Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-02-09 / 6. szám - Győry Dezső: Élet vagy utazás - Egri Viktor: Mithridates aranya
— Igaza van, sir, ön az egyedüli, aki belátta, milyen megalázó számomra ez a vizsgálás. De a himlőragyás félretolta a kis Petersent. — Senki sem vitatja el, hogy joga van ehhez a tiltakozáshoz. És sajnos senki sem kényszerítheti, hogy alávesse magát a motozásnak. De miután valamennyien átestünk rajta, hogy úgy mondjam, kissé különös . . . magára vessen, ha valaki furcsán találja értelmezni szabódását. Mr. Hudley halotthalvány arca hirtelen áttiizesedett. A keze ökölbe szorult, rekedten vibráló hangon mondta: — Felesleges, hogy a tiltakozás következményeire figyelmeztessen. Túlontúl tisztában vagyok vele. Önök azt gondolhatják, amit akarnak, én megmaradok elhatározásom mellett. A yankee gúnyosan mosolygott, Petersen a kezét tördelte, egészen bizonyos, hogy a kollega a tolvaj, a gyűjtő szenvedélye elragadtatta, bűnre csábította, persze csak pillanatnyi megtévelyedésről van szó és egy kollegát ezért nem szabad az egész világ előtt tolvajnak bélyegezni. Feltette magában, hogy négyszemközt beszél vele, jóságosán, mintha az apja volna. Istenem, a fiatalok olyan balgák! Miss Lillian hirtelen szükségesnek találta, hogy hátat fordítson az angol fiúnak és legtermészetesebb hangján a longchampsi futtatásokról kezdjen beszélni a szomszédjával. Mr. Hudley még egyszer körülpillantott. Tisztán látta, hogy mindenki tolvajnak tartja. A szája széle torz mosolyra rándult, vállat vont és gyorsan kisietett a teremből. Senki sem tartóztatta. — Nála volt utoljára az arany. Világosan emlékszem, -- fakadt ki a táncosnő. Csinos volt nagyon, jól állott neki ez a kis felindultság. — Gyanús volt nekem ez az ember a bemutatkozás pillanatától! — Őrt kell állítani a kabinja ajtaja elé, — javasolta a yankee és keresztül is vitte, hogy Mr. Hudley kabinja elölt őr posztoljon. — Kegyeskedjenek elfelejteni a veszteségemet, — próbák a bankár napirendre térni az eset felett. Az intelem azonban keveset használt. Az arany eltűnésének Ilire percek alatt szétfutott az egész hajón és Mr. Hudley végérvényesen, feltámaszthatalanul meghalt a társaságban, mielőtt felébredt volna. Reggel azonban a gondosan kikészített erkölcsi hullába mégis visszatért az élet. Takarítás közben a steward meglelte az aranyat. Szemtanuk állítása szerint pontosan Petersen szokott ülőhelye mögött a padlózat és a faliburkolat közti hasadékba beleszorulva. Nyilvánvaló volt, hogy az érem éppen szórakozott tulajdonosa kezében volt utoljára. Petersen boldogan sietett az angolhoz. —- Ezek után nem marad más hátra, mint megünnepelni feltámadásomat. Szemtanuk állítása szerint Jimmy, a Leviathan bármixere izomlázat kapott ettől a feltámadástól. — A himlőragyás yankee a hetedik cocktailnál az asztalra csapott. — Ördöngös fickó maga, Hudley, hogy mersze volt ilyen rongyos arany miatt kockára tenni a jóhirét. Mert nézzük csak, mi történik, ha a steward nem találja meg az aranyat? Beteg-vizsgáló és gyógyintézet egész éven át nyitva A modern technika minden vívmányával felszerelt Inhalalóríum Kérjen magyar prospektust a fürdöigazgatóságtól Podébradv gyógyítja a legjobban — Még mindig jobban jártam, mintha végigkutatták volna a zsebeimet, — mosolygott rejtélyesen az angol. — Sajátságos véletlen folytán ugyanis a másik aranyat, Petersen barátom ritkaságának hasonmását nekem sikerült megszerezni New-Yorkban. Mr. Hudley a zsebébe nyúlt és kihalászta belőle az aranyat. — Ki hitte volna nekem, hogy én is becsületesen 1250 dollárt adtam érte, ha nálam találják, mert történetesen tegnap este is itt volt a zsebemben. Magamra kellett venni a gyanút, hogy tolvajnak bélyegezzenek. Az egész kényelmetlen incidensért különben csak magamat okolhatom. — Miért nem mutatta meg az aranyát, amikor Mr. Petersen az övét prezentálta, — szólt a yankee. A bankár megértő mosollyal bókolt az angol felé. — Az igazi gyűjtők tapintatából, akik nem rontják el a kollégájuk örömét. És félrevonta a sarokba Mr. Hudleyt. — Voltaképpen hálásnak kell lennem a sorsnak ezért az esetért. Miss Lillian ma reggel a változatosság kedvéért hajlandónak mutatkozott belőlem hullát csinálni. Kicsit gyanúsnak találta, hogy a steward éppen az én ülőhelyem mögött lelte meg az érmet. Enyhe, szinte bocsánatkérő mosollyal hozzáfűzte: — Nyilván abban a hitben, hogy eltüntetésével egy nyűgös vetélytárstól akarok megszabadulni. Nos, én a választást megkönnyebbitem neki. Szemtanuk állítása szerint miss Lillian Le Havreban egyedül szállt vonatra és szabószámlái rende'zéséré Parisban volt kénytelen alkalmas médiumot kertesni.
