Ferencváros, 1967 (1. szám)
1967-11-07
Az igéző iöriőneiem. Egy*s«k mint rész tv« vők személyes élmények és emlékek alapján, mások nem részeseiként bár, de kortársi szemmel, megint mások - a mai fiatalok-, iskolai tanulmányaikból merített ismereteik alapján emlékeznek a nagy sorsfordulóra, a nemzetközi munkásmozgalom, de az egész emberiség történelme legnagyobb, legmagasztosabb és legfényesebb fegyvertényére, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmére. De az a generáció, amelyik egyidős a forradalommal és amelyik az ellenforradalom huszonöt éve alatt meghamisított történelmet tanult, most ünnepi hangulatban megilletőd- ve és meghatottan lapozza az egykori hiteles dokumentumokat, hogy az igéző történelmet megidézze. Súlyos atmoszféráju történelmet tükröznek a sárguló lapok. A frontokon dörögnek a fegyverek, dúl a pusztítás, nap, mint nap új gyászok keletkeznek, mind mélyebb a nyomor, nagyobb a keserűség, fokozódik a terror és az erőszak. Valami vibrál a levegőben, valami érik, valaminek történnie kell ! Ezt érzi a budapesti munkásság, de érzi a kormány is. Még nem tört ki az oroszországi forradalom, de a munkások már mozgólódnak, szervezkednek, a hatóság már cenzúrázza a lapokat. A Népszava 1917. junius elsejei száma hírül adja, hogy a Soroksári utón munkásgyülésre jöttek össze, de Albertfalván, az Óbudai Hajógyárban, a csepeli munkásotthonban és a Váci úton is sok ezres tömeg vett részt a munkásgyüléseken, ahol általános választójog got és gyülekezési jogot követeltek. A fegyvergyári munkások a Soroksári ut mentén az erdő szélénél gyülekeztek. Az újságok a cenzúra következtében mind tötb üres hasábbal jelennek meg. A Népszava 1917 junius 2-lki számában vastag szedéssel ~sTkövetkező szöveg jelent megi "Ha fehér a Népszava, gondold el mindazt,ami neked fáj, ami életedet megrontja, ami igazságérzetedet felháborítja...gondold el mindazt, képzeld oda a fehér hasábokra; és akkor tudni fogod, mi hiányzik onnan." Ettől az időtől fogva megindul a harc, az általános és egyenlő titkos választójogért, a választójogi kormányért. A Szociáldemokrata Párt felhívást ad ki,felszólít ja a munkásságot és a polgárságot,hogy junius 8-én tömegküldöttségben vonuljanak a városházára és szólítsák fel dr. Bárczy Istvánt, a főváros polgármesterét, hogy Budapest népének kérelmét terjessze sürgősen a király elé. A nép azt kérte, hogy a király nevezzen ki választójogi kormányt és az új kormány mindennél előbb tárgyalja le az általános és titkos választójog törvényjavaslatát . A felhívás és a szervezkedés nyomán mintegy negyedmillióan vettek reszt a felvonuláson és mentek a városháza elé. Erről az egykori sajtó igy emlékezett meg»..." Elindultak a külvárosok gyáraiból a munkások. Férfiak, asszonyok, lányok...Mint ahogyan mögöttük becsukódtak a gyárak és műhelyek kapui, úgy csukódtak be előttük az üzletek és boltok ajtajai. De zárva volt minden kávéház is, megálltak a villamosok, munkaszünetet tartottak a bankok és a vállalatok irodái is. Órákra megállt minden alkotó munka a városban, mert százezrek dolgozó karja és agyveleje kivonult a munka telepeiről..." Megemlíti a Népszava, hogy a menethez a Soroksári utón csatlakoztak a vágóhídi, konzervgyári munkások, akik között rengeteg munkásnő volt, felvonultak a tömegben a Dumaparti tejerpályaudvar raktári munkásai is. A Boréros téren találkozott a felvonulás először a rendőrökkel, akik a járdára akarták szorítani a tömeget, de sikertelenülf mert nem tudták feltartóztatni a hömpölygő menetet, amely a Nagykörút - Rákóczi ut vonalán ért a vérsháza elé, A munkások képviseletében Vázsonyi Vilmos és Garbal Sándor adta át a polgármesternek a " Mit kíván a nép" clmü memorándumot a királyhoz történő továbbítás végett. Junius 22-én a "Közvágóhíd" kávéházban a Soroksári utón a ferencvárosi elvtérsak gyűlést tartottak és elhatározták a politikai szer - vezkedés megkezdését. Erről a Népszava junius hó 24-iki vasárnapi száma:"A ferencvárosi pártszervezet újra megalakult” cimmel közöl tudósítást. A gyűlésen dr. handler Jenő is felszólalt:...."Mi szocialisták, harcot folytatunk az egész mai gonosz társadalom ellen és egy szebb és jobb világot akarunk teremteni, amelyben ne legyen ur és szolga, gazdag és szegény, hanem dolgozzék és assze - rint boldoguljon mindenki. Mi a nép teljes felszabadításáért küzdünk és azért, hogy gyermekeink ne pusztuljanak el kicsiny korukban, hogy a tüdővész, a proletárbetegség, a baleset, a háború ne gyilkolja többé az emberek millióit. Arra kell törekednünk,hogy
