Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-01-05 / 1. szám - Szerkesztői üzenetek
India Speciál: Meinl tea 100 gr Ké 13 60 Kellemes, pompás Ízzel erős karakterisztikus Assamvirág arómával. A Meinl tea megfelel n Oii ízIéséneJk SZERKESZTŐI ÜZENETEK Keresziszórejtvényünk megfejtői közül december hó folyamán a következők nyerték a kitűzött könyvjutalmakat: Csiráky István, Ipolyság. — Nemes Lajos, Kassa. — Várady Zsigmond, Zsolna. *— Reiner Aladár, Selmecbánya. — Fenyves Miklós dr., Prága. — Karafiáth Péterné, Munkács. — Rónay János, Nagykálna. — Glaser Lili, Pozsony. — Koloszer István, Tetschen. — Csernák Júlia, Léva. — Gellért Sándor, Rimaszombat. — Szent-Ivány Lilly, Beje. Pro és kontra cimü rovatunk anyagtolódás miatt kimaradt ebből a számból. A kereszszórejtvény megfejtését a jövőben pontosan fogjuk közölni. Grafológia-rovatunk a jövő számtól kezdődően az eddiginél is bővebb és fürgébb lesz. Többeknek, akik választ várnak. Szives türelmüket kérjük. Levél. Aranyos levélének kimondhatatlanul megörültünk. Ha tudná, hányszor, de hányszor gondoltunk aggódó szeretettel a mi kedves kis barátnőnkre az elmúlt félesztendő alatt: vájjon merre jár, vájjon boldog-e, teljesült-e a jóslatunk. Tudja-e, hogy már levelének külső formája is egészen más, mint amilyen a régieké volt? Azelőtt még a betűi is olyan szomorúak voltak, hogy csak rá kellett néznünk a levelére és már tudtuk, hogy nem vidám levél. Most a betűi is vigan, büszkén emelik föl a fejüket. Arra kért, hogy „sokat“ üzenjünk. De higyje el, a meghatottságtól nem is jut eszünkbe semmi. Mi is azt mondjuk, amit ön mond: „Boldogok vagyunk, köszönjük.“ őszinte szeretettel, szívből gratulálunk. És a születésnapi ajándékra nagyon kiváncsiak vagyunk ám. Megígérte, hogy megírja. Ehykém. Levele tartalom és forma tekintetében is annyira zavaros, hogy nem tudtuk a lényegét kihámozni belőle. Azt látjuk, hogy intelligens ember irta, aki azonban nem tanulta meg fegyelmezni önmagát. Ez a legnagyobb baj önnél. Ez minden egyéb bajnak a forrása. Lehet, sőt valószínű, hogy ez nem is az ön hibája. Menjen el egy jó idegorvoshoz, vizsgáltassa meg magát és azután tartsa meg pontosan az ő utasításait. Ha majd az idegei nem hullanak igy szét, akkor a kérdéseire maga is meg fogja majd találni a feleletet. A versekből sehogyan sem tudtunk kiokosodni. Kusza, összefüggéstelen sorok, amelyeket olvasni is csak nehezen, megfejteni pedig egyáltalán nem tudunk. Üdvözlet. Visszavágyik. Kedves, szomorú lélek, szeretettel olvasutk minden sorát, örültünk neki, hogy az élete nehéz idejében a mi szerkesztői üzeneteink mutatták meg azt az l’ár bánatos utat —, melyen emelt fővel végig tudott menni. Hat évig szeretett egy fiút, aki az utolsó két évben mindennapos volt maguknál, akivel magának tökéletesen összeforrott a lelke s akiért lemondott minden egyéni szórakozásáról. Egy napon ez a fin váratlanul elmaradt, hogy két hét múlva rövid levélben értesítse: bizonytalan állása miatt nem akarja lefoglalni magát. Nem csinált jelenetet, könnyeit titokban sírta el, higgadtan és büszkén elbúcsúzott a fiHtól. Másfél év múlt el. Próbálta visszaszerezni a nyugalmát, már-már megnyugodott, mikor a fiú visszatért és békülni akart. Most nem tudja, mit tegyen? A szive még nagyon jól emlékszik a régi időkre és ugy-e csak a szép percekre emlékszik? — de az esze mást mond. Az eszére hallgasson és ne kérdezze a szivét, amely most lelkendezik az örömtől, de össze fog törni a megismétlődő szakítástól. Mert higyje el, megint szakítás lesz a vége. Ha az a fiú hét és fél év alatt nem tudott olyan állást szerezni, hogy magát feleségül vegye, ezután is aligha tud. Minek kínoznák egymást? Nem akarjuk azt mondoni, hogy a fiú nem érdemes a szerelmére. A szerelem titokzatos, kormányozhatatlan ér* zés, gyakran az érdemetleneknek jut belőle a legtöbb, de ez a fiú nem méltó arra, hogy ismét feldúlja a maga életét, összetörje, aztán egyet gondoljon és továbbmenjen. Ez a fiú nem értékes ember, nem az a fajta, akiért szép és nagy érzés áldozatot hozni. Hiányzik belőle a férfiasság két alapvető tulajdonsága: a felelősségérzet és a gyön* gédség. Aki hat évig lekötött egy leányt, hogy aztán egy rövid levélben szakítson vele, felelőtlen, durva lélek, önző a végtelenségig, méltatlan magához. Felejtse