Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-02-02 / 5. szám - Brogyányi Kálmán: Schönberger Armand
5Q ÍV VILÄC1QALQM [______DeUbaUehPáj. ~ H Németorszáq A német irodalom utolsó ötven éve, a német világirodalom tehát 1880-ban kezdődik. 1870-ben a poroszok legyőzték Franciaországot. Ezzel a győzelemmel és a nagynémet gazdasági fejlődésével, Bismarck nagy tettével, hogy Németország kisállamait garibaldisan egységgé kovácsolja össze, indul meg az a folyamat, amelyről Goethe beszélt. Kari Stauffer- Bern, Bauernfeld, Bodenstedt, Dalin, Ebers, Fitger. Fontane, Freytag, Ganghofer, Geotte, Groth, Gutzkow, Hamerling, Hansjakob, Heyse, Kurz, Laube, Liliencron, Lingg, Moser, Nissel, Pichler, Josef Bank, Roquette, Rosegger, Schack, Maxirnilian Schmidt, Richard Voss lépnek fel. Es ők mind egy ember irodalmi előfutárjai: Richard Wagner, a döntő befolyású lángész zárja le ezt a romantikától natúréit sort. A német irodalom újra forradalmi korszakot élt, amelynek Kari Bleibtreu adott kifejezést „Az irodalom forradalma“ cimii iratával. Ekkor alakul meg Berlinben a szabad színpad folyóirata, amely később kibővül és a mai híres „Neue Rudschau“ává a modern német irodalom fórumává növi ki magát. Bierbaum és Heymel, „Die Insel“ ciinen irodalmi kört alkotnak, amelynek középpontja Gerhardt Hauptmann. A „Jugend“ és „Simplicissimus“ szatirás irodalmi folyóiratok alapítása is ebbe a korba esik és minden szellemi erő túl a nacionális határokon a világirodalmi kifejlést szorgalmazza. Ekkor villámlik bele a német irodalmi törekvésekbe a francia Zola, majd Ibsen és Björnson és majdnem velük egyszerre Dosztojevszki és Tolsztoi. Németországnak Friedrich Nietzschében olyan zsenije támad, aki mellett a kisebb és nagyobb irodalmi forradalmak elhalványulnak. Zola és az északi befolyás alatt születik meg a német naturalizmus, de egyszersmind ennek az iránynak a művészi ellentábora: a szimbolizmus. Ez Németországban még a belga Maurice Maeterlick előtt keletkezik és nem más, mint a francia-skandináv-orosz naturalizmusra beálló reakció. Gerhardt Hauptmann már indulásakor naturalista, majd szimbolistává fejlődik. All ez elsősorban a német dráma és regény fejlődésére. A líra saját utakon halad. Detlev von Liliencron, Gustav Falke, Bierbaum, Richard Dehmel és Stefan George fejest ugranak, szinte azt lehetne mondani: szakítanak minden tradícióval és csakis a saját géniusz szavára hallgatnak. Mig az első három a naturalisztikus líra húrjait pengeti, Dehmel sajátos erotikája és az egyszerűségre és naivitásra való törekvése készíti elő a két elem szintézését, Stefan Georget, aki a német nyelvből valóságos dómot épített a lírának. Mellékhajtásként jelenik meg a prágai Rainer Maria Rilke, aki csiszolt miniatürös szóüvegekből rakja össze verseit. A német szimbolizmusból nő ki a vallásos tárgyú regény. Frenssen „Hilligenlei“ (Szentföld) regényére Kari Weise „Jesus“ cimü tetralógiája következik. Max Kretzer és a müncheni Michael Georg Conrad folytatja ezt az irányt, amely azonban hamarosan véget ér. Ugyanis már ebbe az időbe esik Jákob Wassermann és Thomas Mann első fellépése, amely döntő befolyást gyakorol a német regényre. Igaz, hogy még a hivatalos német irodalomtörténetek erről a két nagyszerű Íróról azt Írják, hogy nem érdemes velük komolyan foglalkozni, mert Wassermann „undorító erotikája“ (Renate Fuchs cimü regénye) és Thomas Mann „dekadensül bántó“ leírási egy lübecki család pusztulásának (Die Buddenbrooks) nem érdemli meg a komoly kritikát. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a két név és Gerhardt Hauptmann neve dominál a regényben és a drámában, Stefan George pedig a lirában áll az első helyen. A három óriás mellett Helene Böhlau és Gabriele Reuter, két tehetséges asszony nem tud érvényesülni, azaz mindkét név ma már az irodalomi múlté. Carl Haupt mann, a nagy Gerhardt bátyja sem fejlődött ki, bár figyelemreméltó regényeket produkált. Ezekhez a nem első nagyságokhoz csatlakoznak a német Svájc Írói: Spitteler, Heer, Zahn, Widmann. Az osztrákok reprenzentánsai Altenberg, Bartsch, Otto Hauser, Enrica Handel-Mazetti, Klara Viebig és Ricarda Huch egészítik ki birodalminémet részről ezt a sort. A wagneri hatalmas Bayreuth után Németországban Gerhardt Hauptmann, Her mann Sudermann és Artur Schnitzler dominálnak. Sudermann azonban még élte