Keresztyén Igazság, 1938, 1944

1944. január / 1. szám

24 zet; tapasztalatoknak, megfigyelé­seknek leszűrődése és az általuk tá­masztott követelményeknek rend­szerbe foglalása. Biblikus hangú, hitre, egyházhoz való hűségre ser­kentő írás, különösképpen az a szórványban élő evangélikusok szá­mára. Sághy. Gilberg Aage: Sok eszkimó — egy orvos. Budapest, Üj Idők írod. Intézet kiadááa. — A fiatal dán or­vos gyermekkori álma valósul meg, amikor kiküldik Thuleba, Grönland legészakibb településére, hogy az ottani kis kórházat vezesse és a la­kosság egészsége felett őrködjék. Sok szeretettel írja le az eszkimók életkörülményeit, szokásait és a sarki éghajlat természeti sajátossá­gait. Látjuk az ottani primitív em­ber életkörülményeit, különösen is, hogy mennyire erős a közösségi ér­zés bennük, mennyire igyekeznek segíteni egymásnak, sokszor nem is várva hálát. — Gilberg színesen megírt könyve méltán sorakozik a manapság oly divatos orvos-köny­vek mellé. di. Farkas Gyula: A magyar szellem felszabadulása. Budapest, Stádium, 385 1. ;— A szerző, aki a berlini egyetemen a magyar nyelv és iro­dalom tanára, a mű tárgyát könyve alcímében „irodalomtörténetírásunk fejlődésrajza“ névvel jelöli meg s alapos elmélyedéssel vizsgálja benne mmdazt a tudományos törekvést, amit Czvittinger Dávid óta napja­inkig kifejtettek tudósaink az iro­dalomtudomány terén. Ez a terület a világháború óta sok új kutatás tere volt, ezek új megállapításokat hoztak létre, s Farkas Gyula az újraértékelésen átment tudomány eredményeit közli művében. Nem­csak a múlt század második felének isméit és irányadó irodalomtörté­neti lóinak, hanem e tudományág XVIII. századbeli úttörőinek mun­kásságát is ex fontibus tanulmá­nyozza, s véleményei nem a már jóhsmert irodalomtörténeti megál­lapítások ismétlései, hanem önálló kutatásokon s a régiektől függet­len irodalomszemléleten alapuló, olykor erősen egyéni ítéletek. Vé­gigkíséri irodalomtörténetírásunk fejlődését — saját szavai szerint •— a nemzetközi tudományosság je­gyében való megindulástól, amint előbb a német romantika igézeté­ben, majd a nemzeti nevelés szol­gálatában, ezt követően a pozitiviz­mus szellemében 'halad a magyar szellem felszabadulása felé. Külön is meg kell említenünk azt a meleg elismerést, amellyel irodalomtörté­netírásunk XVIII. századbeli úttörői­nek, Czvittinger Dávidnak, Rotari- des Mihálynak, Wallaszky Pálnak és Bél Mátyásnak adózik. Mind a né­gyen lángoló buzgalommal, több­nyire súlyos nélkülözések közt s mindig küzdve a közömbösség át­kával munkálkodtak a magyar iro­dalomtörténetírás tudományának megteremtésén, s történetesen mind a négyen evangélikusok voltak. Kö­zülük is legtöbb szeretettel és őszin­te méltánylással ismerteti Rotarides Mihály működését, késői elégtételt szolgáltatva ennek a páratlan buz- galmú, lelkes, sokat nyomorgó s korán elhunyt tudósunknak. A tar­talmas könyv gazdag anyagával, új szempontjaival s egyéni felfogásá­val nemcsak a szakembereknek, ha­nem a magyar irodalomtudomány múltja és jelene iránt érdeklődő művelt közönségnek is tanulságos olvasmányt nyújt. rj. Szabó Pál: Szomszédok. Buda­pest, Turul-kiadás. — Ez a „kisre­gény“ a jó értelemben vett „pony­vádnak egy új sorozatában a „Mag­vető Könyvtáriban az első füzet. Szerencsés indítása a sorozatnak, hogy éppen ilyen füzettel indul. A „Szomszédok“ inkább életkép: szom­szédok háborúsága, kicsinyes pör­lekedése és kibékülése. De ezt Szabó Pál annyi eleven megfigyeléssel, magyar kedéllyel és humorral írja meg, hogy kisregénye ifjúnak és öregnek kedves olvasmány.. K. Erdélyi József: Toldi-kéz. Buda­pest, Turul-kiadás. — A „Magvető Könyvtárinak ez a füzete negy­venkét verset ad Erdélyi József hu­szonötesztendős költői terméséből: érvényesül benne Erdélyi költésze­tének egész sokszínűsége, széles skálája kezdve emberi sorsát meg- éneklő, családjának és származásá­nak emléket állító líráján vagy egé­szen a magyarság panaszát kikiáltó, sőt egyenesen’ politikai jellegű verseiig. Ezért e füzet alkalmas arra, hogy megismertesse Erdélyi József költészetét azokkal, akik ed­dig még nem, vagy csak töredéke­sen ismerik. . K. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Lie. Dr. Karner Károly. Baross-nyomda: Uzsalv és Koncz (Harangszó nyomdája) Győr, Andrassy-i'»« 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom