A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1987 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1987-08-01 / 3. szám

cot vállaltátok,- köszönöm, s én nagyon büszke vagyok, hogy veletek menetelhetek.

De, mint minden alkalommal,most is kegyelettel, s a legnagyobb hódolattal tisztelgek azok - számomra égig érők eirw léke előtt, akik előttünk oly magasra tartották a leghősibb helytállás és áldozatvállalás ma annyiszor meggyalázott zászlaját, de akiknek hősi példája számunkra ma is a legszentebb útmutatás.Emlékezésünk, örök hálánk virágaiból fono-trt lélekkoszoruját a legnagyobb tisztelettel helyezem le kilóméter hosszú magyar hősi-temetők horpadt, elhagyott sirjaira* az orosz mezőkön, a Don-kanyarnál,a Kárpátok vonalában és mindenütt a haza földjén,- te drága magyar honvéd, a sátáni erők elleni harcnak kiemelkedő hőse és elgyalázott mártírja, eszményképem a magyar csendőr. Ti akik odatemetkeztetek egykor világszép fővárosunk romjai alá, hogy megállítsátok ezúttal is a kelet felöl ránk és a keresztény világra áradó sátáni szörnyet. Ti örök példát adtatok nekünk és a xisztességes világnak hősi önfeláldozásból és keresztényi helytállásból. Ti vagytok a mi pédaképünk,-beomló és beszántott.névtelen sirjaitok felett örökké fényesedni fog felénk a ti dicső nevetek...És szüntelenül kiáltjuk a világ ma még süket fülébe a költővel:

Szentek vagytok pesti barrikádok. Mondjon ma még mast egy bomlott tömeg Mert itt torpant meg kelet szennye~s arja,

Mint annyiszor már-Buda fala alatti Igen, ezek a hősök ma ott fönt menetelnek égi behivóra Csaba-királyfi megdicsőült seregében az 56-os magyar vi^ lágcsoda legendáshirü hősével,a "pesti Srác"-cal. Mert hagyományunk szerint: az alma nem gurul messze a fájától.

Amikor emigrációnk çokszor oly sötétszürke hétköznapjaiban a szintén megöröklött magyar bú-bánat sötét madarai röpdösnek minket körül, hőseink példája lebegjen előttünk és nyomunkban a következő nemzedék előtt is; higyjünk harcunk Istennek tetsző igazságában, melyet szinte napról-napra nagyobb fénnyel igazol a népek és nemzetek legfőbb itélőbirája, atörténeleim.

(Itt a szónok felsorolta a mozgalom három évtizedes munkájának kiemelkedő eseményeit és eredményeit,majd igy folytatta:)

Kedves magyar testvéreim,- igy husvét várásakor különösen mély hatással van rám nemzeti imádságunk lélekbevágó lényege: Hiszek Magyarország feltámadásá-I’ ban!,.. Es mégis, néha elhalkúl ajkunkon nemzeti imánk szava, mert ha körülnézünk a bennünket érdeklő eseményeken! melyek uralják világunk sorsát, ezek bizony nem reménykeltők számunkra. Szinte arra döbbenünk, hogy napjainkban már erkölcsi világrendünk belső vártáit ostromolják a sátánizmus vörös harcosai a kisebb-nagyobb rozsaszinü, belső parrtizánok segítségével. Es honfitársaink nagyrésze már nemcsak haza látogat,-amit emberi szempontból megértünk, de 'rendszeresen haza jár, sőt olyan is akad, aki felajánlja tevékenységét, anÿagirszellemi javait, ünnepelteti nia-.gát•és már'csak fizikailag tér ide vissza az anyagilag jobban jövedelmező, ott naponta százszor elátkozott kapitalista világba. Igen, a "reál"-politika -különböző álarcok mögé rejtőző, önigazolói, valami képzelt szellemi felsőbbrendűség erkölcsi katedrájáról szónokolnak és oktatnak minket a szállásaink körül ólálkodó sötét lovasok - hirdetvén, hogy Golgotánk végleges, sirunk örök és nincs feltámadás...

A Golgotán történt nagy beteljesülésre az apostolok szétszaladtak;Krisztus követői, tanítványai voltak, követték őt és hittek benne, mégis, hiába vöt tak a csodák, az írás beteljesülése, az üdvözitő halálának ténye hatalmába kerítette őket a megjövendölt feltámadással szemben, mert csak emberek voltak. A mi bizonytalanságunk, a mi próbánk már súlyos évtizedek óta tart. Nemzedékeken keresztül hordozzuk nemzeti létünk nehéz keresztjét, - sirunk elé hatalmas sziklát hengeritettek: istentelen vörös diktatúrát, ifjúságunk lezüllesztését, az anyagisten tobzódását Hazánkban... Pecsétet is raktak sirunkra: kétszeres Trianont!... Őrzésünkre ateista. Krisztust leghangosabban tagadó és gyűlölő poroszlókat állítottak. Csoda, ha néha minket is elfog a kétség?...

De Krisztus feltámadtl Isten fia volt és isteni erő lakozott benne. Mi '.ebben az isteni erőben hiszünk: az írás szavában és rendelésében. Ebből az isteni erőből merített rendithetetlen hit kell, hogy vezessen minket, ha úgy rendeltetett, a következő évtizedekben is utódainkban mind egyéni életünkben, mind pedig mozgalmunkban. Csak isteni erővel győzedelmeskedhetünk a satanizmussal szemben. így, szent meggyőződésem, hogy a trianoni pecsét, melyben úgy hisznek ellenségeink, szét fog pattanni és az igazság győzedelmes fényétől megvakulva, őrültként menekülnek majd a kisebb-na-