Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-01-26 / 4. szám - Vécsey Zoltán: Fekete gyémántok

Öt fokos a meleg Prága uccáin, a szinte tavaszi napfény majdnem lecsalja a téli kabátot rólam és igy január derekán nagyon valószinütlen emlékképnek tűnik fel a múlt január dermesztő fagya, aminő egy emberöltője nem szakadt az emberiségre. A téli sportok kedvelői, a korcsolyázók, síelők, szánkázók keservesen panaszkodnak, nincs hó és ha valaki mégis élvezni akarja kedvenc téli szórakozását, nagy utat kell megtennie, el kell mennie a Tátrába, vagy az Öriás hegység hóval borított lejtőire. Tavaly ilyenkor két-három méteres hótömeg torlaszolta el a vaspályákat, természet egy időre újból diadalmaskodott az embereken. A hatalmas mozdonyok, a technika büszkeségei nem tudtak áttörni a hógátakon, a közlekedés megbénult és a sziléziai szénvidékről, meg az északcsehországi bányaterületről nem indultak el a szénszállitó vonatok, a kibányászott szén ottfeküdt garmadában az állomásokon, a nagyvárosokban pedig nem is kétszer huszonnégy óra alatt beállott a széninség. A saját bőrünkön, Ínségünkön tapasztaltuk, milyen nagy hatalmasság szén őfelesége. Aminthogy modern ipari élet nem fejlődhetett volna ki a szén adta energia nélkül, úgy nagyvárosi élet sem volna lehetséges szén nélkül. Ha a kegyetlen tél hetekig elbarrikádozta volna a nagyvárosokat és a szénvonatok nem tudták volna legyőzni a hótorlaszokat, olyan tömegkatasztrófa következett volna be a tüzelő nélkül maradó, 30 fokos hidegben didergő nagyvárosokban, aminő az arktikus fagy betörése miatt most sújtja Mongoliát, ahol ezer és tízezer számára fagynak meg a védtelen emberek.

Szén a gazdasági életnek nélkülözhetetlen eleme, a legnagyobb gazdasági hatalmasság, dőntő fontosságú tényező nemzetek és államok életében éppenugy, mint a vas és a petróleum.

Ha a szén körül baj van, a legbiztosabban megalapozott állami szervezetet is veszedelem fenyegeti. Az angol szénsztrájk alapjában renditette meg Anglia gazdasági életét és a vezető államférfiak már minden eshetőségre elkészültek. Galsworthy Írja le a Forsyte- Saga ciklus befejező kötetében, a Hattyúdalban a szénsztrájk napjait és ebből a leírásból megismerhetjük, milyen nagy veszedelem fenyegette Angliát a szénsztrájk miatt és ezt a veszedelmet csak úgy lehetett kiküszöbölni, hogy az angol társadalom hallatlan energiával és önfeláldozással alkotta meg védelmi szervezeteit.

Emlékezhetünk arra is, hogy az angol szénsztrájk nemcsak Anglia gazdasági életére volt hatással, hanem kihatott az egész kontinens piacára is. A német szenet legnagyobbrészt Angliába szállították, ennek következtében a csehszlovák széntermelés pótolta a német fogyasztópiacon hiányzó szenet és a csehszlovák széntermelésnek is rekordesztendeje volt az angol sztrájk éve. Olaszországnak nincs szene, szénszükségletének legnagyobb részét Angliából fedezte, a szénsztrájk idején az elmaradt angol szenet német és csehszlovák szén pótolta.

Hogy a diplomáciában mennyire nagyhatalom a szén, az világossá vált előttünk a múlt nyáron, amikor a nagyhatalmak képviselői a háborút akarták likvidálni és a Young-tervről tárgyaltak. Visszaemlékezhetünk, hogy a legnagyobb nehézséget a szénkereskedés okozta. Hányszor ütött Snowden haragosan az asztalra, hogy megvédelmezze az angol szén érdekeit, amit a német reparációs szén főleg az olasz piacon veszélyeztetett. A Young-tervet nem is lehetett tető alá hozni addig, inig a szénszállítmányok ügyében a hatalmak képviselői meg nem egyeztek.

Fekete kődarab, hatalmas tömegekben fekszik a föld belsejében és mégis államoknak, nemzeteknek, hatalmas gazdasági érdekeltségeknek s a magánosok millióinak és millióinak sorsa függ tőle. Miért van ez? Mi ennek a magyarázata? Egyetlen oka és magyarázata van ennek: az ember hihetetlen energia-éhsége. A modern ember energia-források után szomjuhozik és a legkényelmesebben hozzáférhető, aránylag könnyen kiaknázható és felhasználható energia-forrás a kőszén.

Az ókorban és a primitív termelésű középkorban az embernek legfőbb és jóformán egyetlen energia-forrása a két karja volt. Kézzel végeztek el minden munkát, vagy olyan primitív gépekkel, amiket kézierő hajtott. Az ókor legnagyobb technikai alkotását, Cheops piramisát, Herodotos szerint 100.000 ember húsz éven át építette. Ma, a gépnek korában, ötszáz munkás kilenc hónap alatt felépítené. Egy erőteljes izomzatú ember napi munkáját 350 gramm szén elvégzi. Az antik kornak és a középkornak az embere eppenugy nem ismerte a szenet, mint az indián. Csak a XlX-ik század elején fordult a kutató ember figyelme a fekete gyémántra. 1824-ben a világ széntermelése még csak tízezer tonna volt, ma már a világtermelés 1500 millió körül mozog, úgy hogy a föld kerekségén átlagban minden négytagú családra 60 métermázsa szén jut.

A fejlődés nemcsak a termelés mértékében mutatkozik meg, hanem abban a törekvésben is, hogy a szénből lehetőleg minél több energiát csiholjunk ki. Mig 1820-ban egy lóerőnyi munkát 12 kilogramm szén felhasználásával produkáltak, addig tiz év múlva már 5 kiló, újabb tiz év múlva két és fél kiló, 1860-ban két kiló, 1900-ban egy kiló 200 gramm, 1925-ben 570 gramm szén felhasználása adta ezt a munkát. Mert a Krupp-féle turbolokomotivban 570 gramm antracit végzi az egy lóerőnyi munkát.

Egy kilogramm szén 8000 kalóriát fejleszt. Eennek 65 százaléka veszendőbe megy. A fennmaradó 2800 kalóriának 22 százaléka változik át meleggé. Ez a 616 kalória 263,000 kgm-nyi munkát ad és mivel egy lóerő munkányi óra eredménye 270.000 kgm x munka, egy átlagos gépben 970 grammnyi szén végzi el a lóerőnyi munkát. A Krupp-masinában, mint mondottuk, csupán 570 gramm.

Ez már gyönyörű eredmény. Az ember energiaéhsége azonban ezzel sem éri be, hanem mind több és több energiát igyekszik kifacsarni a fekete gyémántból. Mert energia végtelen sok van felhalmozva az anyagban! Ha az Einstein-elmélet alapján végezzük számításunkat, egy grammnyi anyag húsz billió kalóriát tartalmaz. Ha olyan tökéletes gépeket sikerülne konstruálni, hogy ennek a hatalmas energia-mennyiségnek legalább ötven százalékát értékesíteni lehetne, úgy egy kilogramm szén egy éven át elegendő hajtóereje volna a legnagyobb óceánjáró gőzösnek. Ennek csak egy technikai módja van, atomok felbontása és az igy felszaba-