen magas kitüntetésben a tagcsoport és ez még inkább újabb és újabb kezdeményezésre serkentette őket. Nagy sikere volt például a többi között a Balti- tengertől a CsentíesTÓeeápig . című vállalati kiállításnak, mely az orosz építészet remekeivel ismertette meg a látogatókat. Nagy volt az érdeklődés a Majakovszkij emlékünnepségen is, ezt a vállalati KISZ-bizottsággal közösen rendezte meg a tagcsoport. Teljesen újszerű az a kezdeményezésük, hogy a szocialista brigádoknak ajánlásokat ad a tagcsoport elnöksége: mire irányuljanak kulturális vállalásaik. A Nagy Októberi Szovialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny kibontakozásakor számos ilyen ötletet adott a brigádoknak. Ennek alapján már húsz szocialista brigád tagja a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza szocialista brigádklubjának, és rendszeres, aktív látogatói az ottani rendezvényeknek. A brigádok gazdasági feladataik teljesítésén túl törekszenek a Szovjetunió népeinek történelmét, nemzeti tradícióit, szokásait megismerni. Tapasztalatcseréket, baráti találkozókat, közös múzeum-, színház- és filmlátogatásokat, kirándulásokat szerveznek. Nagy büszkesége a csoportnak a moszkvai rádió baráti klubja, melynek vezetője Siliga István elnökségi tag. Minden magyar adást meghallgatnak, a moszkvai rádió pályázati felhívásokon részt vesznek, és klubnapokat tartanak. Mindez persze csak az aktívák segítségével lehetséges, hangsúlyozta beszélgetésünkkor Lukács László. Kevés olyan jó szervezőt ismer, mint Boód Lászlóné. Semmivel sem marad mögötte szorgalomban és lelkesedésben Domokos Im- réné, aki a tagcsoport megalakulásától tagja az elnökségnek. A pártbizottság is messzemenően segíti a csoportokat. Nem egy aktívát például a tagcsoportban kifejtett társadalmi munkájáért vettek fel a pártba. Teljes az összhang a vállalat valamennyi tömegszervezetével és a szakszervezettel, a vállalatvezetéssel. A szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés eddig is sok segítséget, anyagi támogatást adott a tagcsoportnak. A közös cél, hogy a pártmunkások, társadalmi aktívák közül egyre többen jussanak el személyesen is a Szovjetunióba. Nemcsak a kerületben, de azon túl is elismerik azt a nagy erőfeszítést, melyet Lukács László az MSZBT-tagcso- porton belül kifejt a két nép barátságának erősítéséért. Teljesen rászolgált az országos elnökségtől kapott aranykoszorús jelvényre. Legutóbb az MSZBT országos tanácskozásán a Parlamentben kerületi küldöttként vett részt. Ott is sok tapasztalatot szerzett melyet munkája során hasznosíthat. És nincs megállás — amint mondotta —: szeptemberben a jubileumi évforduló jegyében a szocialista brigádoknak „Kell a jó könyv” címmel olvasóankétot tartottak. A központi rendezvényekkel megegyező időpontban megszervezték a szovjet könyv ünnepi hetét. Az MHSZ-szel közö'en megemlékeztek a szovjet hadsereg megalakulásáról. Októberben pedig a szakszervezettel, a KISZ-szel, és az MHSZ-szel közösen a Betűk szárnyán a Szovjetunió körül címmel rendeztek vetélkedőt. Van tehát sok munkájuk, de minden feladatukat jól, időben és sikeresen teljesítik, mert belső meggyőződés fűti őket, és látják az erőfeszítéseik értelmét és eredményét. Csuhaj Emilné Hasonlóképp kedvező helyzetben van kerületünk a pedagóguslétszámot illetően is. — Olyannyira — tájékoztat az osztályvezető —, hogy tanári, tanítói állást például nem is hirdethettünk meg erre az évre, nehogy más, szorultabb helyzetben levő kerületek elől „halásszuk” el. Tizenkettő általános iskolánkban mindössze tíz képesítés nélküli tanító oktat, közülük többen már megkezdték a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányaikat. Nagyobb gondot jelentett az óvónőhiány, de az új tanévben e téren is jobb helyzetbe kerültünk: tíz, középfokú végzettséget igénylő óvónői állást hirdettünk meg, ötöt be is töltöttek a jelentkezők. A képesítés nélküli fiatal óvónők nagyrésze tovább tanul, az Erkel utcai óvodából például egyszerre hatan jelentkeztek óvónőképzőbe. Az új tanév nemcsak a gyerekek szempontjából indult sikeresen — a pedagógusoknak is hozott jót: az oly régen várt bérrendezést. — A bérrendezésre a lehető legjobb időben került sor — mondja Bíró Jánosné, a Pedagógusok Szakszervezete IX. kerületi bizottságának titkára. — Nagyon sokat javított a pedagógusok hangulatán és újabb lendületet adott munkájukhoz, mert a társadalmi megbecsülés megnövekedését jelenti számukra. Tanáraink, tanítóink úgy érzik: most már ők is a helyükre kerültek, hasonlóan a többi értelmiségi pályán dolgozókhoz. A pedagógusok bérének rendezését kerületünkben a lehető legdemokratikusabban hajtották végre. Az iskolai vezetőségek előzetes tervet állítottak össze, s ezt a tantestület nyilvánossága elé terjesztették. így aztán nem fordulhatott elő, hogy a kötelező béremelésen túl adható összegről egyoldalúan döntöttek, mindenki a kollégák által méretett meg. Csaknem 700 pedagógus és mintegy 300 iskolai alkalmazott kapott fizetésemelést, de csak egy-két észrevétel akadt. Ezekét kivizsgálták és orvosolták. Munkaügyi vitára egyetlen esetben sem került sor. Azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy a pedagógusok csakugyan nagyon megérdemelték az erkölcsi elismerést is kifejező béremelést. Felelősségteljes munkát végzenek: a jövő nemzedéket nevelik. — Szakszervezeti bizottságunk a tanács művelődésügyi osztályával együtt igyekszik minél jobban enyhíteni a pedagógusok gondjait — mondja Bíró Jánosné. — Segítjük a fiatalok beilleszkedését, a továbbtanulóknak segélyt adunk; gondoskodunk a szervezett szakmai és politikai továbbképzésről. Amennyire lehetséges, segítünk a pedagógusok szabad idejének eltöltésében is, és ők élnek is a lehetőségekkel. Ügy gondolom, jól érzik magukat nálunk, szeretnek kerületünkben tanítani. Alig-alig van fluktuáció iskoláinkban, óvodáinkban, s ez a tény talán magáért beszél. KENED1 LIA 11 FERENCVÁROS
