A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1989 (30. évfolyam, 1-3. szám)
1989-01-01 / 1. szám
ták azzal, hogy a Kard és Kereszt mozgalom ott honi hőseinek öröK. emlékét a mi mozgalmunk, lenne hivatott az utókor száma'rá megőrizni. Magyar Testvéreimi CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! 1984-ben ebben a nagy gondolatban hivtuK életre a KERESZT E*S A KARD jegyeben a MAGYAR NEMZETI EGYSÉGFRONTOT, melybe a emigráció-bármely részén is éljen a világnakminden árnyalatában belefe'r, Ezt az elvet szemelőtt tartva olyan vezetőt választottunk elnökül, aki nem is tagja .mozgalmunknak. A hazai kommunista pa'rtdiktatura egyelőre még kényszerű engedékenységének lattan sok közöttünk az áruló', álszabadságharcos, besúgó, - kik a nagy ^politikai helyezkedésben és kutyulásban minden áron azon vannak,hogy felejtsük el a kommunista világhóditást feltartoztató 2 ik világháború, az azt követő kommunista rémuralom, és '56, millio's hőseit és mártir j ait*. 1984 óta készen áll a MAGYAR NEMZETI EGYSÉGFRONT e's nyitva.áll minden magyar számára. JÖj~ jetek soraink köze' MAGYAR FIATALO'k ÉS TÖLTSÉTEK FEL TARTALOMMAL. All jón előttetek Hőseink és Mártírjaink kÖvetetendó' példája, vegyétek fel nemzetünk zászlóját, melyet a gyilkos kom<munista hóhér a bitófák árnyékában kicsavart haldokló kezükből. / A KERESZT ES KARD MOZGALOM, hogy hőseink és mártírjaink emlékét az utókor száma'ra követendő példaként megörökítse,-EMLÉKTÁBLA BIZOTTSÁGOT alakított, A Bizottság tagjai i Vasvári Zoltán, v.Serényi István, Róka Béla, Szántó János, Töke György, és Balogh László az emléktábla bizottság pénztárosa. Kérjük magyar szervezeteinket e's kedves honfitársainkat, támogassákl'adományatkkal a tervezett emléktábla felá 11 itását, Cimi K.K.M. Emlék-Bizottság - P.o, Box 226 Clifton, N.J. 07011 U.S.A. ÚJRA BŐSÉG MAGYARHONBAN Mit szól a magyar nép a kommunista párt gyökeres változásához... ?-MINDENBŐL ELEGÜNK VAN! FŐTITKÁRI BESZÉD A SPORTCSARNOKBAN GROSZiElvtársak ha engedünk is a legfontosabb az állandó éberség. Vigyázzunk mert újra jönnek a fasiszták, fehér lovak, a kakastollasok, ,, egy hang; Mikor? Fazakas Ferenc: soha többi Vietnam? A Vietnami Háború emléke mint egy rémlátomás tér vissza az amerikai társ« dalom emlékezetébe,mert a liberálisnak álcázott ateista-marxista, s főleg prokommunista egykéz-sajtó micsurin-szeriu doppingolva kórusban üvölti "No more Vi nam!" Ezt a jelszót a megfizetett bértollnokok úgy csomagolták kezdetből fo£ va, hogy az amerikai társadalom úgy ra> tározza el agysejtjeiben, hogy Vietnámban az amerikai hadsereget egy tizedrar gu kommunista ország megverte. Tehát mi den amerikaiban legyen egy titkos félelem, hogy ha egy kis kommunista ellensé gél újból egy őserdei harcba keverednének(Nicaragua, El Salvador, Angola) újból vesztenének. 1975“öen a Vietnam-ban maradt csekély amerikai erőnek valóban csúfosan, kellett onnan elmenekülnie, azonban ennek évekóta tartó szégyenletes árulások sorozata miatt kellett bekövetkeznie! A ötvenezer halotton kivül nemcsak a tízezrekre menő rokkantak, hanem a lelki összeroppantak évről évre még mindig nö vekvő száma. Az eltűntekért még mindig harcoló családtagok nyomására folytatót diplomáciai kötélhúzás az amerikai rest ség ellenére is irritál. Két évi komoly, oknyomozó történeim kutatás után Richard Philip Jennett meg irta "A Sadness That Was Vietnám" cimü könyvét, mely perdöntőén bizonyltja a következő sarkigazságot,"Vietnámban mi egyetlen csatát nem vesztettünk el s mej nyerhettük volna a háborút". A könyv ki adása az idei elnökválasztásra lett időzítve, mert a kommunista propaganda ily« kor harsogja legerősebben béke-offenziváját, hogy rábírja az amerikai népet szövetségesei és saját érdekeinek feladH sára (pl. a nicaraguai"kontrákat" ,ami ellenforradalmi brigantit jelent a liberális szótárban. )A könyv felöleli a vitnámi nép egész tragédiáját 19^Ú és 1975 között. Ho Chi Minh a véres-kezű hóhér már amerikai fegyvereket kapott a II.világháború alatt, amit utána Sztálin megtetézett úgy, hogy a vietnami kommunisták úgy beszorították a francia gyarmati haderőt Dien-Bien-Phu-ba, hogy megadás és békekötés volt az egyetlen ut, vagy a halálig tartó küzdelem. Egy módon lehetett volna megoldani az akkori válságot, ha Eisenhower elnök hozzájárult
