Ferencváros, 1965 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1965. június / 2. szám
15 Sok budapesti gyerek irigykedve mondja ferencvárosi pajtásainak, ha találkoznak: " - De jó nektek, hogy van szép uttörőházatok, ahol kedvetekre játszhattok,szórakozhattok t"- s a mi gyerekeink büszkék is erre az úttörő fellegvárra. Jogos ez a büszkeségük, hiszen a főváros legszebb, legkorszerűbb uttörőháza az övék. Vigyáznak is erre az épületre,soksok szeretettel mutogatják, vezetik végig a vidéki pajtásokat épp úgy, mint külföldi vendégeinket azon a házon, amelynek felépítéséért sokat fáradoztak, áldoztak a kerület lakosai, üzemei. Úgy érzem a- zonban, hogy nem hiába, mert nemesebb célra nem ajánlhatták volna fel forintjaikat, szabadnapjaikat, vasárnapjaikat. Uttörőházunk a kerület úttörőéletének központjává, a gyermekek kedvelt otthonává vált, ahol kulturált környezetben, megfelelő pedagógiai irányítással hasznosan töltik el szabadidejüket. Szakköreink, tanfolyamaink a két év alatt közel kétezer speciális érdeklődésű gyermek igényét elégítette ki. Ebben a tanévben huszonnégy-féle szakkörben szakképzett vezetőink foglalkoztak a gyermekekkel. Technikai szakköreink /űrkutató,kibernetikus, szabó-varró, rádiós, háztar- tási, könyvkötő, stb./ a pajtások kézügyességét fejlesztették és a munka sze- retetére, megbecsülésére neveltek. Sportszakköreink / vívó, labdarugó, művészi torna, kézilabda, asztalitenisz/ testi erejüket, állóképességüket, ügyességüket fokozta. Művészeti szakköreinkben /kerámia, textilfestő, bábjátszó, színjátszó, tangóharmonika-zenekar, népitánc-csoport/ megismerkedtek a hazai és külföldi művészek legszebb alkotásaival, az alkotás örömével, szépérzéküket fejlesztették. Szakköreinkben folyó munka a pajtások képességeit fokozta, a pályaválasztás nehéz problémájának megoldásához segítséget a- dott, rendszeretetre, pontosságra, tisztaságra nevelt. Érdemes volt megnézni óv végén a szakköri kiállítást és elcsodálkozni, hogy mire képesek az ügyes gyerekkezek! Sok felnőttnek is becsületére váltak volna a kis varrónők által készített ruhák, kerámikusaink dísztárgyai, rádiósaink tranzisztoros készülékei, a könyvkötők szép fényképalbumai, a modellezők haj 6- és repülömodelljei, melyeket tiz-tizennégy éves gyermekkezek készítettek. De nemcsak szakköreinkben neveljük a jövő nemzedékét, hanem rendezvényeink is ezt a célt szolgálják. Az elmúlt év során gyermekeink mérnökökkel, technikusokkal, írókkal, üzemi dolgozókkal találkoztak, akik velük munkaterületük fejlődéséről, a munka öröméről, szépségéről beszélgettek el. Külföldön járt pedagógusok, fiatalok élménybeszámolókat tartottak, egy-egy or- szág nevezetességeivel ismertették meg pajtásainkat. Vetélkedőkön, sportversenyeken mérhették össze tudásukat, erejüket, ügyességüket. Rendszeres szombati filmvetítéseinken sokezer gyermek ifjúsági filmjeink legjavával ismerkedett meg. A tanács művelődési otthona ASTRA bábegyüttesének előadásain a kisdobosok de- íültek a jókedvű Hagymácskán, s izgultak Hupikék Péter viszontagságain. Az uttörőházban gyakoriak a Műcsarnok és más szervek által rendezett kiállítások, melyek nemcsak a gyerek-, hanem a felnőtt- látogatókat is vonzották. Csak a japán gyermekrajz és grafikai kiállítást kilenc- százötven felnőtt és nyolcszázkilencven gyermek látogatta, és ismerkedett meg e tőlünk távoli világrész gyermekeinek kóp- zeletvilágával. Leglátogatottabb helyiségünk a játékszoba, ahol bármelyik gyerek kedvére játszhat, szórakozhat. Naponta nyolcvan-száz gyerek tölti itt el szabadidejét. Legkedveltebb játék természetesen az asztali foci, a- hol egy-egy jólsikerült gólnak nagyobb a sikere, mint kint a pályán. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi gyermekkönyvtára az olvasni, tanulnivágyó gyermekek igényeit elégíti ki, közel Az úitörőház p* ÉLETÉBŐL-2Íp^
