Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-01-19 / 3. szám - Vécsei Zoltán: Gyilkoló és éltető sugarak
fiyiCßaCc é& éítető Áugaraft <9iiat Vécééi Síettán dl. Egy tátrai fürdőhely liegéjébe képzelem most magam- Ragyogóan tiszta égboltozat van és a nap sugarai jótékonyan tűznek alá. Oh, milyen nagy jótevőnk nekünk a nap! Sugarai utján fényt és meleget küld hozzánk és így fentartja a földön a szerves életet. Csodálatos fény és hőforrás, amely az esztendők milliói óta bőkezűen ontja adományát és mindaddig árasztja szét sugárözönét bolygóira, amig csak tüze ki nem alszik, amig halála be nem következik. Ahogy hátradőlök a heverőn és a napsugarak végigcsiklandozzák arcomat, arra gondolok, hogy milyen naiv tévedésbe esett az öreg Herschel, aki egész komolyan állította, hogy a nap belseje sötét, hideg lest, csupán a napot környező burkolat izzó és ez küldi a fényt és a meleget. Ha ez igy volna, akkor ez a burkolat már régen kihűlt volna, vagy pedig természetszerűleg a nap belsejét kelleti volna feltiizesitenie. De ma már mindenki tudja, hogy Herschel elképzelése téves volt, a nap nem hideg, sötét égitest, hanem óriási fénylő tűzgolyó, amelynek felületén a hőmérséklet legalább 6000 Celsius fok, rnig belsejének hőmérsékletét teljes biztonsággal nem tudták megállapítani, de legalább 100.000 fokra becsülik .... De most nem a napról akarok beszélni, figyelmünket azonban most a nap sugárzására fordítjuk. A sugárzás jelenségeivel évszázadok óta foglalkozik a tudomány és annak ellenére, hogy rendkívül értékes eredményekre jutott, a kutató munka még mindig nem fejeződött be- A sugárzás jelenségeit egyaránt kutatja a fizika, a kémia és az orvostudomány. A hosszú kutatás után megismertük a sugárzás lényegét és tudjuk, hogy a sugaraknak két csoportjuk van. Az egyik csoportba az úgynevezett korpuszkuláris, testi sugarak, a másikba az aethersugarak tartoznak. A testi sugarak a sugárzó forrásból szabálytalanul váltakozó irányokban kilökött elektromos töltésű anyagok, amelyek a Jövedék módjára egyenes irányban terjednek tovább, míg az aethersugarak a sugárzási forrásból mindenfelé egyenletesen, hullámszerűen, tehát gömbfelületeken terjednek tovább és sebességük a fénysugár terjedési sebességével, másodpercenként 300.000 km-rel egyenlő. Ennél nagyobb sebesség, amint Einstein elméletéből megtanultuk, nincs, nem lehet és elképzelni is esztelenség. Rettenetes nagy sebesség ez is! Amig lehunyjuk és felnyitjuk a szemünket, a fénysugár nyolcszor szaladja körül a föld egyenlítőjét. Az aethersugarak ilyen irtózatos sebességgel száguldanak keresztül-kasul a világűrön. Vannak köztük láthatóak és láthatatlanok, vannak hosszú hullámuak és rövid hullámuak, vannak olyan rövid hullámhosszuságuak is, hogy ezt a legkisebb mértékkel is alig tudjuk kifejezni. Nem ismerjük mindnyájukát, Millican kutatásai után most már bizonyosra vehetjük, hogy az aethersugarak egy igen nagy része — túlságosan rövid hullámhosszuságuak ezek — nem jut el földünk felszínére, a föld légkörének legkülsőbb öve abszorbeálja, elnyeli ezeket a sugarakat. És ez a szerencsénk! Ha valami elképzelhetetlen katasztrófa következnék be és a föld légköre egyszerre leválna az öreg golyóbisról, nemcsak amiatt pusztulnánk el, hogy a levegő hiánya megfullasztana bennünket, hanem ezek a gyilkos erejű sugarak azon nyomban megölnének- Vannak olyan aethersugarak, amelyek földünk felszínére már nem jutnak el, de nagyobb magasságokban, például ötezer méterre a tenger színe felett, a Pamir fensikon, az Andesek bércei között jelenlétüket ki lehet mutatni. A sűrű és idegen anyaggal is vegyitett alsó levegőrégiókba már nem jutunk el. Millican ilyen nagy magasságokban végezte megfigyeléseit és kísérleteit és megállapította, hogy ezek a tulrövid hullámhosszúságú aethersugarak olyan erősek, hogy állandó hatásuk egy fémlemezt is átszűr. A világűrben cikkázó aetherhullámok hatása ennél is gyilkosabb. Az aethersugárzások hatalmas csoportja magában foglalja az elektromos, láthalalan meleg-(ultravörös), valamint a látható, ultraviolett és Röntgensugarakat. Leghosszabb hullámuk az elektromos rezgéseknek van, melyeknek hullámhossza igen tág keretek, egy milliméter és több kilométer között mozog. Ezekhez csatlakoznak a melegsugarak, amelyeknek hullámhossza 0,0001 centimétertől a fényspektrum ultravörös részének közeiéig terjed. Ezután a látható fény következik a vörös legszélétől (0,00007 cm.) a látható kék szin legszéléig. Ennek a fénysugárnak hullámhosszúsága csupán 0,000.035. A rövidebb hullámhosszúságú sugarak az úgynevezett ibolyántúli, ultraviolett sugarak- Ha a hullámhossz méginkább rövidül, a Röntgen-sugarak birodalmába érkeztünk. Itt a hullámhosszúságot Angström-egységgel mérjük, amely 0,000.00001 cm.-rel egyenlő. A Röntgen-sugarak hullámhosszúsága 10 és 0.07 Angströin-egység között van. Érdekes tény, hogy a hosszú elektromos hullámok, mint például a rádió hullámai csaknem minden médiumon, vastag falakon gyöngülés nélkül hatolnak át, a hosszú ultravörös meleghullámok egyes testeken, mint az eboniton, paraffinon, üvegen még áthatolnak, de a hullámhosszúság csökkenésével az áthatolási képesség is mindinkább csökken, a 320 mikroinilliméter hullámhosszúságú ultraviolett sugarakat már az üveg is fentartja, a 253 mikromilliméter hullámhosszuságuakat pedig csaknem minden anyag, az egészen ritka levegő is elnyeli. Innen van, hogy a világűr ennél is rövidebb
