Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-24 / 8. szám - Szenes Erzsi: "A visszatetováló intézet" - Lakatos László: Kis természetrajz

Ságokból ismételniük kellett. így állapították meg a süketség mérvét. Ezután a páciensek fejét erős fényhatásnak tették ki.

A kísérleti személyek nagyobbik felénél beigazolódott a föltevés, amennyiben a fényhatás alatt a nagyothallás csökkent. A fénysugár kb. kétszeresére emeli az ember hallási képességét. A hallás megjavulása mindjárt a kísérlet elején megfigyelhető, a fényhatás ideje alatt (5 perc) állandóan javul, mig eléri a lehetséges maximumot. Ez a hatás a fényforrás eltávolítása után rendszerint ismét megszűnik, bár voltak esetek, melyekben kedvező utóhatásokat is megállapítottak, így egy süket asszony azt állította, hogy a besugárzás után csaknem teljes tisztasággal hallotta a mozizenét. Általában azonban nem beszélhetünk a nagyothallásnak fénnyel való gyógyításáról, mert a hatás csak a fényhatás tartama alatt érzékelhető.

A hallási képességnek fény segítségével való fokozása, persze a normális fülű emberre is vonatkozik. Ez tréfára ad alkalmat: „Gyújtsd meg a lámpát, hogy jobban halljalak.“ S ez a humoros mondás a valóságban természetudományosan mégis tökéletesen beigazolható. Lazarus, a híres moszkvai fiziológus oly kísérletről tudósit, melyet bárki ellenőrizhet. Sötét szobában üssük le a zongora valamelyik billentyűjét s a pedál segítségével nyújtsuk ki a hang tartamát. Most csavarjuk le és föl — többször egymásután — a villanyvilágítás kapcsolóját. Se különlegesen jó hallás, se zene-dinami<ai iskolázottság nem kell hozzá, hogy észrevegyük, hogy a hang ereje növekszik és csökken, a sötétben halk, a világosságban valamivel erősebb lesz. Szóval az egészséges hallás számára is áll a föntebb említett tétel. Ennél az experimentumnál mindegy, sötét vagy világos szobában kezdjük-e el; a világos szobában leütött hang elhalkul a sötétben, a sötétben produkált hang ereje megnő a világosságban.

Mivel magyarázhatók ezek a bámulatos jelenségek? Érzékenyebbé teszi fülünket a fény? Nem, erről szó sincs. Egy mellékkisérlet mindent érthetővé tesz: bekötött szemmel hiába tesszük ki magunkat a legerősebb fényhatásnak is, az experimentum nem fog sikerülni. A hangerősség váltakozását tehát végeredményben szemeinken át érzékeljük. A fokozott fény szemidegeinkre hat; az érzékszervek azonban kölcsönhatási viszonyban állanak egymással s igy többi érzékszervünk is profitál abból a pszihikus feszültségből, melyet a fény szemünkön keresztül előhív bennünk.

Egy tisztán fiziológiai jelenséggel állunk tehát szemközt, mely — anélkül, hogy tudtunk volna róla — számtalanszor éreztette már hatását. Ha például az éttermet ünnepélyesen kivilágítjuk, izlelő-érzékszervünk is intenzivebb munkába lép s az ételek jobban izlenek. A teória praktikus kihasználását jelenthetné ama tény is, hogy a koncerttermeket erősen kivilágítják.

így tehát a hallásra is kiterjesztette vonatkozását Goethe ismert felkiáltása, melyet halála pillananatában hallatott: Mehr Licht! Több világosságot!

(vd.)

„Visszatetováló intézet"

Persze, Párisban van és nem is egy, — tucatjával. A lapokban csomó ilyen intézet hirdetését láthatni és az uccákon öles plakátok kiabálják. Mert Párisban minden kapható testnek-léleknek való. Páris az a város, ahol legnagyszerűbben szolgálják ki az embert, ételben, italban, szerelemben, művészetben.

