Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-01-19 / 3. szám - Gyenes Rózsa: Szerelmi rezsi - Komlós Aladár: Irodalmi napló. Vázlat a giccsről
SZERELMI REZSI Nem kell a címtől megijedni. Számtalan fiatal diák, orvos, ügyvéd, hivatalnok, szóval középosztálybeli fiatalember panaszkodott nekem, hogy ma már udvarolni sem lehet, tulnagy a szerelmi rezsi. Eleinte nem értettem és megdöbbenteni, de amikor kedves fiatal urikisasszony ismerőseim is, az ellenoldalról, panaszkodtak, rájöttem, hogy a mai világban az önzetlen szerelemhez is pénz kell. Egy. pálya kezdetén álló fiatalember számára, aki mögött nincs a családi pénztárca, de bizonyos illemformákról nem tud leszokni, kellemes, de komoly teher: a szerelem. A kislánynak van születésnapja, elvégre az uzsonnákat sem lehet csak úgy elfogadni, virág, csokoládé, egy-egy könyv, tiltott (vagy ma már nem is tiltott) gesztenyepüré egy kis cukrászdában, horribile dictu néha egy-egy mozi — bizony nagy tétel, ha őszszeadjuk a mai fiatalember budgetjében Nem is szólva arról, hogy gyakrabban kell borotválkozni, a nyakkendőállományt is fel kell frissíteni, a szarvasbörkesztyü sem tüntethet antik voltával — apró semmiségek, de a hónap végén, úgy sokadikén komoly gondok. A kirakat szívfájdalmat okoz és a nehezen előteremtett „rendes” doboz csokoládé bizony alig fedi az ifjú lovag érzelmét. Keserű lesz a cigeretta, megjelenik egy ránc a szájszegletben és az ifjú ember, akt a legszívesebben megnősülne, de tudja, hogy a jövedelméből kettőnek még éhenhalni sem lehet, nemhogy házasságról, de a mindig élő romantikáról is le kell hogy mondjon. A női oldalon ugyanez az eset. A papa üzlete rosszul megy, vagy a hivatalban nem emelik a fizetést, a kliensek nem fizetnek (sokáig sorolhatnám), a háztartás annyit emészt fel, néhol meg az a mindent előteremtő apa elköltözött egy egész gondtalan világba. De a kislány fiatal mégis szereti a társaságot, jólesik együtt üldögélni kettesben egy valakivel az ebédlöpamlag sarkában — de — meg kell kínálni csak egy kis likőr, tea, aprósütemény, oly ritkán vacsora — de mikor a háztartáspénz erre nincs berendezve. Stoppolt selyemharisnyában mégsem lehet „együtt” elmetmi az oly melegen csókolt drága kezet okvetlen maniküröztetni kell, ondulálás nélkül nem mutat az arc, pedig szépnek kell lenni, csak nem engedi, hogy a fiú fizesse a színházjegyet és elúszik a kis zsebpénz, pedig okvetlen uj kalap kell, mert a régi nem tetszik neki —és tét’ széni nagyon akar. Legördül az első könny — férjhez menni úgy sincs túlsók remény, ki tud berendezni egy lakást, apanázs nélkül a fizetés kevés — legördül a többi könny is — pedig milyen jó fiatalnak lenni, jó egy kis szerelem. Szerelmi rezsi és a kislány szive összeszorul a tavalyi angolszabásu ruha alatt (milyen jól állna egy uj, divatos hosszú), — a farsangi kirakat szívfájdalmat okoz. Valami sejtett idegesség támad a fiatalokban, nem meri egyik sem bevallani, hogy kis dolgokon mennek tönkre, nem merik bevallani, hogy adni szeretnének, de nem lehet, csak ingerültebbek és hiába keresik a fiatalságuk harmóniáját. Autóról, yachtról álmodoznak egymás előtt és titokban örülnek, ha jut a mindennapi villamosra. Fiatalok, drágák, szerelmesek, de az első összezördülésnél talán örökre széjjelválnek, mert úgysem lehet sokáig bírni ezt a csúnya valamit: szerelmi rezsi. GYENES RÖZS.4 dr. Irodalmi napló Vázlat a gíccsről A szó eredetét