Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-01 / 35. szám - Társaság, divat • Az amerikai nő - dr. med. László Ernő: Kozmetika Németországban

TÁR SASA <J, DIVAT Az amerikai nő Az Egyesült Államok hihet:tlenfüi ro­­vag ya szoba levegőjéhez temperált hiamos fejlődésiével szór osan összefügg az lameritkai nő átialiakulása. a h ír. os kereisizitül egészem a (modern amerikai nőiig, aíki egyáltalában nem olyan, mint aimelyinnelk Európában elképzelik. Euró­pában amerikai inöuralomról, flapperek­­ről és cs-ontkereteis pápasizemü kékharis­nyákról beszélnek, de hallgatnak, vagy nem tudnak az amerikai nőről, aki első­­soniban független, öntudatos ember. A saeillleini felfogások terén Ameriká­ban a nők jelentős' helyet foglalnak el. Ennek néni az az oka, mint ahogy Eu­rópában hiszik, hogy az amerikai fé.fi intellektuális relációkban alacsony fokon áll, Ihanem az. hogy az amerikai nőnek ugyanolyan tehet ősiégek kináJkczriak, mint a férfiaknak. Mindenütt és minden időkben azért alkotott kevés nő .,na­gyot“, inéit imindig (megvolt a hátsó gon­dolat, a nagyon is kínálkozó kellemes szalmaszál: a nőiesség tőkéje. Az ameri­kai nő mentalitásából legnagyobbrészt hiányzik a férfinak, mint életfogytiglani eltartónak (férjnek) a képe. Az amerikai festőnő első balsikere után nem a férj­­hezmentésre, hanem a további munkára gondol. Az amerikai tanítónőnek nem ideiglenes' foglalkozása a tanítás. Ö idő­vel egyetemi tanár akar lenini és ezért meg is dolgoz'iík. Férfi? Fiéirjihezmenéi&? Ez az amerikai nőnek csak az életkörül­mények, az életllehetőségek egyike. Az amerikai nő ebben hasonlít a férfihez. A férfi nem tiszi fel az életét egy nőre, vagy a nőre, a. férj számára a nő mellett .sok más dolog is jelentőséggel bír. Az amerikai nő ugyanígy áll szemben a fér­fival. Az amerikai nő eSiitélőleg nyiiat­­koizílk az európai urílányi ól. akinek egyetlen tőkéje az exteriőr, plusz egy kis átlagmüveiltség, akinek a karrierjét jövendőbeli férjének erkölcsi és anyagi színvonala fejezi ki. Az amerikai nőt az amerikai környezet fejlesztette férfias nővé. Ez ellen a ki­fejezés ellen legjobban az amerikai nők tiltakoznának, akik csak az életfelfogá­sukban és helyzetükben egyeznek meg avval, amit az európai férfiasnak nevez, a „férfias“ amerikai nő nem vészit sem­mit a nőiességéből. Az amerikai erkölcsök távol vannak még a megállapodottságtól. A nő és fér­fi egymáshoz való viszonya sokkal sza­badabb és, természetesebb, mint bárhol másutt és bármely korban. A rengeteg válás (Amerikában minden ihét házasság­ra esik egy válás) arra enged' követkétz­­tetni, hogy Amerikában a házassági kö­telékek idővel bizonyos irányokban el­lazulnak, hogy a házasság intézményét sok tekintetiben át fogják alakítani. Az amerikai nő helyzete megengedi a válást. Európáiban is a. legtöbb válás a viszony­lagosan független emberek között jön létre>. A „Conipanionate Marriage“, a próbaházasság eiteijesztéS'e érdekében indított mozgalom is ezt sejteti. A Com­­panionate Marriage szerződő felei bizo­nyos időre próbaházasságot kötnek. Ha a megállapított idő végén úgy érzik, hogy nyugodtan és kellemesen tűid r ák együtt élni, megkötik a házasságot a társadalmi formákon belül. Ha nem, ak­kor egyszerűen elbúcsúznak egymástól. A Companioniate Marriage -szerződés egyik fontos pontja az esetleg születen­dő gyermek neveltetésének a kérdése. A szülők telije® anyagi felelősséget vállal­nak az esetleg születendő gyerek nevel­tetési költségeiért. A Companioniate Marriage más formá­ban tulajdonképpen elég régi amerikai intézmény. Az ámerikai „boyfriend-girl­­fríend“, fiubarát, lánybarát viszony sok tekintetben emlékeztet a próbaiháziaisrág­­ra. Társadalom által szakcionált szokása az amerikai életnek a fiatal lányaik és fiatalemberek barátikozása. Az egy tár­saságba járó fiatalok között hamarosan kialakul, hogy melyik fiú melyik lány­nak a barátja. Ez a barát, a boyfiieiaid „viszi ki“ a lányt táncokra, színháziba, vacsorázni. Ha a boyfrienid hosszabb ide­ig kitart a lány mellett, akkor senki® im talál kivetni valót azon, hogy a fiata­lok szabadabban viselkednek. A