Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-02-09 / 6. szám - Győry Dezső: Élet vagy utazás - Egri Viktor: Mithridates aranya

A harmadikban füst van és bagószag, s ahogy kinézek, át az ablakon, le, a völgyek itt is ködképpel adóznak a hegyeknek, mint nálunk, s ajkamon Te

buggyansz elő, de zakatol a fűtés, s hideg tódul be, ha itt-ott megállunk. Az élet mindig ilyen jégbehütés? ilyen egyforma? s álmunkban az álmunk ilyen egyformán visszatérő görbe? hát akkor mért kell annyit futni, futni? és mért nagyobb a közelről a törpe, mint messziről a nagy, ha oda jutni ahol örök a földfeletti béke, a tisztaság s a léleknek uralma, hiába látunk, nem lehet. Pont. Vége.

... A iákon narancs, mint nálunk az alma

és virágok, mik otthon csak tavasszal virágzanak és szabadban a pálmák, ó mennyi minden, ami mind vigasztal, hogy jobban tudjuk átaludni álmát

az életutnak, ha már igy akarták. — A vonat zökken és helyére mászik: határ, uj mozdony, uj beszéd, uj fajták

— és igy tovább, a végső állomásig.

(Megjelent a „Nyugat“ január 1-i számában.)

A hajóút negyedik napján történt. Holnapután a Le

viathan utasai

Le Havreban partra szállhattak, addigra miss Lilliannak

el kellett döntenie, kire bizza párisi szabószámlái rendezését, Petersenre, a svéd bankárra, vagy Mr. Hudleyra, aki angol ember létére kivételesen szénfeketehaju és koromszinszemü volt, mintha Ibéria ege alatt pillantotta volna meg a napvilágot.

Szemtanuk állitása szerint miss

Lillian, a

Hippodrom

sztárja, szörnyen unatkozott a bankár társaságában. Petersen kicsit

kopaszodott és pókhasu volt, de ahhoz kétség nem férhetett, hogy csekkéire mindenkor akadt fedezet. A fekete angol viszont imponáló jelenség volt, remekül szabott ruhái pompás izmokat takartak. Nem holmi box

vagy

rugbysporttól, hanem előkelő pólótól, vívástól és regattázástól szerzett magasabbrendü izmokat. Miss

Lilliannak

ebben a tekintetben csalhatatlan szeme volt. A szimatja nem hagyta cserben, amikor Mr. Hudleyban kitűnő szerelmi partnert szimatolt.

Szupé után a bankár karját kinálta miss Lilliannak és mialatt a táncosnő Petersenbe karolt, a szeme sokatmondóan rávillant a fekete angolra. Mr. Hudley nyomban elértette a szembeszédet és a társalgó egyik asztala mellé már hárman telepedtek. A háromszög, ahogy a ha jón a társaságot elkeresztelték. A szivarját rágcsáló Petersenre osztották ki nyilván a férj szerepét és a kissé titokzatosan fellépő fiatal angolra a házibarátét.

Petersen felvette a desszertnél elejtett beszélgetés fonalát :

— Túlságosan

alábecsüli a gyűjtők szenvedélyét, miss Lillian.

— A

szerelem mellett csupán a pénzgyüjtés szenvedélyének van jogosultsága, — állapította meg temparamentumosan a táncosnő.

— A

magam részéről visszataszítónak tartom ezt a szenvedélyt ha öncéllá válik, — vetette közbe Mr. Hűd-