Ferencváros, 1977 (1-2. szám)

1977 / 2. szám

4- fK- HXest IX. kér. Tannes V. B. r Művel^^júsóci.áy _S-^ ?^J&/ . _ Közmuvelődasá^Csoport Z Xy- 3450 Budapest IX. k?r.,%zamue!y u. 58. Z FERENCVÁROS IX. KERÜLETI TANÁCS ÉS A HAZAFIAS NÉPFRONT IX. KERÜLETI BIZOTTSÁGÁNAK Köszöntjiik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját! Nagy évfordulót ünnepelnek a világ haladó népei. Hat évti­zede győzött az orosz szocia­lista forradalom, s győzelme a történelem előremutató jel­adása volt. Ma már ezt nem­csak a Szovjetunió, hanem az egész haladó emberiség is érti és érzékeli. A szovjet nép tör­ténelmi tettet hajtott végre. „Forradalmunk alapvető vo­násai nem csupán orosz, ha­nem nemzetközi jelentőségű­ek” — írta Lenin 1920-ban. Ma, több mint fél évszázaddal később, országok, népek, nem­zetek sora lapozza, tanulmá­nyozza a történelem leckéit, és írja tovább következetesen forradalmi munkájával. Hazánk is részesévé válha­tott az egész emberiség számá­ra felemelkedést, békét, alko­tást, boldogságot ígérő lenini programnak. A megvalósulás jelentős feltétele népünk fel- szabadulása, a Szovjetunióval kiépített elvi, politikai közös­ségünk, annak az ezer és ezer összekötő szálnak szüntelen erősítése, amely a tudomány, a gazdaság, a kultúra területén újabb és újabb közös eredmé­nyeket, emberi örömöket szül. A nagy példa nyomán létre­jött a szocialista' közösség. Né­peink internacionalista kapcso­lata, a más országokkal kiala­kított együttműködésünk, a nemzetközi osztályharc körül­ményei között jön létre, erő­södik. Hazánk népe a reá jutó fe­lelősséggel és munkával vesz részt az új társadalmi világ- rendszer építésében, formálá­sában. Történelmi utunk, társadal­munk fejlődése mutatja, hogy a Szovjetunióhoz fűződő ba­rátságunk mai létünk, holnapi jobb létünk minőségének zálo­ga. Valamennyien tudjuk, érezzük: ez a barátság túl van a gyermekkoron, célja és ér­telme van, évtizedek tapasz­talataiból, eredményeiből újat teremtő emberi tartalma van. "A’ Ferencváros ismeri a Szov­jetuniót. A hajdani vöröskato­nák, akik az évfordulón szov­jet kitüntetéseket is viselnek, harcoltak a „nagy műért”. A felszabadulás első óráiban kommunisták és más balolda­liak jöttek a feldúlt utcákból, lerombolt házakból, és álltak a szovjet katonák mellé szer­vezni, újraindítani az életet, eltüntetni a fasizmus soha el nem felejthető nyomait. Mun­kások, mérnökök százai fogtak szerszámot — bár oroszul ta­lán egy sem értett közülük, ök azok, akiknek emlékében nem halványul az akkori kéz­fogás, egy-egy markáns arc vagy sokat mondó, félig értett, idegen szavak. Ismerjük a ma mérnökét, aki közös műszaki fejlesztés érde­kében jár a SZIM Eszterga­gépgyárba, a tudóst, a kutatót, aki tudja, melyik ajtó vezet az őt érdeklő laboratóriumba az Országos Közegészségügyi Intézetben, vagy az Agrárgaz­dasági Kutatóintézetben, az egyetemi oktatót, aki tapasz­talatcserére jött a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemre, és sok-sok szovjet vendéget, akiket örömmel fo­gadtunk klubjainkban, ünnep­ségeinken, tiszteletükre rende­zett baráti találkozón. És vol­tunk sokan, egyre többen az ő hazájukban, bepillantottunk életükbe, munkájukba, örö­mükbe, gondjaikba, ök is so­rolhatnák személyes találkozá­sok, munkakapcsolatok szám­talan élményét. A segíteni akarásét, a segíteni tudásét. ★ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója szocialista építőmunkánk (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom