Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1938. október / 10. szám
2S7 is az hív ember, soha az Isten ezt cl nem felejtheti, hanem meggondolja, mit fogadott annak az embernek, az ki meg tervén bűnéből, hitből megkeresztel kedett és azt az hitet és bizodalmát mindenütt örökké szivébe hordozza. Ily böcsös azért Isten előtt az hívek keresztsége. Kiről mint untalan megemlékezzünk, hogy az több tanácsi mellett ezzel is támogassuk Istenben való bizodalmunkat. Másodszor az mi szívünkben is és lelkiismeretűnkben szüntelen szolgálni és használni kell az mi egyszer való mosódásunknak, mely lett Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevében. Hol az Atya tanúbizonyságot tétetett az viz mosásával, hogy szent Fiát éröttem adta és ö előtte elég fizetés az 6 szent Fiának halála. — És ott az mosásba ugyan be is oltott az ö szent Fiának testébe, vérébe, hogy mint együtt született teste, vére lennék én is. És ott az mosásba ugyan belém öntötte az ő szent Lelkét is, hogy az mindenkor úgy bírjon, hogy se eszemet, szívemet, se egyéb tagjaimat az ő romlottságában, hanem mind addig velem együtt tusakodjék az ellen, míg feltámaszt az megrothadottságból. — így azért megmosattatván és megerősíttetvén kiviil és belől, azért ez mosással ugyan kényszerítsük is az mi szivünket, hogy bízzék az Ür Istennek ennyi drága igéretiben, sőt ily jó tétiben, hogy szent Fiát éröttünk adta, ö belé oltott, Szent Lelkét bennünk tartja. És azért ha szintén kísírtetet bocsátna is reánk, mint Ábra- hámra, Jákobra, mint a kananeabeli asszonyra és minden szentekre, de mi akkor is ugyan küszködjünk is ő vele, és ugyan kényszerítsük, mint egy bírót az pecsétes levéllel, hogy megállja azt az ígéretet, kit az ő parancsolatja szerint az ő nevével az egyházi szömély pecsétlett reánk, kivel minket beoltott az ő szent Fiának testébe, vérébe, és beszámlált minden hívei közibe, és egyszer oltalma alá fogadott erős esküvéssel és meg tisztító pecsétével. Azért midőn egyszer velünk is ily jókat közlőit, kényszerítsük minden kísirtetünkben, hogy soha el ne vegye azt immár mi tőlünk Ez kényszerítéssel nagyot nyerünk minden kísirtetinkben Isten előtt, kiből mindenszer meg csendesedik a mi szívünknek akár mely nagy rémülése és röttegése. Továbbá a mint Istenünket késztetjük pecsétével e fogadásra, így kényszerítsük mi magunkat is az isteni engedelemre. Mert mint ha kezet csaptunk volna az keresztség felött ő vele, ő ily fogadást tévén, hogy mint édes Atya, úgy viseli gondunkat szent Fiúért, mi megint mint jó fiák más Istent nem esmernénk, hanem csak őtet az ő szent Fiával és Szent Leikével mindenek lelőtt akarnánk hallgatni, félni, szeretni, tisztelni és szolgálni, az ő igéjének tanítása szerint. Tehát erről megemlékezvén, untalan erre felrázzuk magunkat: hogy az egy igaz Istent ez három szömélybe esmérjük, hogy ő örök Atya, ki szülte az ő Fiát mind-örökké, és örök Fiú, ki született az Atyától örökké és felöltözött az emberi testben és abban áldozat lett értünk, és örökké való Szent Lélek, ki származik az Atyától és Fiútól örökké. Ez három személyt egy örök Istenségbe higgyük lenni és ezen kívül semmi Istent ne ismerjünk, mert ő magát csak így jelentette ki és így akar esmértetni, kit ezután színről színre meg is látunk. Ennek pedig igyekezzünk mind egész életünkbe kedveskedni az ő parancsolatja szerint, utálván minden bűnöket és az ő evangéiioma szerint elhivén, hogy szent Fiáért megkegyelmezett, és valamennyiszer elesünk, mindenszer hozzá fogad, amint annak fejébe mosottatott is meg az vízben. Ez igéretit pecsétlette ott reánk. Ezt azért erősen tartsuk. I. Tim. 1. És
