Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-27 / 4. szám - Jarnó József: Ezüstlakodalom
Jégzajlás a Dunán a pozsonyi Dunahid alatt. Ezüstlakodalom Irta: Jarnó József I. Hámori Dénesné vidáman kacarászott s jobbra-balra hajolgatva csevegett a körülötte ülő férfiakkal. Ma este különösen fiatal volt: az a végnélküli, ellenállhatatlan fiatalság lobogott benne, mely csak a negyven éven felüli fiatalasszonyok sajátja. .Jól érezte magát, elemében volt. Körülötte, a bálteremben, együtt volt a kisváros egész társadalma, s ö a rászegzett szemek perzselését érezte a bőrén. Arcát, mely merészen tagadta az elsuhant éveket, a rouge alatt pirosra festette a vér: éhes férfiszemek sóvárogtak leányos alakja felé, s az eladósorban levő leányok mamái dühös pillantásokat töveitek feléje titokban, valahányszor a lányos házak egy-egy reménysége állt meg előtte, hogy táncra kérje. Hámori Dénesné boldog volt: a férfiszemek sóvárgása s a vénasszonyszemek gyűlölködő dühe az ö virágzó fiatalságát ünnepelték. S Hámori Dénesné a maga fiatalságának himnuszát érezte a lármás tánczenében is. Táncolt, s vidám kacagásokkal fogadta a rekedtes hangon mondott merész szavakat, melyeket olykor egyik vagy másik táncosa kockáztatott meg. A táncok után pedig visszaült az asztalhoz, melynél férje borozgatott azokkal a fiatalemberekkel, akik az utolsó táncról lemaradtak. II. Az egyik asztaltól két szmokingos ur figyelte a táncolókat. Az egyik, Gyulai Ferenc, fiatalos volt, jókedvű és beszédes. Alig volt túl az ötvenedik életéven. A másik, Vértes György, fáradt, kiélt arccal nézte a jazzal dirigált zűrzavart. Ajkát csak nagyritkán hagyta el egy-egy unott szó. Az ő vállait három évtized súlya nyomta. Ö vendég volt a kisvárosban. Háztüznézöbe jött. Még nem tudta, hogy kinek a háza tíizét fogja megnézegetni, de abban bizonyos volt, hogy innen már csak karikagyűrűvel az ujján mehet haza, — nagyon elnehezedtek utóbbi időben a „gazdasági viszonyai“ ... Az ötvenéves Gyulai a fiatal rokonok buzgalmával szórakoztatta vendégét, s sorra bekonferálta az előttük eltáncoló leányokat.- Látod, ez Hercz Zsuzsa. Itt, nézd, a pirosban. A szülei nagyon gazdagok. A fiatal Somos csapja neki a szelet, de kevés sikerrel. Az öreg Hercz diplomás embert akar a lányának, s a lánynak se esete az ilyen földet túró paraszt. Ott, az a fekete ruhás, Szentes Böske ... Látod, éppen most kérték át... — Igen, — hagyta rá unottan Vértes, s rágyújtott egy cigarettára. Gyulai tovább fecsegett: — Ez a Kertész Sári, aki ott diskurál a második ablaknál, éppen neked való lenne. Pénze van, örökölni is fog ... — Az a szürkeruhás kicsoda? — Ott az ajtónál? Ez nem érdekes. Asszony. Hámoriné. Hámori Dénesnek a felesége. Nagyon kedves, nagyon szimpatikus, de már asszony. Ha akarod, bemutatlak . .. Mulatós menyecske. — Könnyű eset? — Semmilyen. Szivesen táncol, sokat kacérkodik, de tisztességes asszony. Hiába vágsz ilyen buta képet, igenis tisztességes. Tudod, itt a kisvárosban, mindenki tudná, ha nem volna az. Itt még a mások hálószobájába is belát az ember ...- S Hámorinében semmi érdekeset sem láttok?