„Visszatetováló intézet“ — a címet olvasom, — egy pillanatra fejbevág. Hát ez micsoda? Csak olyan, mint a szépítő és fiatalító intézetek, azzal a különbséggel, hogy ez két ember dolgát hozza rendbe, két ember dolgát — a szerelemben. A furcsa csak az, hogy erre éppen Párisban van szükség, ahol a napokra, órákra kötődő szerelmek ugylátszik gyakran örök jelleggel indulnak. Az ezerszer megénekelt, helyes midinettek még mindig romantikusak lehetnek egy kicsit, hogy érdemes visszatetováló intézeteket nyitni. Mert a kuncsaftok, jobban mondva a páciensek, legtöbbször nők. Már csak azért is, mert a tetoválás eltüntetése nem éppen egyszerű, sok pénzbe, még több fájdalomba kerül, már pedig szépségért és szerelemért csak aszszonyok tudnak igazán szenvedni és áldozatot hozni. Arról van szó, hogy a páciens hófehér vállára, karjára, keblére vagy felső lábszárára kedvesének monogramja van tetoválva. A kedves nevének kezdőbetűi, akinek neve még nem is oly régen muzsikásán zengett a páciens szivében és azt hitte, hogy a muzsika el nem múlhat soha. Dehát mindenki rájön előbb vagy később a szerelem múlandóságára, de különösen az, aki az érzelmek extázisában odáig ragadtatta magát, hogy szerelmi bizonyítékul a láthatatlan lelki jelek mellé még a látható testieket is választotta. Oh, Párisban gyönyörűséges a tempó, a „fiancé’‘-k, a „vőlegények“ gyors egymásutánban váltakoznak és szegény kis midinette mit kezdjen el a testével, amelyen egy kopott, elfeledett, áruló monogram van?

Ebből a szerelmi forgalomból adódott az eszme, visszatetováló intézeteket nyitni. Egy kezelés ötven frank, de legalább tiz kezelésre van szükség, ha a fiancé nem várhat, elég két kezelés is, ára ilyenkor á kétszáz frank, de ez a gyors eredmény a lehető legfájdalmasabb villanykezelést igényli.

Bárhogy is van, sokan élnek, azt hiszem, olyanok, akik nem látható, de annál súlyosabb lelki jelekkel járnak a világban és szívesen cserélnék fel őket egy testre tetovált monogrammal. Mert ezekre a láthatatlan jelekre nincs még a világon intézet, pedig ezek néha hevesen fájnak és tartósan, van úgy, hogy a sírig kell őket cipelni.

Szenes Erzsi.

Kis természetrajz

Irta: Lakatos László.

Páva:

Kokott.

Veréb:

Koldus.

Majom:

Emberős? Emberi iinitátor?

Szkarabeusz:

Purifikátor.

Pacsirta:

Népdalénekes.

Fülemüle:

Tenor.

Hattyú:

Ha tiz centiméterrel rövidebb volna a nyaka, nemcsak hogy rut állat volna, de mindjárt azt is tudnák róla, hogy húsa ehető, mint a kacsáé.

Disznó:

Optimista.

Sas:

Erős szárnyak? Mennyivel erősebb benne a szárnyairól való meggyőződés! Szárnyakkal a veréb is tud repülni. Sas csak lélekkel.

Tigris:

Fogában él a fajta.

Tehén:

Meg kell tudni válogatni a szülőket. Ha Indiában születik, templomba; ha Európában, vágóhidra kerül.

Öz:

Sikoly.

Pók:

Ügyvéd.

Gólya:

Az a kérdés, vájjon már felvilágosították? Az a kérdés, vájjon már ö is tudja, hogy nem ő ...

Bolha:

A mikrokozmikus bosszú a természetben. Az ember kiszívja a természet, a bolha kiszívja az ember vérét.

Kolibri:

— Milyen

finom, milyen gyengéd szervezet. Vagy tudsz az állatvilágban finomabb szervezetet, mint a kolibri?

— Tudok.

Influenzabacillus.

Farkas:

A kegyetlen. Hogyan gyűlöli, akit széttép. Nem hiszem. A farkas nem azt gyűlöli, akit széttép. A farkas saját éhségét gyűlöli.

Víziló:

Disznó.

Farkaskutya:

A meggyalázott természet. Vagy: az üvegházi növény az állatok közt.

Vércse:

Nem azért gyűlöletes, mert megöli a gyöngébbet. De az öröm, amivel teszi. Hogy el van ragadtatva magától, valahányszor széttép egy csirkét.

Elefánt:

Nehéz plusz. Nem tud mit csinálni erejével. Ezért olyan mélabus a nézése. Melanchóliája nagyobb, mint ő. És nehezebb.

Szarka:

Kleptománia. Gyűjtési szenvedély. Morál insanity.

Fecske:

Félelem.

Méh:

A tőkegyűjtéshez nem kell intelligencia. Elég a csáp.

Macska:

Szem. Karom. Fog. Macskában tulajdonképpen csak tévedésből születhetik him.

Teve:

A legtürelmesebb állat. Várjuk csak meg, mig egyszer tigrisfogai nőnek.

Nyúl:

Mit ér gyors lába, amíg szegény csak a világban tud futni, de nem tud vele kifutni a világból!

Hangya:

Ember.