A Ferencváros, 1973 (1. szám)
1973. február
A HELYTÖRTENETI MOZQALOMROL A Ferencváros névadása 180. évfordulóján, 1972. december hó 4-én, a centenárium jegyében nyílt meg a IX., Ráday u. 55. sz. alatt a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítás. Az anyagok gyűjtését, válogatását és rendszerezését a IX. kér. Tanács, valamint a Hazafias Népfront helytörténeti szakbizottságai végezték. A gyűjtemény gyarapítása, valamint az utókor számára történő megőrzése közérdek, a Ferencváros valamennyi lakójának és dolgozójának szívügye, egyben személyes érdeke is. Kérünk mindenkit, akinek a kerület történetére, lakossága életére, dolgozóinak körülményeire, üezemeire, intézményeire, egyes épületére stb. vonatkozó bármilyen írásos, szöveges anyag (ferencvárosi eseményeket közlő újságok, folyóiratok, feljegyzések, visszaemlékezések, családi levelezések, alapítólevelek, névsorok, névjegyzékek, nyilvántartások, évkönyvek, telefonkönyvek stb.), továbbá különféle fényképek, képes ábrák, szöveges vagy rajzos plakátok, röplapok, számolócédulák, ragcimkék, zárszalagok, cédulák stb., valamint régi mesterségekkel kapcsolatos szerszámok, edények, eszközök, bélyegzők, pecsétnyomók, megszűnt, vagy jelenleg is működő testületek vagy egyletek jelvényei, emléktárgyai stb., és általában ipartörténeti, munkásmozgalmi, kultúrtörténeti (irodalmi, művészeti), helytörténeti stb. anyag van a birtokában, hogy ajánlja fel eredetiben vagy másolatban az állandó jellegű helytörténeti gyűjtemény számára. A felajánlott és megküldött anyagokat származása megjelölésével, az adományozó nevének feltüntetésével és megfelelő jelzetekkel ellátva, a múzeumi szabályoknak megfelelően nyilvántartásba vesszük és az utókor számára biztonságosan megőrizzük. Ez úton mondunk köszönetét mindazoknak, akik helytörténeti gyűjtőmunkánkat eddig támogatták, kérjük szíves segítségüket a továbbiakban is. A gyűjtemény számára felajánlott anyagokat kérjük átvételi elismervény ellenében művelődésügyi osztályunk népművelési csoportjánál (IX., Bakáts tér 14. sz.) leadni. 9 Óvodás tábort avattunk A IX. kerületi tanács szeptember 19-én vette át hivatalosan a hűvösvölgyi óvodai tábort. Ekkor már az ötödik óvoda gyermekei élvezék a kéthetes üdülést reggeltől délutánig, korszerű, derűs épületben. A termekben csupa napfény, sok-sok játék, a szabadban csúszda, mászótuskók, homokozók, pancsolómedence, smaragdzöld pázsit. Amikor az első csoport birtokba vette a tábort, az egyik kislány felkiáltott: „óvónéni, ez egy tündérpalota!” Hogyan is nőtt ki a puszta földből ez a tündérpalota? Kerületünk egyik korszerűtlen óvodájának az átépítésére került sor 1960 tavaszán. Az építés során lehetetlenné vált négy-öt hétre a gyermekek elhelyezése. Ekkor, kényszermegoldásként a hűvösvölgyi napközi táborba vonultak ki május elején és az iskolaév végéig tartózkodtak ott reggeltől késő délutánig. Hat hétig élvezték a gyermekek a gyönyörű tájat, jó levegőt, erdőt, mezőt. Az óvónők és daják munkája sokkal nehezebbé vált, ebben a kényszerhelyzetben, az ada- és visszautazás nehézségei, felszerelési hiányok miatt. Ennek ellenére lelkesen vállalták mindezt, mert a gyermekek pirosodó arca, jó étvágya, zavartalan alvása — no és a szülők öröme bőven kárpótolta őket a sok és nehéz munkáért. Csak azt sajnálta mindenki, hogy olyan gyorsan elröpült a hat hét. A következő év tavaszán a szülők azt indítványozták, hogy vigyék ki ismét a Hűvösvölgybe a kicsiket. De már a szomszédos óvoda is csatlakozni kívánt 3 mindennapos kiránduláshoz. így bővült ez a kezdeményezés évről évre, de mivel nem volt épület a kicsik számára, csak fél napokra járhattak ki különjáratú autóbuszokkal. Kilenc óvoda gyermekei lepték el a Nagyrétet. A magukkal vitt óvodás zsákokkal kerítették el az elfoglalt területet. Ha jött egy zápor, szaladtak a várakozó autóbuszokhoz és jöttek haza. Az óvónők beszámoltak feletteseiknek a táborozás tapasztalatairól. Elmondták, hogy mit jelent a ferencvárosi gyermekek számára, ha kiszabadulhatnak a kőrengetegből és élvezhetik a jó levegőt, a szép környezetet és milyen gyógyító hatással van a természet a neurotikus gyermekekre. Az óvodában komoly gondot jelentő túlmozgékony gyermekek itt lenyugodtak, a verekedések virágot szedtek, bogarat gyűjtöttek, s bámulatos volt a változás, amit az óvónők tapasztaltak. Bár csak minden gyermek részesülhetne ebben — kívánták —, és ez a kívánság valóra vált. A kerület lakosai, társadalmi szervek, üzemek, iskolák összefogtak és megindult az anyagi alap megteremtése. Nagy és nehéz út vezetett a megvalósulás felé. Csatornázni kellett egy hatalmas területet, melynek költsége igen magas volt. Szigorú közegészségügyi előírásoknak kellett eleget tenni, állandó melegvizes mosdó- és zuhanyozó-helyiségeket biztosítani, s így bizony a költségek igen magasra hágtak. Végre elérkezett a nagy nap: július 24-én beköltözött az első óvoda két hétre a „tündérpalotába”. 4
