Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-02-09 / 6. szám - Rimaszombat • Dzurányi László: Rimaparti várta
RIMASZOMBAT 1. Tompatér a volt vármegyeházzal. 2. Tompa Mihály szobra. 3. MalomszSg. 4. Terenczy István emlékmű. 3—8. A régi Rimaszombat: Hangulatos ké* Pék a Rimapart*kőmyéki utcákból. (A képek Veress László ár amatőrfelvételei.) Rimaparti várta Irta: Dzurányi László A múltkor, hogy Losoncon jártam s egy vasárnap délelőtt egész a magamé lehettem, hotelszobám ablakából szomjasan ittam föl a téli tiszta csöndességet s friss hótakarő, mintha visszahozta volna a régi diákélet vasárnapjait: egyszerre heves és fájdalmas nosztalgiát éreztem Rimaszombat után. Azt hiszem, minden öreg rimát, szombati diák úgy van vele, hogy ha kissé megfárasztotta az élet, odavágyik a Rima partjára, ahol meglelni véli a lélek gyógyító füveit, valahol a szabadkai erdőn, vagy a pokorágyi hegyen, csodálatos füveket, amelyeket talán még Horváth Zoltán tanár ur sem ösmer. És különös, hogy a megfáradt lelkek nem csak megenyhiti, hanem magyar lélekzetvételében föl is serkenti ez a drága magyar sziget. Különös, mert hiszen mi öreg rimaszombati diákok a Jánosi-uccán, meg a Ferenczy-uccán is csak romokon járunk. A régi osgyáni gyökerű iskolát a Fábry Jánosokkal rég eltemette a megmásult idő és nagy diákjai: Mikszáth, Kiss József, Pósa Lajos is már oda fönn társalognak az öreg tanár urakkal. De még fájdalmasabb a Ferenczy-ucca friss romjai közt járni és a romokon a gondterhes, nyüvött ruháju professzorokkal, ezekkel a befelé szenvedő Máriusokkal találkozni. Fltünt ott már minden, ami a régi magyar életet jelentette: egy ország megbecsülésre érdemes, napról-napra való építő munka, eltűnt a gömöri világ nyílt derűje, úri jókedve, és sok édes-csipös zamata belezápult a magyar bánat feneketlen kútjába. < És mégis eleven erő maradt ez a város, eleven és megtermékenyítő erő. Mert a maga kimeríthetetlen energia-forrásaiból és a maga legyürhetetlen életakaratával életre hozta és kiformálta a „kisebbségi Géniuszt“, és éppen nem véletlen, hogy ennek a Géniusznak Rimaszombat adta Gy őr y Dezsőben a poétáját. A vicinális vasúttal megközelíthető Rimaszombat centruma lett sok politikai és kulturális mozgalomnak is, példaadása a soha dől nem bukó s mindig a fennmaradás kötelességeit föllelő, a ma dolgaiba lendülő magyar vitalitásnak. Rimaszombatban vannak ablakok, ahol csak hajnalban huny ki a lámpafény, mert Rimaszombatban a magyar lelkiismeret soha nem elszik el s a kötelességteljesités, amint azt Törköly József híven példázza, eléri az önfeláldozó aszkézis csúcsait. Amig ez a Rimaparti kisváros áll, lélegzik és világit, addig nem lehet és nem szabad meg fogyatkozni a magyar hitnek sem.