hoisou barátság alatt kitűnik, hogy egymáshoz illenek-e, vagy sem. Sokszor szakitásn al végződik a boyfiíend-gillfriend viszony. Amint látjuk, egész nyugodtan lehet próbaháza »Ságnak nevezni. A Conipanio­­nate Marriage csak kifejezétteb fos májú megnyilvánulása ennek az amerikai szo­kásnak. Maga az amerikai házasság erősen kü­lönbözik az európaitól. Minden asszony dolgozik, még akkor iis., ha a férj anyagi helyzete megengedné a könnyű életmó­dot. Lehet, hogy a gazdagabb asszonyok inkább szórakozásból dolgoznak mint munkaimádatbó'l, de annyi bizonyos, hogy az atmoszférában lévő cselekvési hangulat alól ők sem tudják kivonni magukat. A iházasitárisak együttléte a késő dél­utáni, esti és éjjeii órákra szo.itkoziik. Az asszonynak kell, hogy külön, önálló élete legyen, mert hiszen a férjét reg­geltől délután félhatig aligha láthatja. A iházveizetőniőfeleség-tipusiria nincs szük­ség Amerikában, ahol a ház vezet és egy­szerű éis könnyű feladat. Az amerikai fe­leség még, ha akarna is, akikor sem tud­ná kiélni az életét a lakás rendiben tar­tásában. vagy tartatásában, a főzésben, vagy főzetéisben, az egész háztartás ad­­miiniiszitráci ójában. Az amerikai házas-társak otthonát eu­rópai számára az érzékelteti a legjobban, Ina- két közöslakást tartó európai aggle­gény otthonához hasonlítjuk. Davis,, a ’ Yale-egyetem szociológia professzora az amerikai otthont éjfél utáni alvóhelynek nevezte. — A házastársiak dolgoznak, a gyárban, hivatalban, vagy üzletben, a gyerekek iskolában vannak négyig-ötlig. A család csak hat körül találkozik, a közös (dinernél, hogy rövid szieszta után a ibriidge, a tánc, a moiziy vagy színház következzen, vagy a rengeteg újság éis magazin olvasása. Ilyen körülményeik között, érthető, hla az amerikai nő nim annak örül, ha jó háziasszonyinak, ha­nem ha értékes embernek nevezik. Az amerikai nő tiltakozik aiz ellen, hogy embert mondunk és férfit értünk. Jobban mondva csak tiltakozna. Mert Amerikában már elismerték embernek. Most Európa van a soron. ^Kozmetika EKémetországban Berlin—Jéna, augusztus. Ebben az óriási méretekben, ami már teljesen ame­rikai, nőtt ki az uj „német nőtipus“, ami már az amerikai nő típusánál is ameri­kaibb. Valóságos nevetséges dolog — annyira túlhaladott álláspont — ha egy ragy drabális, proporcionátlan, nagylábu nőt lát az ember Berlintől kezdve Bajor­országig vagy Hamburgig, németnek tar­tani. Az biztosan holland vagy angol s amelyik nőtipust az első időben fran­ciának, illetve amerikainak tart az ide­gen, az feltétlen német. Német a megje­lenése, a ruházkodása, a graciözitása, a bája. A német szabók jobbak a franciánál. A német hajók nagyobbak és jobbak az angolnál. A német tudományos élet pro­duktívabb és hatalmasabb a világ min­den nemzeténél. Ebbe kapcsolódik be tulajdonképpen a mai cikkem témája, amit e helyen ki­meríteni nem tudok: a „német kozmeti­ka“, ami az orvostudomány uj utjain egyike a legnagyszerüebbeknek és leg­elismertebbeknek. Kozmetika! Egészen más jelentősége van, mint akár Európa bármely metro­polisában. Ezalatt értik a testnevelést és kultuszt (az első középiskolás leány és fiútól kezdve a nagymamákig mindenki szakorvostól tanul tornászni), a borkul­túrát, amit kor- és nemi különbség nél­kül éppúgy tud mindenki, mint úszni, evezni, boxolni s nem utolsó sorban tán­colni. A kozmetika Németországban intelli­gencia kérdése. Ebben sem prüdek a nők, sőt az anyák sem, de még a férjek sem. Itt is abszolút tapasztalom, mint ta­valy Párisban, hogy a molett nő nem di­vatos, ahogy itt mondják, nem „használ­ható“. Ezzel szemben „fogyókúrát“ na­gyon kevesen tartanak, mert állandóan higiénikusan élnek, állandóan tartják „formáikat“ s nem ismerik a pesti szo­kást, hogy „majd a szezonra lefogyok“. Amit Jénában a táplálkozás leegysze­rűsítésében és abszolút egészséges, amel­lett kényelmes és gazdaságossá tételé­ben végeznek, egyelőre tudományos kí­sérletképpen egyedülálló az egész vilá­gon. A legnagyobb összeköttetéssel si­került ide a klinikára bejutnom, ahol különböző kalóriákban, ezenfelül izekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom