A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1987 (28. évfolyam, 1-5. szám)
1987-08-01 / 3. szám
fcént sorakozott fiai mögött - addig i Ő a politikai színfalak hátterében megint csak a nyugati hatalmak biz- I tatására - a Szovjet Unióval fegyverletételi tárgyalásokba kezdett.Még ennél is több, Miklós fia a délvidéki magyarság tömeggyilkos kommunista bandavezérével Josif Broz Titoval is egyezkedési lehetőséget keresett. Mély tisztelettel kérdezem Kormányzó Helyettesünk özvegyét, ki a Vár-ban a nyugati hatalmakkal a titkos kapcsolatokat tartotta fenn, ugyan mit garantált Roosevelt és Churchill ur Magyarországnak egy szovjet fegyverszünetért - amikor már tudta, hogy (19^ februárjában Jaltá-ban) fél Európát a német szövetségből kiugrasztott es ki nem ugrott országok tudta nélkül a szovjet kommunizmus martalékául dobták1. Horthy Istvánné súlyosan elitéte, hogy a szövetséges Nén. tország megszáll-, ta Magyarországot. Talán megvan győződve arról, hogy a német legfelsőbb hadvezetésnek nem volt tudomása Magyarország kiugrási terveiről, valamint arról sem,hogy a magyar humanitás a rákényszeritett zsidótörvények dacára a keletről menekült zsidóság tízezreinek adott menedéket, s azok egyrészét a lengyelekkel együtt nyugatra segítette? Mit kaptunk mindezért? Még Csallóközt is elvettek tőlünk! Legfelsőbb Hadurunk 1944 október 13-án elhangzott Hadparancsára sajnos még az elmúlt ^3 év történelmi távlatából sem találok elfogadható magyarázat tot. Horthy Miklós kormányzó egy fegyverszünet és a szövetséges Németország hátbatámadása ellenében talán egypillanatig is remélte, hogy a Tifliszi Postarabló elvtárs elfelejti neki 1 1919-et, és megerősíti kormányzói tisztében? Vagy a Vérmezőn most Rothmátyás, Gerőernő és Vaszoltán elvtársakat, a nemzet és magyar hadseregek ellen harcoló hazaáruló "ellenállókkal" fo^ja majd a "Gyászvitézi Rend" lovagjaivá ütni! A Főméltóságu Asszony elégedetlen volt a v/eiheim-i német bánásmóddal, de elfelejtette megemlíteni, hogy "apósa" megbízható magyarországi politikusai, akik a szovjet titkos fegyverletétel! tárgyalások előkészítésében fáradoztak, a "felszabadulás" után a kormány első ténykedéseként "hálából" a Nürnberg-i per biráitól mint a Népköztársaság első számú háborús főbünösenek azonnali kiadását követelték! Clausewitz porosz generális hadvezetési irányelvei szerint a "háború a politika folytatása erőszakos eszközökkel a győzelemig" . Csak a Marx-Lenini agybeteg hadvezetés agymosó ideológiája képes egy hadsereget a saját nemzete és szövetségese ellen harcba vetni, mint erre a hétrétgörnyedt Debrecen-i ideiglenes magyar kormány egy hadosztály felállítására ellenállóinak utasítást is adott. Ezek támogatták azt a "dicsőséges felszabaditást" ,mely a valóságban ártatlan embertömegek Szibériai kényszermunkába hurcolása, gyermekeink, asszonyaink százezreinek megbecstelenitése, ázsiai szifilisz, nemibaj, tetü, gyáraink leszerelése és elhurcolása és az ország teljes kirablása és kifosztása volt. Ez az április 4-e MA örömünnepe | annak a Magyarországnak, amikor a fel-' szabaditó szovjet horda az utolsó magyar falut is kifosztotta. Minderről Zilahy Lajos a vörösre mázolt magyar Írószövetség elsőszámú talpnyalója igy emlékezett a magyar nép örömmámorban ujjongva mindenét odaadta a felszabadító "Krisztus arcú szovjet katonának". __ 1 19^ október 13-án, amikor a végzetes kormányzói illetve Legfelsőbb Haduri hadparancs elhangzott a rádióban, 1 hogy a honvédség a szovjet előtt tegye le a fegyvert, a m.kir. honvédség nemzeti öntudata, a haza iránt vállalt kötelezettsége , még a kilátástalan háború tudatában Is oly magas volt, hogy nem j tette le a fegyvert, hanem tovább folytatta a harcot! Ez a harc semmiben - csak erejében különbözött 56-tól, mely a szovjet fölényes tülerejével szemben éppen olyan kilátástalan volt, mint fiainké, akik apáikhoz hasonlóan inkább vállalták 56-ban az emigráció jövőtlenségét, mintsem letegyék a fegyvert és rabszolgái legyenek a zsarnokság proletár diktatúrájának. | Jellemző, hogy az 1956-os fórra dallom vezetői ugyanolyan emelt fővel variálták a mártírhalált, mint^Í5-ös elő- j deik, semmint a nyugati hatalmak politikai védőszárnyai alatt kerestek vagy : kertek volna menedeket! így 19^ Szala-! si Ferencének sorsa - aki egy vesztes háború felelősségének biztos tudatában a nemzet válságos óráiban mer.te vállalni az ország vezetését, semmiben sem különbözik Nagy Imre, az 56-os forrada* lom miniszterelnökétől és mártírhalálától. Es vegye már egyszer tudomásul úgy az emigráció, mint a nyugati világ, hogy 1956 dicsőséges forradalma a bolsevista zsarnokság megdöntésére nem 56-ban hanem 19^1-ben, a 2-ik világháborúval kéz-