el, kapcsolja ki az életéből, foglalkozzon mással, annyi minden, munka, cél, szépség van az életben, ami megnyugtatóbb, mint a szerelem. S ha majd elhalványodik, minden emléke, a 3zive könnyű és megtisztult a szenvedésektől, a Sors el fogja magának küldeni azt a férfit, férfit és nem fiút, aki kárpótolja a szomorú évekért. Béby. ön azt hiszi, hogy nem „golyva“, mert „nem annyira nagy“. Látatlanban nem lehet eldönteni, hogy az-e vagy sem. Egyébként is a diagnózis megállapítására nem az avatatlan hivatott, hanem csakis az orvos. Mi nem tartjuk valószínűnek, hogy az énekléstől származott. A golyva nem egyéb, mint a pajzsmirigyeknek rendellenes megnövekedése. Újabban egyes vidéken tömegesen jelentkezik. Állítása szerint egy másik leánynál is észrevehető, aki ugyancsak a templomi kórusban énekel. Úgy látszik, hogy az ivóvíz és a talaj jódtartalmának hiányos volta összefüggésbe hozható a golyva keletkezésével. Nőknél gyakoribb, mint férfiaknál és néha minden orvosi beavatkozás nélkül magától is meggyógyul. Ez a tapasztalat azonban ne szolgáljon önnek bátorításul,■, hogy elhanyagolja. Haladéktalanul mutassa meg az orvosuknak és ha ez szükségesnek találná a rendszeres kezelést, minden hoszszabb fontolgatás nélkül vesse magát alá, mert ha megnagyobbodik, idővel sok kárt tehet az egészségében és fulladási rohamot okozhat, sőt még a szív működésében is jelentékeny zavar támadhat tőle. Belső szerekkel voló gyógyítására a jódot használják, amelynek adagolásánál pontos orvosi ellenőrzésre van szükség. Igen kiterjedt alkalmazásnak örvendenek a pajzsmirigykivonatokat: thyreoidea-tabletták is. Újabban jó eredményt látták attól is, hogy a közönséges konhasóhoz kis jódsót adnak és ilymódon pótolják az élelmisze. rekben esetleg hiányzó jódot. Legbiztosabb gyógyítása műtéti beavatkozással történik. Műtét esetén soha sem irtják ki teljesen, mert ha egészen kiirtanának, súlyos természetű komplkációk támadhatnának. Györmegyei leány. Népies felfogás szerint, aki reggelenkint éhgyomorra kis tiszta mézet eszik, annak az arca sohasem lesz sem mitesszeres, sem pörsönéses, sem pedig pattanásos. Ha ez nem is egészen igy van, azért tagadni mégsem lehet, hogy ebben a népies hitben van egy kis igazság is. Természetesen ezzel sem szabad túlzásba esni, mert igaz a régi közmondás, hogy: „mézből sem jó a sok“. Hangját pedig egyáltalán nem rontja meg. A részleges zsírosság egyáltalán nem ritka. Az ellene való eljárás kissé kényelmetlen ugyan, de jóakarattal és türelemmel aránylag könnyen végrehajtható. A zsíros helyeket esténként nagyon meleg vízzel és tulzsiros kénes szappannal kell mosni, ha arcbőre ezt a szappant egyáltalán megtűri. A száraz helyeket csakis langyos vízzel és egyszerű, tulzsiros szappannal szabad mosni. Reggeli mosdóvizébe állandóan tegyen kis tiszta császárboraxot, amitől sima és bársonyos lesz a bőre. A pattanások megelőzésére és a tágan levő pórusok megszüntetésére legjobb a kvarcfénnyel való kezelés. A kölesdaganatokat sokan a két mutatóujj közé szorítva igyekeznek kinyomni, ami néha sikerül is, de mivel nagyobb erőt kell kifejteni, utána a bőr kissé meg szokott gyuladni. Jó, ha az eltávolítás előtt kis zöldszappanhabot hagynak rajta beszáradni, ami által a daganatot fedő szaruréteg kissé felpuhul és igy a kis kásaszem könnyebben kiugrik. Legjobb, kivált, ha sok van, az eltávolítást az orvosra bízni, aki a bőrt nagyon hegyes késsel, alig észrevehető módon megkarcolja és a kis daganatot a legenyhébb módon kinyomja. V érszegénységét feltétlenül orvosoltassa és emésztését hozza rendbe, mert enélkül minden fáradozása meddő maradna. A hashajtók állandó használatút ajánlatos nak nem tartjuk. A púdert védelmül szolgál az időjárás mostohaságával szemben, de mivel elzárja a faggyumirigyek kivezető csöveit éfe igy alkalmat szolgáltat mitesszerek,* pörsenések és pattanások létrejöttére, rögtön le kell mosni az aicról, mihelyt nincs rá feltétlen szükség. Főszerkesztő: Győry Dezső. Felelős szerkesztő: Szvatkő Pál dr. Főmunkatárs: Mára! Sándor. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal Praha II., Panská 12/III. — Nyomatott: Lipcsei Könyvkiadó R. T. nyomdájában, Lipcsében. A nyomásért felelős: H. Pfeiffer. A lap küldését a postaminisztérium a 216.729 VII. 1928. sz. alatt engedélyezte.
