Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-01-26 / 4. szám - Pro és kontra az olvasó rovata - Darvas János: A szlovenszkói magyar irodalom válsága
A nő joga Valóban végtelenül örülök, hogy a Képes Hét múltkori számában dr. Ungár Margit ügyvédnő végre felvette ezt a kínos problémát, ezt a társadalmi fonákságot, mely Szlovenszkón is érezteti átkos hatását. — A menyasszony, a nyilvánosság tudomásával eljegyzett nő jövője és társadalmi érzékenysége a legteljesebb mértékben ki van szolgáltatva a vőlegény kénye-kedvének. Az eljegyzés, ha bármily okból is felborul, a férfi életéből nyomtalanul eltűnik, mig a lányra még a legjobb indulatu ismerősök is azt mondják majd, hogy „otthagyták“. S ha tekintetbe vesszük, hogy barátnők és szomszédok szóbeszéde mily tragikus félreértéseket és pletykákat eredményezhet, be kell látnunk, elérkezett végre az ideje, hogy a férjhezmenési lehetőségeiben erősen megrövidített nő törvényes védelmet kapjon. Nap-nap mellett hallunk esetekről, amelyekben -a jövendő férj egy szeszélyes kanyarodással odébbállott kiválasztottjától, talán csak azért, mert közben a gombamódra elszaporodott házasság közvetítő „intézetek“ több hozománnyal járó partit helyeztek neki kilátásba. Szükséges, hogy a törvény kötelező erejét az eljegyzés betartására is kiterjesszék, illetve az eljegyzést felbontó fél magasösszegü anyagi kártérítés fizetésére köteleztessék. H. M., tanítónő, K. Részletfizetés Legyen szabad egy közérdekű kérdést felvetnem kedves Képes Hetünk hasábjain. — Az egész világon divatba jött a részletfizetésre való vásárlás, mely — úgy tudom — Amerikából indult hóditó kőrútjára s az általános gazdasági lerongyoltság következtében Szlovenszkón is lábrakapott. Tudjuk, hogy ma már mindenütt mindent meg lehet vásárolni részletfizetésre: ékszert, zongorát, fehérneműt, könyvet, tengermenti nyaralást stb. Úgy találom, hogy ez a részletfizetési módszer az emberek akaratgyöngeségére alapozza üzleti sikereit s tény, hogy az uj szisztéma következtében, sokan vásárolnak olyan holmit is, melyre valójában nincs sok szükségük s melyet készpénzfizetés ellenében talán sohasem is vásároltak volna. De a távoli terminus és a kényelmesnek hitt feltételek csábítóan hatnak a legtöbb vevőre. Fel kell világosítani a közönséget, hogy a részletfizetésre vett áru természetszerűleg drágább amannál, melyet készpénzzel fizetünk meg, eltekintve attól, miszerint gyakran fölösleges luxustárgyak megvételére ösztönöz. T. Ernő, Pozsony. * (A szerkesztőség megjegyzése: Közreadjuk a fenti levelet, mert közérdekű témát vet fel. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a részletfizetési-módszer, jeles közgazdászok véleménye szerint, a nyugati országokban nagyon is bevált és hihetetlen módon felemelte a kiskeresetű ember élet-standardját. A részletfizetésnek kétségtelenül több az előnye, mint a hátránya.) • Hangosfilm A talkie, a hangosfilm meghódította a világot. Lassan a szlovenszkm vezető mozik is berendezkednek a beszélőfilmek előadására. A hirdetett programokon azonban kizárólag amerikai, szóval anyanyelv ü filmek szerepelnek. Nagy fogyatékosság ez, hiszen Szlovenszkón aránylag igen kicsiny az angolul tudók száma. Viszont németül majd mindenki ért s németnyelvű beszélőfilmek is vannak, még pedig igen szépek és jók. Miért nem adják majd ezeket a mozgó fénykép-színházak? TT. O., Kassa. , * (A szerkesztőség megjegyzése: A panasz jogosult. Mozitulajdonosokat azonban mégsem lehet azért a hibáért felelősségre vonni. miután közismert, hogy a német hangos- , filmek előadását Cseh szlovén szkon egyelőre nem engedélyezik az illetékes hivatalos körök. Prágában — ezzel kancsolatosan — például ez a viccnek is beillő eset történt meg, hogy egy Conrad Veidt-beszélőfilmnek előadását csak úgy engedélyezték, ha az Amerika számára külön elkészített angol nyelven szinchronizált kópia kerül vetítésre.) (A Képes Hét múlt számában kezdtük meg a „Jel“ alapján a szlovenszkói magyar irók nyilatkozatainak rövid ismertetését az irók legaktuálisabb problémáiról, hogy a nagyközönség és az irók közti kapcsolatot ezzel az ismertetéssel is szorosabbra fűzzük. Az érdekes nyilatkozatokat a röpirat sorrendjében alább folytatjuk s fejezzük be.) Simándy Pál: Tíz éve annak, hogy a szlovenszkói magyar irodalom medret kezdett mosni magának. Azóta mindenesetre tisztult a helyzet; tiz év küzdelme, próbálkozása, verekedése hozott némi eredményt: Íróvá ütött egy tucatnyi embert Szlovenszkón és háttérbe szorította, vagy el is némitotta a dilettan tizmus szavát. A szlovenszkói magyar közönség egy jó részben máig is a dilettantizmus pártján maradt. Egy dilettáns könyvnek, amit politikai faktorok, baráti összeköttetések és kuruc romantika ajánlanak: még ma is nagyobb a visszhangja és sikere, mint az irodalmi értékű műnek. A szlovenszkói magyar szellemiség képviselői viszont érthető előítélettel zárkóz nak el minden szlovenszkói irodalom elöl. Annyit csalódtak már ebben az irodalomban és a rávonatkozó kritikákban, annyiszor hallották, ahogy kölcsönösen rábizonyítottuk egymásra a dilettantizmus bűnét, hogy nincs mit csodálkoznunk azon, ha ridegen gombolkoznalc be minden hazai szellemiség előtt. Természetes: ennek a rétegnek nincs igaza, de ezzel az adottsággal mégis számolnunk kell. Számolnunk kell és egyúttal meg kell indítanunk — tízéves múlttal a hátunk mögött — a szlovenszkói magyar irodalom újraértékelésének a folyamatát és pedig most már az abszolút írói mérték szerint, félretéve minden más és idegen szemponttót és tekintetet. Ilyen komoly és abszolút újraértékeléssel meg kell szereznünk a szlovenszkói magyar irodalom becsületét és hitelét az itteni magyar szellemiség előtt. Az íróknak és ennek a szellemiségnek az egymásratalálása, bajtársi szövetsége itt Szlovenszkón: lehetne a legméltóbb ünnepi eredménye a tízéves fordulónak. Rácz Pál: Ruszinszkóban a könyv nem kulturszükséglet. Nem túlozok, ha azt állítom, hogy a Ruszinszkóban való igazában csak egy könyvre van szükség: a vasúti menet
