Ferencváros, 1965 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1965. március / 1. szám

- 2 Általános szabály, hogy az eredményt csak úgy lehet kimutatni, ha azt valamely számhoz, vagy helyzethez viszonyítjük.

Kerületünk húsz év alatt elért fejlődését két - úgymond bázisszárnhoz, társadalmi, gazdasági helyzetet mutató - évszámhoz kívánkozik hasonlítani. Az egyik, Horthyék Magyar- országának utolsó békeéve 1938? a másik hazánk felszabadulásának időszaka 1945.

Mivel éppen negyven éve költöztem a Ferencvárosba, nincs szükségem adatok után kutatni, mert anélkül is tudom, hogy Horthyék időjében a Machlub bőrgyár helyén, a Bakáts, Kinizsi és akkori Lónyai utcák /ma Szamuely utca/ által határolt területen, továbbá a Mliom és a Gabona utcákban épültek modern lakóházak, ahova csak legfeljebb házfelügyelőnek juthatott be — különös protekcióval- lakni a munkás. Nemcsak a magas lakbér tette lehetetlenné, hogy a munkás, vagy kistisztviselő korszerű lakást bérelhessen, hanem a többgyermekes családot sem fogadta be bérlőnek a háztulajdonos.

1933-16 tartó gazdasági válság váltotta fel a huszas évek második felére jellemző részleges munkanélküliséget, melyben kerületünk dolgozni akaró lakossága is végigszenvedte a nélkülözések keserves éveit.

A második világháborút megelőző években növekedett ugyan a foglalkoztatottság a háborúra való készülődés folytán, azonban nőtt az infláció is. A Ferencváros útvonalainak képe nem változott. Heggel gyalog indultak az emberek sok kilómét erre lévő munkahelyeikre, este agyonfáradva érkeztek haza. A családok szűkös életkörülménye állandósult, míg végül az ország a sir szélére került. Ezt adta a mult l

A felszabadulás utáni élet gyorsütemu fejlődése közben - és a fejlődés üteménél gyorsabban növekvő igényeink következtében - hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy honnan is indultunk el.

Emlékeztetőül hasonlítsuk össze mostani helyzetünket a húsz év előttivel. Felszabadulásunk időszakában a kerületünkben lakók tudják, hogy házaink, gyáraink nagyrész® elpusztult, szó szerint értve nem volt sértetlen ház, vagy üzem. Nem volt élelem, nem volt közlekedés, nem volt teremtő munka, Frázis nélkül mondom, hogy amig ember ól a földön nem felejtheti el, hogy a Szovjetunió segítségével, a Kommunista Párt mozgósításával, népünk szorgalmas munkájával csodálatos magaslatra értünk. Ebből a heroikus munkából kerületünk lakossága is kivette a részét, pedig sok akadályt kellett elhárítani utunkból. I« kellett küzdeni a volt uralkodó osztály restaurációs törekvéseit, ami a legélesebben az ötvenhatos ellenforradalom idején nyilvánult meg.

Mi a helyzet ma kerületünkben?

Gyárainkban kulturált körülmények között mind korszerűbb gépekkel dolgoznak az emberek. A munkás nem a munkapadon fogyasztja el a magával hozott ételt, hanem étteremben üzemi étkeztetésben részesül; munka után nőm vödörben mossa le testét, hanem üzemi fürdő áll rendelkezésére. Kultúrtermek, könyvtárak, klubszobák kínálják az üzemekben a kulturá- lodás lehetőségeit. Minden nagyüzemben üzemorvos őrködik a dolgozó egészsége felett, a munkavédelmi, egészségügyi és szociális körülmények betartását jogszabályok biztosítják.

Felszabadulásunkig csak egyetlen bölcsödé volt a kerületben, ma tizenkét területi és nyolc üzemi bölcsődénk van, ahol közel ezer kisdedet gondoznak.

Óvodáinkban és napköziotthonainkoan 1 997 gyermek nevelkedik. Két napközis gyermek- táborunkban naponta nyolc—ki lene száz iskolásgyermek üdül & nyár folyamén.

Kerületünk közösségének összefogásával relépült általános iskolás gyermekeink úttörő- palotája, ahol a gyermekek harminckét szakkörben boldogan és hasznosan töltik idejű - két, fejlesztik tudásukat. Általános iskolát végzett fiataljaink kilencvenöt százaléka gimnáziumokban, szakközépiskolákban, vagy szakmunkásképző iskolákban továbbtanul.