Keresztyén Igazság, 1938, 1944

1944. július / 7. szám

153

Tatay Sándor.

Mikor a Csipke megjelent, a legjobb magyar folyóiratok úgy üdvözölték Tatay Sándort, mint a modern“ magyar novella egyik legérettebb művészét. Tíz kis elbeszélés, s benne az emberábrázolás mélysége, a forma biztonsága, s a mondanivalót átsugárzó lélek Tatay Sándor kibontakozott írói tehetségét bizonyították. Egyházunk olvasóközönsége, mely először figyelhetett fel a fiatal íróra, ma már nemcsak mint családhoz tartozó ígéretet melengetheti a keblén, hanem úgy tekintheti, mint akit az egész magyar szellemi élet számontart.

Tatay Sándor ősei 125 éven keresztül paposkodtak a bakonytamási-i kis evangélikus gyülekezetben. Gályarab őse is van, s mindez nagyon is hozzátartozik a történetéhez. Élete első benyomásait itt szerezte a dunántúli magyarok között, a dombos mezőkön játszó gyerekek között, a falusi iskolában, a bakohyvidéki evangélikusok oly jellegzetes templomozása közben, dolgozó parasztok életéből és nem utolsó sorban a falusi értelmiség kis zárt körében, melynek életét annyira ismeri. A paróchia kertjéből látta először az életet, s sorsa innen egyenesen kijelöltnek látszott. Középiskoláit különös sorozatban a tatai római katolikus, a pápai református és a szarvasi evangélikus iskolában járta. (A század végén egyik őse, Tatay István volt szarvasi iskolánk igázgatója.) Az érettségi után természetesen Sopronba küldik teológusnak. Neki kellene folytatni a papi ősök szolgálatát, Tatay azonban ekkor már birkózik az élményeivel, olvas és írogat, lesi az életet, s nem köti le a Studium. A húszas-harmincas évek fordulóján sűrűn telített már az élet a magyarság kérdéseivel. A fiatalság reformtervekkel döngeti az'előtte bezárult ajtókat. A diplomások nem tudják, miért tanultak, á zsidóság teljes hatalmában dőzsöl, ekkor kezdjük felfedezni a saját népünket a maga szociális gondjai között. A föld, a tőke, a munka, az osztályharc kérdései, nemzetiségi küzdelem, az elszakított részek mind türelmetlenebb üzenetei, nyugaton nagy népi forradalmak, s itthon valami lebírhatatlan tehetetlenség. Tatay együtt éi ezzel a fiatalsággal, mely millió tervvel és mégis tétován koptatja az egyetem padjait egy keveset érő diplomáért, de nem tud érdeklődni a philologia sacra rejtelmei iránt. Tervei már nem férnek a papi mellénybe.

Egy regénye születik ekkor. Az Eke Szabó Dezső szellemi gyermeke még, néhány kirívó póz, s hatáskeltő, de kicsit élettelen befejezés rontják még az olvasó élvezetét. Mégis érezni rajta, hogy ennek a fiatal írónak van mondanivalója, s mindenekelőtt nagy mesekészsége, markáns stílusa. Mi, a kortársak, akkor szerettük ezt a regényt, de Tatay hamar megtagadta. Érezte, hogy ez még nem az övé, vagy inkább, hogy ez még nem ő. Hosszú évekig nem írt ezután. Közben elhagyja a teológiai kart, Pécsre megy bölcsésznek, de itt is csak beszélget, olvas, szívja magába az életet, s semmire sem megy a tanárság felé vezető úton. S most kezdődik a „csavargás“, a sok magyar íróra olyan jellemző helykeresés, szerencsepróbálás korszaka, amit oly szépen ír meg a Húshagyókedd-ben.

Budapestre vergődik, ahol már halódik a Nyugat, de mintha felelet jönne az ő korszakára, vajúdik már a Kelet. A magyarság népi mélységekből jövő hírhozói már felütötték a fejüket, s a magyar irodalom új korszaka nyílik. Kisarjadzik Szabó Dezső, Ady Endre, Móricz Zsigmond vetése. Szabó Pállal és Barsi Dénessel ők indítják a Kelet népét, az új tájé- kozódású népi magyarok első folyóiratát, mely elsőnek ad hangot a magyar nép szociális irányzatú, nemzeti szellemű íróforradalmának. Az Almási- téri kis lakásban, melyben a szerkesztőség és kiadóhivatal is együtt küzkö- dött, állandó tanyát vernek a népi felemelkedés új író-harcosai. Szabó Pál, Veres Péter, Sinka István, Sértő Kálmán mindennapos vendégek itt. Közben Németh László Tanu-jára megérkezik a Válasz, majd,rövid tündöklés után ismét a Kelet Népe, melyben mégegyszer megpróbálják a népi írókat összegyűjteni. De ekkor már többfelé húz széjjal ez a népi tábor. A politika, az „oldalak“ áldatlan testvérharca fertőzi már a találkozókat, az írásokon már érzik, hogy akik együtt vannak, a végső célban ugyan tántoríthatatla-