Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1938. október / 10. szám
krónika A német házasságjog az elmúlt nyáron megjelent törvénnyel új rendezés alá került. Érdemes erről a rendezésről tudomást vennünk, mivel nálunk is állandóan hangoztatják a házassági jog reformjának a szükségességét. A német rendezésnek egyik fontos indltóoka az a sok zavar volt, amely az osztrák házassági jognak az egyenetlenségéből származott. Főként ezt az egyenetlenséget igyekszik a törvény megszüntetni és az egész birodalom területén a házassági jogot egységesíteni. A rendezésnek alapelve, hogy a házasság a „népi élet alapja“; a nemzeti szociálista államban való nagy jelentőségénél fogva „elviselhetetlen“, hogy a birodalom egy tekintélyes részében a házasságkötések jelentékeny számánál az államnak „mint a népi akarat reprezentánsának“ ne legyen abba beleszólása és végül, hogy felekezeti hovatartózandóság szerint az állampolgárok különböző jogszabályok hatálya alá essenek. Ennélfogva az új rendezés a volt Ausztriában is kötelezővé teszi a polgári házasságkötést. Még szinte fontosabbak azok a rendelkezések, melyek a házasságok felbontására vonatkoznak. A házasság és családi élet mint a nép közösségi életének az alapja — hangsúlyozza a megokolás — oly erőket rejt magában, melyeknek kifejtése a népi élet örökkévalóságát biztosítja. „A házasság a hűség kölcsönös kötelezettsége által olyan állandóságot biztosít a nemek természetes kapcsolatának, hogy azt a gazdag gyermekáldás biztosítékává és a felnövekvő nemzedék egészséges, rendezett nevelésének pótolhatatlan előfeltételévé teszi. Egyidejűleg, mint a népi élet legkisebb sejtje, lehetővé teszi a házastársak számára, hogy átéljék a közösséget.“ A törvény ezt a szempontot hangsúlyozza a házasság liberalisztikus szemléletével szemben, mely szerint a házasság egyéni célok megvalósítását szolgáló szerződésszerű szövetkezés. „A nemzeti szocialista állam számára a házasság legmélyebb értelme kívül esik a házastársak egyéni érdekein.“ Szigorúan elhatárolja magát az új rendezés a „felekezeti szemléletmódtól“ is, mely a „túlvilági képzeteket és vallásos megkötöttségeket“ hangsúlyozza. A házasság alapvető jelentősége abban van, amit „a német nép fennállása és egészsége“ számára biztosít. Ezért az új házassági jog az egyházi szempontoktól függetlenül rendezi a házasság felbontásának az ügyét, amennyiben az olyan házasságok felbontását teszi lehetővé, melyek „a népi közösség számára értéktelenek“ lettek. Másfelől azonban a reform nem törekszik a házassági elválások általános megköny- nyítésére. „Ha azoknak a házastársaknak, akik házasságukban nem találták meg a remélt teljes egyéni boldogságot, lehetővé tennők, hogy házasságuktól szabaduljanak, akkor ezzel a házasság értékét kisebbítenők és a helyett, hogy erősítenők, gyöngítenők népünk tagjainál annak a szent kötelességnek a tudatát, hogy házasságukat a lehető legjobbá kell tenniök és a házastársuk tökéletlenségeivel ki kell békülniök.“ Ezeknek az alapvető szempontoknak az alkalmazásával formálták és építették ki a törvényben a válóokokat, melyeket e helyen nem ismertethetünk. A törvény megjelenése után az ausztriai evangélikus egyház vezetősége Hitlerhez köszönő feliratot intézett, melyben a Führer cselekedetének az „áldásait“ méltatja. Hogy ezt megérthessük, érdemes magunk elé idézni azt a helyzetet, mely Ausztriában a házassági jogra nézve fennállott. Az osztrák helyzetet a házasságjog tekintetében nagyfokú jogbizonytalanság jellemezte, amennyiben négy ill. ötféle házassági jog volt egymás mellett érvényben. Az előidéző oka ennek abban keresendő, hogy a Habsburgok az ellenreformáció óta folyvást megújuló kísérletekkel igyekeztek a katolikus állameszmét megvalósítani, azonban e kísérletek sorjában megbuktak. A házasságjog tekintetében Ausztria a háború előtt éppen úgy mint azután, a kánonjog alapján állott. Azonban a múlt században érvényesülő türelem más felekezetekkel szemben Ausztria lakosságát is vegyessé tette g e nem-katolikus lakosság természetszerűleg nem tartozott a kánonjog