derekán hal meg irodalmilag, Schnitzler pe dig fejlődés helyett elernyedést mutat. Hauptmann a naturalizmusból (melyet Arno Holz barátjával alakit meg) a szimbolizmusig egyaránt felfelé Ívelő pálya. Vigjátékai („Biberpelz “, „Roter Hahn“, „Schluck und Jau“), mesejátékai („Ver sunkene Glocke“, „Hanneies Himmelfahrt“) és szociális drámái egyaránt korszakot jelentenek az újkori német irodalomban. Az olyan nagyon hangoztatott forradalmi irodalomnak is ő a kezdeményezője, mert „a takácsok“ cimü drámájánál erőteljesebb proletárfeljajdulás a háború utáni német irodalomban sem található. A szimbolizmus poézise pedig csodálatosabban sehol sem csendült meg, mint „Und Pippa tanzt“ cimü színpadi müvében. Az ő alkotásai mellett a Burckhardttól kiinduló reneszánszdrámák eltörpülnek (Hofmannstahl, Max Halbe) és Fulda, a mai po rósz költőakadémia elnöke harminc drámájával és vígjátékéval már ma elfelejtett iró. Ugyanez áll az úgynevezett katonadrámákra (Ompteda, Hartleben, Beyerlein). Hauptmann mellett Frank Wedekind az egyetlen ember, aki nemcsak újat akar, de újat is tud. 0 olyan problémák számára tette hozzáférhetővé a színpadot, amelyek előtte teljesen lehetetlenek voltak. Az osztrák Schönherr pedig, Anzengruber egye nes leszármazottja móriezzsigmondi érteimében a népet viszi színpadra. Hauptmann —Wedekind Schönherr Schnitzler: a háboruelőtti német színpad határkövei. Wasserman — Thomas Mann a regényé. A háború elnémítja a sokszerü akkordot és mégcsak nemzeti háborús irodalmat sem teremt. Le kell szögezni azt a csodálatos tényt, hogy bár ez volt a világ legnagyobb háborúja, nem termelt ki magából sehol Tirteust. A költők csak a háború összeomlása után vetik rá magukat az üszkös országokra, hullahegyekre és mániákus kakofóniába kezdenek bele, fiz esztendő kellett hozzá hogy egyes hangok, az igazi tehetségek hangjai győztesen kerülje^ nek ki a hangzavarból. Még nincsenek túl a borzalmas élményen, még minden szavak vádiás, forradalom, de ezer Írások mögött már körvonalszódik az uj nemzedék irodalma, amely nemcsak akarás, hanem tehetség és tudás. Erről a háboruutáni irodalomról egy külön cikkben fogok beszámolni. A legutóbbi ötven év német irodalmából világirodalmi relációban öt-hat névnél több nem maradt meg. A fiatalok pedig ezen öt-hat igazi nagyság hatása alatt állnak ma is. Schönberger Armand*) A budapesti KÚT művésze. Nemrég év folyamá állított ki Pozsonyban. Most, a szlovenszkói magyar képzőművészet krizise idején ritka jelenség ez. A nyugati művészetek frisseségét, az expreszszionizmus minden újszerűségét hozta magával. Valami szokatlan benyomás éri az expresszionista képekhez nem szokott szemlélőt képei előtt. Az expersszionista látás. A fölvetett téma kilép a megszokott mindennapi formavilágból. A szigorú befog laltság megoldódik és éles, szöges egységekre, alapformákra bomlik szét az, amit eddig csak mint nagy egybefoglalást ismertünk. A dolgokról eddig ösztönösen belénk helyezett fogalmi kép uj megjelenítésben kerül vászonra. A város, a szűk, zsúfolt uccák, a hatalmas épületek szülöttje Schönberger És fantáziája fölszivja a beton alkotásának rideg gépmisztikumát. Épületsorokat, uccákat, proletár negyedeket, kikötőket varázsol maga elé az anyagra, egy különös képzelet világ valóságaiként. Az expresszió, a pilla nat ideje alatt a recehártyára rajzolódott érzelmi kép ölt testet. A logikus látás helyett az érzelmi látás uralkodik. Es szögletes, befelé hajló sárgás házakkal, a kép mélyén összetorlódó utakkal érezhető módon érzékitve jön a rohanás, sodrás, a forgalom, az ucca. Itt nincsen részlete az uccának, minden részlet nélkül való. Csak egyetemesen, differencia nélkül adja azt az érzelmi részekből összetett fogalmat, mely a logikus kifejezés számára megközelíthetetlen marad. Amit akkor érezünk, amikor a végtelen uccai forgalomban, a ránk rohanó autó félelem asszociójában látunk. Az impresszionizmusból hajlott el ez a művészi irány. Vagy helyesebben, egy gyökérről szakadt mind a kettő. Az impresszionista Manet-nek a hágai múzeumban levő Gránátosok cimü képe az első indulás az impressziótól az expresszióhoz. Cézanne, Van Gogh már tiszta képekkel demonstrálják a természeti ábrázolástól való elszakadást egy sajátos művészet őszinteségével. Ezt az expresszionizmust adja Schönber ger Armand. Brogyányi Kálmán. *) Lásd a képoldalt.