nem ismerem. Állítólag — de ez nem bizonyos — egy Kitsch nevű müncheni festő nevéből származik. Az ér telnie azonban világos. Mindenki érzi, hogy „giccs“-nek olyan műalkotásokat szokás nevezni, amelyek erősen érzelmes jellegűek, de érzelmességükben van valami hamis. íVzt hiszem, még fontosabban is megjelölhetjük, mi a giccs: olyan mű, amely valami nagyon ismert, könnyen átélhető, mindenki számára megközelíthető érzést közvetít s azt akarja elhitetni, hogy előkelő és ritka élményt nynjt. Mindig a legnagyobb érzésekkel kacérkodik, tehát, leginkább azokkal a pillanatokkal, amelyekben a szív a végtelent érzi: vevőivel, akik csak keveset tudnak fizetni, elhiteti, hogy e silány ersatz voltaképen a legdrágább áru, a kormányfőtanácsosék is ezt veszik. Szegény kuncsaft! Bedől, s elhiszi, hogy most a legnagyobb emberi magasságba emelkedett. * Alighanem minden stílus és minden kifejezés lesülyedhet a giccs fokára. A művészi kifejezés életében három állomás van: 1.) a poétikus korszak: a meglelés, az első használat ifjúi kora. 2.) A teatrális korszak: mikor a kifejezés öregedni kezd, de még úgy riszálja magát, mintha fiatal lenne. Mikor először Írták le átvitt értelemben ezt a szólamot: „szembe a nappal“, vagy ezt a frázist: „a lelkesedés tüze“, költői erejű lehetett. Ma már komikus. Komikus, mert impotens: felszólít valaminek az elképzelésére, de már nincs ereje megmozgatni képzeletünket. Csak meg csiklandozni tud, kielégíteni nem. A rothadás szaga csap meg az ilyen szavaktól. Bosszantók, mert már utánzásból születnek, de még érezni rajtuk a lelki eredetet, amelyet épp ezért kompromittálnak. 3) Prózai korszak: mikor a kifejezés végképpen megszenesedett, azaz annyira konvencionálissá vált, hogy már teljesen igénytelenül lép fel velünk szemben. „Szembe a nappal“, ez bosszantó kép, mert tehetetlen. „Van“, ez az ige, művészi értelemben, még tehetetlenebb, s mégsincs ellene senkinek kifogása. Amit giccsnek szokás nevezni, nem más, mint amit itt teatrálisnak kereszteltem. * Miért ébreszt a giccs gyűlöletet a művészben s minden igazán jó müélvezőben? Gőgjük, amellyel a giccs vásárlóira tekintenek, nem rokon-e azzal az úri dölyffel, amely oly kellemetlen fitymálással néz el a feltörő parvenü fölött? Nincs-e hozzá joga minden embertípusnak, hogy a maga színvonalán szórakozzék s nem komiszság-e, ha a művész és az esztéta beleköp a polgárok élvezetébe, giccsnek mondva a haldokló Petőfit ábrázoló festményt, amely előtt ezek megrendülve állnak? Nem: mikor a művész a giccset becstnérli, nemcsak a saját műélvezetének nimbuszát védi, hanem a nagy pillanatok s a nagy művészet rangját is. Nemcsak féltékenység tehát ez, azokkal szemben, akik illetéktelenül szeretnének hozzájutni a legnagyobb dolgokhoz. A szerelmesben lehetne hasonló tiltakozás egy olcsó szerelem híveivel szemben, akik a megfizethető ölelés gesztusaiban, a külső hasonlóság alapján, a szerelem végtelenségét vélnék birtokolni. A művész is attól fél, hogy a filiszter, felérvén a giccshez, azt fogja hinni, hogy a művészethez ért fel s el fogja veszíteni respektusát az igazi műalkotás előtt. Társadalmi téren ne legyen különbség az emberek között, szellemi téren azonban van különbség. A giccsnek legmélyebb értelme az talán, hogy arisztokratikus értékek meghamisításával s olcsó előállításával el akarja mosni a rangkülönbséget, amely különböző szellemi színvonalak közt van. Komlós Aladár.
