A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1988 (29. évfolyam, 1-4. szám)

1988-10-01 / 4. szám

______________________________________________10 «er a középen egy oroszlánt ábrázol mint elmer állatot. Az oroszlán mögött áll az életfa. Az oroszlán oldalán négy ékbe­vágás van. Szumér ékirás még ma is Esz­tergomban látható. Az érdekessége en­nek a cimemek az, hogy ugyanezt a cimerállatot használták ugyanügy a négy ékbevágással az oldalán a dél­kaukázusi szittyák, sőt a szomur ki­rályok is. Ezt a cimerállatot használ­ták az Árpádházi királyok pénzeiken még III. Endre király korában is. Ez az o­­roszlán cimerállat a négy ékbevágással megelőző századokból, vagy még régebb­ről hozta magával az Árpádházi királyok uralkodó családja. A kristály foglala­ta talán már az új hazában készült. A négy ékjei kiolvasása EA mezopotámiai istennő neve. Szimbolikus jelentésük még vitás. A finn és vogul szógyőkőből törté­nelmet faragók társasága nehezen fogja elhitetni, hogy ezt a cimert és az o­­roszlán cimerállatot a tundrák vidéké­ről hozták az Árpádházi királyok. Ezt a cimert használta Or városának királya is ugyancsak a négy ékbevágással kb. Kr.e. 3500-4000 között, akinek a sír­ját és Ür városa melletti templomot Woolley és Hull oxfordi és philadelp­hiai régészek tárták fel. Az Úr váro­sa melletti templom bejárata fölött egy óriási 3*5 méter hosszú és két méter magas bronz dombormű volt, ami arra mutat, hogy a sumir kultúra igen magas volt. Ilyen nagy bronz dombormü­­höz igen nagy öntöde kellett. Ez a nagy kiásott dombormű is Kr.e. 3500- 4000-ből való. A dombormű egy óriási sast ábrázol oroszlán fejjel. Mögötte áll az életfa és mellette kétoldalt egy~egy szarvas. Bobula Ida nyelvész megállapítása szerint a sumerok úgy hivták ezt a madarat, hogy "Turullu". A nap tavasszal vissza "térülő" ere­jét tisztelték benne. Ezt a madarat több sumir pecséthengeren is megtalál­­juk. Azonban ezt a mithikus madarat a Koppánynak tulajdonított de Attila kincsének nevezett nagy szentmi kló si lelet egyik korsóján is láthat juk. Itt azonban már nem oroszlán fej, hanem csak oroszlán fülek vannak a madáron. Később azután már csak egy sasfejü ma­dár lesz. Ennek a madárnak még ma is vannak szobrai Magyarországon. Egyik szobra a királyi palota észak-nyugati bejáratánál áll. Legnagyobb szobra Éánhidánál a hegytetőn van. így tudjux meg, hogy honnan-származik a magyar Tu­rul.-Ennek a történelme hatezer év.Kroni kásáink szerint az Arpádházi királyok a Turul nemzetségből származtak.A króniká­sok sem tudták, hogy a Turul történet milyen messze vezet vissza. Még egy-két megjegyzést akarok tenni arról a magyar történelemről, amit egé­szen 1849-ig Írtak. Már Budai Ezgaiás (1766-1841) debreceni hittanár és refor­mátus püspök történelemkönyvében emliti hogy Bíborban született Konstantin bi­zánci császár 948-ban fogadta diplomá­ciai küldetésben érkező Árpád két unoká­ját Tormást és Bulcsút. A két fejedelmi ifjú a ma úgynevezett diszmagyarban je­lent meg. Ezt a diszmagyart már akkor . hordták őseink. Nem voltak a tundrákról ideszabaditott nép. Őket kérdezte a csá­szár, hogy vájjon turkok-e? Mire ők meg­magyarázták, hogy ők Subartu-ból szármáz nak és onnan vándoroltak Magyarországra. Ezt a császár leírja De Administrando Imperio cimü munkájában. Ez egykorú fel­jegyzés. A könyvet a törökök a konstan­tinápolyi^, könyvtárban megőrizték. Ma is meg van. Ők nem égették el a könyvtárat, mint ahogy Szent István felesége bajor Gizella és a német lovagok és papok su­­galmazására elégettette a róvásirásós feljegyzéseket, mert azok pogányok vol­tak és evvel elégettette a magyar múltat Subartu a sumér birodalom egyik északi tartománya volt. Még akkor a magyar ki­rályi családban tudták, hogy honnan jött a magyar nemzet. Bíborban született Konstantinnak ez a feljegyzése igen fon­tos. Ezt a tényt is elhallgatták a magya: történészek 18^9 után. A Subartunak nevezett régi sumir tar­tomány térségében már az ókorban találunl olyan neveket mint "mita", "mada", méd, amikhez a Kr. e. V-ik századik az-ar,-er végződés tapad és lesz belőle madar, magior, maghiar, makar. Már Kr.e. 400-bar azonban egész pontosan kimutatható a me­­gyer törzs jelenléte. Amikor Xenophon római hadvezér a párthusok elleni hadjá­ratából Kis-Ázsián keresztül vonul vissza a makarokba ütközik. Anabasis cimü könyvében (Lib.IV. cap.8.) leírja, hogy csak hosszas tárgyalások után engedik eze a területen átvonulását. Magyar történé­szek már 1848 előtt felvetik a kérdést, vájjon ezek nem voltak-e magyarok. Még eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy arra gondoljon, hogy megnézze a török szótárt, hiszen ez török terület.A török szótárban Makar ma is magyar, Makaristan Magyarország. Itt nem kell a "mansi" finn-ugor szóból levezetni a "magyart". Ilyen hangváltozások nin­csenek. Makar azonban egyenesen magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom